adozona.hu
BH 2004.1.22
BH 2004.1.22
A felszámoló kártérítési felelősségének elbírálása körében irányadó szempontok [Ptk. 339. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 54. §, Pp. 221. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokon eljárt bíróság a 36. sorszámú ítéletével "a keresetet" elutasította. Az I. r. felperest az I. és II. r. alpereseknek fejenként 1 000 000 forint perköltség, a II. r. felperest pedig az I. és II. r. alpereseknek fejenként 300 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A II. r. felperest kötelezte továbbá, hogy leletezés terhével 750 000 forint illetéket rójon le. A határozat indokolásában megállapította: az I. r. felperes az 1995. március 16-a óta felszámolás alatt álló I-M-H. ...
BH 2004.1.22 A felszámoló kártérítési felelősségének elbírálása körében irányadó szempontok [Ptk. 339. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 54. §, Pp. 221. § (1) bek.].
Az elsőfokon eljárt bíróság a 36. sorszámú ítéletével "a keresetet" elutasította. Az I. r. felperest az I. és II. r. alpereseknek fejenként 1 000 000 forint perköltség, a II. r. felperest pedig az I. és II. r. alpereseknek fejenként 300 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A II. r. felperest kötelezte továbbá, hogy leletezés terhével 750 000 forint illetéket rójon le. A határozat indokolásában megállapította: az I. r. felperes az 1995. március 16-a óta felszámolás alatt álló I-M-H. Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: IMH Kft.) 50%-os tulajdonosa. Az IMH Kft., valamint a H. GmbH. - mely időközben szintén felszámolás alá került -, 1994. december 29-én pert indított a H. I. Kft. és K. J. ellen 62 530 000 forint kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságon. E két társaság mint felperes pert indított a földhivatal és a Belügyminisztérium alperesek ellen is államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt. Ez utóbbi perben a keresetet a bíróság jogerős határozattal elutasította. Az előbb hivatkozott perben a felek közös kérelmére 1998. január 22-én a bíróság a pert megszüntette. A jelen perben az I. r. felperes módosított kereseti kérelmében 62 530 000 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket egyetemlegesen a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva. Álláspontja szerint a permegszüntető végzés alapját képező peren kívüli megállapodás miatt őt ért kárért az alperesek mint az IMH Kft. felszámolói egyetemlegesen felelősek.A II. r. felperes a I. r. felperes tulajdonosa. A bíróság a felszámolási eljárásban a 27-XXII. sorszámú végzésével kötelezte az I. r. alperes felszámolót, hogy a II. r. felperes javára bruttó 10 830 489 forintot fizessen meg, ami 4 858 624 forint nettó munkabérnek és kamatának felel meg. Az I. r. alperes a rendelkezésre álló fedezetből 2 770 471 forintot utalt át a II. r. felperesnek. A II. r. felperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján 12 905 535 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket egyetemlegesen.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kereseti kérelem nem megalapozott. Az IMH Kft. felszámolója a cégmásolat szerint 1995. szeptember 27-éig a II. r. alperes, ezt követően pedig az I. r. alperes volt, így a II. r. alperes felelőssége 1995. szeptember 27-éig terjedt. Az I. r. felperes a közokiratnak minősülő cégmásolattal szemben nem bizonyította az ezzel ellentétes előadását. Megállapította az elsőfokú bíróság azt is: alaptalan az az I. r. felperesi előadás, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben az I. r. alperes mint felszámoló által előterjesztett fellebbezés nem volt jogilag kidolgozott. Ezt cáfolja a peres iratoknál elfekvő fellebbezés, valamint a Legfelsőbb Bíróság másodfokú ítélete is. Tekintettel e kereset elutasítására, valamint arra, hogy a H. GmbH. is felszámolás alá került, indokolt volt a kártérítési per jogerős befejezése is. Annál is inkább, mivel a P. Részvénytársaság a követelést sem jogalap, sem összegszerűség tekintetében nem ismerte el. Az 1997. december 12-én megkötött peren kívüli egyezségre ezért volt szükség. Ezért az egyezségért azonban a II. r. alperes egyébként sem felel, mert felszámolói tiszte már 1995. szeptember 27-én megszűnt. A II. r. alperessel szembeni keresetet ezen okból a bíróság elutasította.
Alaptalannak találta az elsőfokú bíróság az I. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti követelést is. Az I. r. felperes az 1995. március 1-jén kelt adásvételi szerződéssel vált az IMH Kft. 1/2 részbeni tulajdonosává. Ekkor a Kft. ellen már felszámolási eljárás folyt. Az adásvételi szerződés szerint az I. r. felperes az IMH Kft. jogi, gazdasági helyzetével tisztában volt. Ismeretes volt előtte, hogy a társaság ügyvezető nélkül működik, nagy összegű tartozásai vannak, és felszámolási eljárás indult ellene. A felperesek a per adatai alapján az I. r. alperes semmilyen felróható, illetve jogellenes magatartását nem tudták bizonyítani. Az elsőfokú bíróság ezért a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen az I. és II. r. felperesek terjesztettek elő fellebbezést.
Az I. r. felperes a fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, és az alperesek kereset szerinti marasztalását kérte. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását indítványozta. A fellebbezési álláspont szerint az I. r. felperes bizonyította, hogy 1997. október 15-éig az I. r. alperes volt az IMH Kft. felszámolója. Megállapítható, hogy az I. és II. r. alperes az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti per vonatkozásában a fellebbezési eljárás során, illetve a kártérítési per kimenetelének értékelése során a jogi képviselő részére adandó megbízói utasítások, és a megbízás ellátásának ellenőrzése során jogellenesen járt el, mulasztást követett el, és ezzel kárt okozott. A fellebbezési álláspont szerint, szemben az elsőfokú bíróság megállapításával a felperesek a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében írtaknak eleget tettek, vagyis bizonyították az I. r. alperes felróható és jogellenes magatartását. Sérelmezte az I. r. felperes, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta értékelni az I. r. felperes 1999. október 1-jén benyújtott, szeptember 30-i előkészítő iratának előadásait, amely az IMH Kft. jogi képviseletére vonatkozó eljárási jogosultság kérdését vetette fel. Az okirati bizonyítékokból megállapítható, hogy a kártérítési per megszűnéséhez vezető, 1997. december 12-i megállapodás fejrésze szerint a jogi képviseletet az ügyvédi iroda részéről eljáró dr. K. M. ügyvéd látta el 1995. július 1-jéig. Kifogásolta továbbá az I. r. felperes, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta értékelni az alperesek által bejelentett azt a tényt, mely szerint közöttük a felszámolási ügyek egymás közötti átadására szindikátusi szerződés jött létre 1994. szeptember 30-án. Az I. r. felperes illetékfeljegyzési jog iránti kérelemmel is élt, amelyhez csatolta az egyszerűsített éves beszámolóját. A 2002. szeptember 11-én a másodfokú bírósághoz benyújtott fellebbezés-kiegészítésben előadta az I. r. felperes, hogy az I. r. alperes az egyezséggel megsértette a Csődtörvény 48. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabályokat is. Értéken alul értékesített, és az elővásárlási jog gyakorlására nem adott lehetőséget. A felszámoló nem biztosítva az elővásárlási jog gyakorlásának lehetőségét, az eljárási jogszabály objektív sérelmén túlmenően az IMH Kft. minden hitelezőjének a kielégítési alapját csökkentette. Az I. r. felperes álláspontja szerint az eddig előadottakon túl az I. r. alperes károkozó magatartásáért való felelősségét erősíti az a körülmény, hogy a Csődtörvény előírásaival ellentétes eljárásával az I. r. alperes maga lehetetlenítette az I. r. felperes kára bekövetkezésének lehetséges elhárítását. Aggályos a II. r. alperes perbeli jogi képviselete is, mivel dr. K. A. ügyvéd illetve irodája a korábbiakban tevékenykedett az I. r. felperes ügyeiben, ezért esetlegesen az érdekkonfliktus kérdése is felmerül.
Újabb, 2003. február 24-én benyújtott beadványában bejelentette, hogy az I. r. felperes felszámolását a bíróság időközben elrendelte. A 2003. április 24-i beadványában pedig előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az IMH Kft. zárómérlegét, ennek figyelembevételével a keresetét 21 147 500 forintra módosította, fellebbezésének indokát megismételte. Beadványához csatolta az IMH Kft. zárómérlegét, az I. r. felperes felszámolója által adott meghatalmazást.
A II. r. felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését, és - az elsőfokon eljárt bíróság másik tanácsának a kirendelésével - az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. A fellebbezési álláspont szerint az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmét teljes egészében figyelmen kívül hagyva hozta meg ítéletét. Bár a perköltséggel, illetve az eljárási illetékkel kapcsolatosan a bíróság marasztalta, keresete alapján nem járt el, így súlyosan megsértette a Pp. rendelkezéseit. A bíróság a kérelmével nem foglalkozott, azt érdemben nem bírálta el. Nem határozott érdemben a kereseti kérelem felől. Nem tartalmazza az ítélet a kérelem elbírálásához szükséges tényállást, az azt alátámasztó bizonyítékokat és a jogi indokolást. Az elsőfokú bíróság az ítéletet is csak azután kézbesítette részére, hogy arra nézve külön írásbeli kérelmet terjesztett elő. Ezen súlyos eljárási hibák megalapozzák azt a kérelmét, mely szerint pártatlan elbírálás hiányában más bíró kijelölése indokolt. Véleménye szerint nem helytálló a kereset elutasítása, s annak indoklása sem. Sérelmezte, hogy az ítélet az okirati bizonyítékokkal ellentétes, a tényállás szempontjából pedig hiányos. Hangsúlyozta, hogy az I. r. alperes a P. Részvénytársaság és K. J.-val titokban megkötött egyezség során súlyosan megsértette a Csődtörvény 48. §-a (2) bekezdésében foglalt szabályokat is. Az 5 000 000 forintért értékesített perbeli követelés a felszámolási vagyon része volt. Az I. r. alperes károkozása az értéken alul történő értékesítéssel valósult meg, ezért a Csődtörvény által a hitelezők részére biztosított elővásárlási jog felszámoló általi negligálásának értékelése mindenképpen a jelen peres eljárás tárgyát kell, hogy képezze. Az I. r. alperes károkozó magatartásáért való felelősségét erősíti az a körülmény, hogy a Csődtörvénybe ütköző eljárásával saját maga lehetetlenítette a kár elhárítását.
A II. r. felperes a 2003. április 22-én benyújtott beadványában fellebbezésének indokait részletesen megismételte. Egyúttal csatolta a peren kívüli megállapodást, a bíróság 30-XXII. számú jegyzőkönyvét, s a cégmásolatot.
A másodfokú tárgyaláson a II. r. felperes a fellebbezését kiterjesztette. Véleménye az, hogy az elsőfokú ítélet illetékszámítása a II. r. felperessel szemben helytelen, hiszen az kétszeresen került kiszabásra, és a kamatra is számított illetéket. Kérte e rendelkezések megváltozatását is.
Az I. r. alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperesek perköltség viselésére történő kötelezését kérte. Előadta: a felperesek a felszámoló ellen rosszhiszemű és kirívóan alaptalan, zaklató jellegű kártérítési pert kezdeményeztek. A felperesi érdekeltség az IMH Kft. "f.a." üzletrészét a felszámolási eljárás alatt szerezte meg kizárólag abból a célból, hogy a felszámolót kényszerítse általa elképzelt peres eljárások és zavaros ügyletek kezdeményezésére, illetőleg lebonyolítására. A felszámolási eljárásban a felperesek tucatszámra terjesztettek elő alaptalan kifogásokat, ez azt eredményezte, hagy hosszú évekre elhúzták a felszámolási eljárást, amelynek jelenleg a záró végzését kívánják kijavítási kérelmekkel ellehetetleníteni. Ráadásul az ún. Ö. téri projekt iratanyagát évekig nem voltak hajlandóak átadni a felszámolónak. N. F. II. r. felperes egyébként az I. r. felperes 50%-os tulajdonosa, akinek részére a felszámoló bruttó munkabérként 5 000 000 forintot számolt el. Ennek következtében - vélte az I. r. alperes -, illetékfeljegyzési jog igénybevételére sem jogosult.
A II. r. alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság az I. és II. r. felperesek fellebbezését nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján érdemben helytálló döntést hozott.
A felperesek a fellebbezéseikben nem hivatkoztak olyan új tényre vagy bizonyítékra, amely alapul szolgálhatna az elsőfokú ítélet megváltoztatásához.
Az IMH Kft. - amelynek felszámolói voltak az I. és II. r. alperesek - felszámolására irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv., illetve Csődtörvény) 54. §-a úgy rendelkezik, hogy a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel.
Az I. és II. r. felperesek a mód. Cstv. e szabályára hivatkozás nélkül ugyan, de az I. és II. r. alperesek mint felszámolók jogellenes magatartása miatt a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését megjelölve kérték az alperesek kártérítés fizetésére való kötelezését. Az I. r. felperes azzal érvelt, hogy kár érte, mert a H. GmbH. mint I. r. és az IMH Kft. mint II. r. felperes által a P. Részvénytársaság és K. J. alperesek ellen kártérítés iránt, illetve a másik kártérítési per során a jelen per alperesei mint az IMH Kft. felszámolói peren kívül egyezséget kötöttek az alperesekkel. A 62 530 000 forint kártérítés megfizetése helyett elfogadtak 5 000 000 forintot. Az 1997. december 12-én létrejött megállapodás alapján pedig a felek kérték a H. GmbH. I. r. és az IMH Kft. II. r. felperesek által a földhivatal I. r. és a Belügyminisztérium II. r. alperes ellen, államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt kezdeményezett, felfüggesztett per megszüntetését.
A jelen per I. r. felperesének állítása szerint nevezett ily módon elesett attól, hogy mint az IMH Kft. részbeni tulajdonosa a felszámolási eljárás befejezése után jelentős összegű fennmaradó vagyont kapjon vissza. A II. r. felperes ugyanezen okra hivatkozva azt sérelmezte, hogy az IMH Kft.-vel szembeni munkabér-követelése nem nyerhetett teljes kiegyenlítést.
Az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor a kártérítési követelés alapjaként megjelölt, 1997. december 12-i szerződési, illetve az azt követő perbeli nyilatkozatokra figyelemmel az I. r. alperes eljárását, magatartását vizsgálta. Az IMH Kft. felszámolására irányuló eljárás adatai szerint ugyanis a bíróság az 1995. szeptember 27-én kelt végzésével a II. r. alperes helyett új felszámolóként az I. r. alperest jelölte ki. A nyilvános cégadatok másolata is ezeket az adatokat tartalmazza.
Egyébként még abban az esetben is, ha az I. r. felperes állítása szerinti időpontig, 1997. október 15-éig lett volna a II. r. alperes az IMH Kft. felszámolója, 1997. december 12-én, s azt követően már az I. r. alperes járt el ebben a minőségben.
A polgári jogi felelősségnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott általános szabálya szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése pedig azt írja elő, hogy a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.
A bizonyítási tehernek a polgári kártérítési perekben érvényesülő speciális szabálya szerint a károsultnak kell bizonyítania a kárt és az okozati összefüggést, a károkozónak pedig azt, hogy jogellenességet kizáró ok áll fenn, illetőleg jogellenes károkozása nem volt felróható.
A jelen perben az I. r. alperes sikerrel bizonyította azt, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló peres eljárás tartama alatt peren kívül tett szerződési nyilatkozata az e per előzetes kérdésének minősülő kártérítési perben hozott jogerős, keresetet elutasító döntésre figyelemmel nem volt jogellenes, a mód. Cstv. rendelkezéseibe ütköző. A fellebbezés felperesek által állított részletes indokolásának hiánya az ügyben nem akadályozta az érdemi döntés meghozatalát. Nem minősülhet jogellenesnek a szerződési nyilatkozat azért sem, mert a hivatkozott perekben a H. GmbH. mint I. r. felperes 58 700 000 forint és járulékai, az IMH Kft. mint II. r. felperes pedig csak 3 830 000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Bár a peres felek az 1997. december 12-én kelt megállapodásukban azt rögzítették, hogy az I. r. felperes a per megszüntetésére adott utasítást, s a "peres ügyek urává" a II. r. felperes vált, az I. r. felperes a perbeli követelését nem engedményezte a II. r. felperesre. A per megszüntetését mind az I. r., mind a II. r. felperes, valamint az I. és II. r. alperesek is kérték. A II. r. felperes kereseti követelése tehát változatlanul 3 830 000 forint kártérítés, illetve tulajdonjog megállapítására irányult. Így az I. r. alperes mint az IMH Kft. felszámolója által is aláírt 5 000 000 forint megfizetéséről szóló megállapodás a kereseti követelést meghaladó összegre vonatkozott. Az IMH Kft. felszámolási eljárásában előterjesztett zárójelentés szerint az 5 000 000 forint a Kft.-nek megfizetésre került.
Alapvetően tévesen érveltek a felperesek a fellebbezéseikben azzal, hogy az I. r. alperes a perben hivatkozott egyezséggel megsértette az adósi vagyon értékesítésének a mód. Cstv. 48. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott szabályait. A fenti perben érvényesített kártérítési követelés tárgyában tett jognyilatkozat ugyanis nem vagyonértékesítési intézkedés. Így az adott ügyben sem a vagyontárgy nyilvános értékesítése szabályának, sem az elővásárlási jogok gyakorlására vonatkozó rendelkezéseknek az alkalmazása szóba sem jöhet.
Az a felperesek által figyelmen kívül hagyott tény, hogy a hivatkozott perekben az IMH Kft. mint II. r. felperes által megjelölt kereseti követelés alacsonyabb összegű, mint az egyezség alapján megfizetett 5 000 000 forint, ami azt is jelenti, hogy a felperesek nem tudták bizonyítani azt, hogy káruk keletkezett. Az IMH Kft. esetleges pernyertessége esetén is a perekben kisebb összegű kártérítéshez juthatott volna, mint a támadott egyezséggel.
A felperesek egyébként az általuk állított, de nem bizonyított kár elhárítása érdekében sem úgy jártak el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható. A per adatai szerint sérelmesnek tartott, peren kívül kötött megállapodást a Ptk. előírásai szerinti módon nem támadták meg, nem tettek intézkedést annak érvénytelensége, semmissége megállapítása iránt.
Ami a II. r. felperes további fellebbezési előadását illeti, az elsőfokú bíróság valóban nem tett ugyan maradéktalanul eleget a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének, ez a szabálysértés azonban nem olyan súlyú, hogy alkalmatlanná tette volna az ítéletet a felülbírálatra. Az ítélet bevezető részének, rendelkező részének, a tényállást megállapító és a jogi indokolást tartalmazó részeinek összevetése alapján egyértelmű, hogy az I. r. alperes jogellenes magatartása hiányában találta az elsőfokú bíróság alaptalannak a II. r. felperes kereseti követelését is. Egyébként a II. r. felperes a 2002. szeptember 11-én a másodfokú bírósághoz benyújtott beadványa 7. pontjában ismétlődően II. r. alperesnek jelöli meg saját magát akkor, amikor az elsőfokú ítélet pontatlanságára hivatkozik.
Az 1997. december 12-én kelt peren kívüli megállapodás vonatkozásában helytálló az a felperesi előadás, hogy az IMH Kft. "f.a"-t ebben az időben már nem az ügyvédi iroda részéről eljáró dr. K. M. ügyvéd, hanem dr. K. M. mint egyéni ügyvéd képviselte. Ez azonban csupán a peren kívüli megállapodás fejrészében szerepel tévesen, a megállapodást már dr. K. M. mint egyéni ügyvéd írta alá. Aláírta továbbá a megállapodást az ügyvédnek meghatalmazást adó felszámoló is, így e tekintetben jogellenesség fel sem merülhet.
Nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság azzal sem, hogy nem vizsgálta az alperesek közötti szindikátusi szerződés tartalmát. E szerződés ugyanis a jelen pernek nem, csupán az IMH Kft. felszámolási eljárásának lehetett tárgya.
Mivel a Pp. 247. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fellebbezési, illetőleg a csatlakozó fellebbezési kérelmet az elsőfokú ítéletnek fellebbezéssel, illetőleg csatlakozó fellebbezéssel nem érintett részére nem lehet kiterjeszteni, a II. r. felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték mértékére vonatkozó ítéleti rendelkezést nem támadó fellebbezés hiányában a II. r. felperesnek csupán a másodfokú tárgyaláson előadott, az elsőfokú ítélet e rendelkezésének a megváltoztatására irányuló kérelmével a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozott.
A II. r. alperes perbeli jogi képviseletével kapcsolatos I. r. felperesi előadás szintén alaptalan, ugyanis a Pp. 72. §-a szerint a bíróságnak a Pp. 67-69. §-aiban írtakat kell a képviseleti jogosultság körében vizsgálnia, ami nem terjed ki az I. r. felperes által állított, de nem is bizonyított érdekellentét vizsgálatára.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - az indokolásnak a fentiek szerinti kiegészítésével, pontosításával - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta..(Legf. Bír. Gf. VIII. 30.010/2002. sz.)