BH 2003.12.499

A családi pótlékot és a gyermekgondozási segélyt a kár összegének a megállapításánál a kártérítés címén járadékra jogosult gyermek terhére nem lehet figyelembe venni; ezek a járulékok ugyanis nem a gondozásra szoruló gyermeket, hanem - a gyermekneveléssel kapcsolatos terhek enyhítése érdekében - az őt ellátó szülőt illetik meg [1997. évi LXXX. tv. 14. §, 1998. évi LXXXIV. tv., Pp. 51. § a)-b) pont, 64. § (3) bek., 164. § (2) bek., 206. § (1) bek., 229. § (1) bek., Legf. Bír. PK. 47. és 195. sz. állásfogl.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az I. és III. r. felperesek házasságából a IV. r. felperes 1974-ben, az V. r. felperes 1978-ban, a II. r. felperes 1992. október 15-én született. A császármetszéssel való indokolatlan késlekedés következményeként a II. r. felperest csak rendkívüli nehézségek árán, súlyos asphyxiában sikerült kiemelni. A vízfejűség konzervatív kezelése mellett 1993 februárjában agykamra-hashártya agyvízvezeték-beültetést végeztek el nála. A vezetési zavarok és gyulladásos tünetek miatt nagyszámú agyvízvezeték-...

BH 2003.12.499 A családi pótlékot és a gyermekgondozási segélyt a kár összegének a megállapításánál a kártérítés címén járadékra jogosult gyermek terhére nem lehet figyelembe venni; ezek a járulékok ugyanis nem a gondozásra szoruló gyermeket, hanem - a gyermekneveléssel kapcsolatos terhek enyhítése érdekében - az őt ellátó szülőt illetik meg [1997. évi LXXX. tv. 14. §, 1998. évi LXXXIV. tv., Pp. 51. § a)-b) pont, 64. § (3) bek., 164. § (2) bek., 206. § (1) bek., 229. § (1) bek., Legf. Bír. PK. 47. és 195. sz. állásfogl.]
Az I. és III. r. felperesek házasságából a IV. r. felperes 1974-ben, az V. r. felperes 1978-ban, a II. r. felperes 1992. október 15-én született. A császármetszéssel való indokolatlan késlekedés következményeként a II. r. felperest csak rendkívüli nehézségek árán, súlyos asphyxiában sikerült kiemelni. A vízfejűség konzervatív kezelése mellett 1993 februárjában agykamra-hashártya agyvízvezeték-beültetést végeztek el nála. A vezetési zavarok és gyulladásos tünetek miatt nagyszámú agyvízvezeték-revíziót hajtottak végre. 1996 májusában orrgaratmandula-műtéten esett át. 1997 januárjától rendszeres epilepsziagondozás alatt áll. A hasüregi összenövések oldására 1997 márciusában hasi műtétet végeztek. 1998 augusztusában mandulaműtétre került sor. A korai pubertástüneteket hormonterápiával szüntették meg. 1999 májusában az agyi károsodás miatt kialakult jobb gacsos csípő korrekciós műtétjére került sor.
Az 1999 októberét követő időszakban további, ismétlődő agyvízvezeték-revíziós műtétek szükségessége prognosztizálható. A II. r. felperes teljes önellátási képtelensége miatt folyamatos ápolást igényel. Súlyos pszichomotoros visszamaradása miatt komplex testi-szellemi-érzékszervi fejlesztő foglalkozásokon kell részt vennie.
A gyógytorna, gyógymasszázs és gyógyúszás rendszeres igénybevétele is indokolt. Az idült senyvesztő állapot, a visszatérő gyulladásos szövődmények miatt a szokásos táplálkozást meghaladó, fokozott kalória-, fehérje-, vitamin- és ásványianyag-szükségletet fedező étrendre van szüksége. Módosított kereseti kérelmük szerint az I-III. r. felperes vagyoni kártérítésként 350 000 forintot és 1995. április 1-jétől havi 200 000 forint járadékot, nem vagyoni kártérítésként az I. r. felperes 5 000 000 forintot, a II. r. felperes 3 000 000 forintot, a III. r. felperes 2 000 000 forintot igényelt. Az I-III. r. felperesnek a keresettel érvényesített joga fennállását a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítélettel megállapította. A III. és V. r. fel-peresek személyenként 1 000 000 forint nem vagyoni kárigényt érvényesítettek.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adott. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I r. felperesnek 2 000 000 forint, a II. r. felperesnek 3 000 000 forint, a III. r. felperesnek 2 000 000 forint, a IV. r. felperesnek 300 000 forint, míg az V. r. felperesnek 500 000 forint nem vagyoni kártérítést, és ennek 1992. október 15-étől járó évi 20% kamatát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 350 000 forint vagyoni kártérítést, és ennek 1994. június 1-jétől járó kamatát, 6 180 000 forint lejárt járadékot, és annak 1998. január 1-jétől járó kamatát, 5 000 000 forintnak 1998. január 1-jétől 1998. október 8-áig járó kamatát, továbbá a II. r. felperes részére 2000. október 1. napjától kezdődően havi 185 000 forint járadékot.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel és csatlakozó fellebbezéssel támadott részét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
A II. és III. r. felperesek felemelt keresetét elutasította. Indokolása szerint a IV. és V. r. felperesek az I-III. r. felperesek által érvényesített jog fennállásáról hozott jogerős közbenső ítélet meghozatalát követően léptek perbe. Erre az elsőfokú ítélet meghozataláig lehetőségük volt, mert a Pp. 51. §-ának b) pontja szerinti pertársnak minősülnek. Perbelépésük tartalmában ugyanazt jelentette, mintha a keresetlevelet önállóan nyújtották volna be, és a bíróság az előtte folyamatban lévő pereket egyesítette volna [Pp. 149. § (2) bekezdés]. Miután a IV-V. r. felperesek kárigényének jogalapját a pertársak által indított perben hozott jogerős közbenső ítélet nem döntötte el, az elsőfokú bíróságnak e körben az alperes kártérítési felelősségéről is döntenie kellett. Ennek eleget tett, ezért határozata nem sérti a Pp. 51. §-ában foglalt jogszabályi rendelkezéseket. Kifejtette, hogy a vagyoni károk körében a II. r. felperes ápolásával, gondozásával a születésétől kezdődően 1995. április 1-jéig eltelt időre felmerült kiadások általános kártérítés formájában, mérlegeléssel megítélt összegének mérséklésére nincs alap. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az eltelt 29 hónapra a súlyosan sérült gyermek vagyoni káraira legalább a megítélt 350 000 forint indokolt. Ugyancsak helytállóan, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint mérlegelte a bizonyítékokat a járadékok körében. Az orvos szakértői vélemények az így érvényesített igények indokoltságát megalapozzák. Az alperes fellebbezésében megjelölt tételek esetében nincs ok arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a bizonyítékokat eltérően mérlegelje, és a megítélt összegeket mérsékelje. A kiskorú gyermek után igénybe vehető gyermekgondozási segély és családi pótlék összege a járadékból nem vonható le, mert az állam szociálpolitikai intézkedései nem szolgálhatnak a károkozó előnyére.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a határozat jogszabálysértő rendelkezéseinek a hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a felperesek javára megítélt kár összegének megállapításakor figyelmen kívül hagyták azt a körülményt, hogy a II. r. felperes egészségkárosodása csak részben vezethető vissza a szülés során elszenvedett sérelmekre. Annak oka részben a méhen belüli fertőzöttség, és az ebből adódó koraszülöttség volt. Erre tekintettel a felperesek javára megítélt vagyoni és nem vagyoni kártérítési összegek 50%-os mérséklését kérte. A 185 000 forint összegű havi járadék 47 000 forintra való leszállítását kérte, mert álláspontja szerint az eljárt bíróságok az erre vonatkozó bizonyítékokat törvénysértően mérlegelték. Döntésüket kizárólag a felperesek előadására alapították, amivel megsértették a Pp. 164. §-ának (2) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezést. A másodfokú bíróság tévedett abban a kérdésben, hogy a gyermekgondozási segély és a családi pótlék havi 22 000 forintos összege nem csökkenti az alperes által fizetendő járadék összegét, mert ezeket az ellátásokat nem az állam szociálpolitikai intézkedése következtében fizetik a felperesek javára, hanem azért, mert a II. r. felperes egészségileg károsodott. Az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 51. §-ában foglalt jogszabályi rendelkezéseket azzal, hogy a jogerős közbenső ítélet meghozatalát követően lehetővé tették a IV. és V. r. felperesek perbe lépését.
A felperesek a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek hatályban tartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az alperes tévesen hivatkozik arra, hogy az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályait megsértette azzal, hogy a jogerős közbenső ítélet meghozatalát követő eljárásban megengedte a IV. és V. r. felperes perbe lépését. A Polgári Perrendtartás 64. §-a (3) bekezdésének az 1995. évi LX. törvény 5. §-a (1) bekezdésével beiktatott, 1995. augusztus 29-étől hatályos rendelkezése szerint a más által indított perbe az, aki a per megindítására külön jogszabály alapján, illetve az 51. § a), b) pontjai alapján maga is jogosult lett volna, a felperes pertársaként az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe léphet. A törvényi indokolás szerint a Pp. 64. §-a (3) bekezdése második mondatának második fordulata az eljárás egyszerűsítését célzó jogszabályi rendelkezés. A Polgári Perrendtartás azért teremti meg a felperesi oldalon általános érvénnyel is a perbe lépés lehetőségét, mert ezzel megtakarítható a külön per indítása, majd a két per egyesítése. Az I-III. r. felperesek 1995. október 5-én terjesztették elő a keresetlevelet, a IV. és V. r. felperesek pedig 1999. október 3-án érkezett beadványukban jelentették be a perbe lépésüket. A Pp. 64. §-a (3) bekezdésének az 1995. augusztus 29-étől hatályos rendelkezése ezért a IV. és V. r. felperesek perbe lépésének a megengedésére már alkalmazható volt. Annak a törvényi feltételei is fennállottak, mert a belépni szándékozó IV. és V. r. felperes az eredeti perindítókkal olyan jogviszonyban állnak, amely - perbe lépésük esetében -megalapozza a Pp. 51. §-ának b) pontja alatti pertársaságot. Perbe lépésük megengedésére ezért jogszabálysértés nélkül került sor. Az eljárt bíróságok helyesen ítélték meg azt is, hogy a jogerős közbenső ítéletet követően az I-III. r. felperesek tekintetében csak az őket megillető követelés összegének, a IV. és V. r. felperesek esetében pedig az érvényesített jog fennállásának a tisztázása érdekében is le kellett folytatni az eljárást. A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozat indokolása helyesen fejti ki, hogy az elsőfokú bíróság a IV. és V. r. felperes keresetének elbírálásakor mind az érvényesített jog fennállása, mind az annak alapján őket megillető követetés összege tekintetében megalapozott döntést hozott.
Megalapozatlan az alperes felülvizsgálati kérelme a vagyoni és nem vagyoni kártérítés összegének a mérséklésére vonatkozó részében is. A kármegosztás a követelés jogalapját is érintheti, ezért a bíróságnak a közbenső ítéletben állást kell foglalnia ebben a kérdésben is. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárásban hozott közbenső ítélettel az I-III. r. felperesnek a keresettel érvényesített joga fennállását megállapította. A közbenső ítélethez a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése értelmében anyagi jogerő fűződik, ezért a bíróság attól utóbb akkor sem térhet el, ha a követetés összegének (mennyiségének) megállapítása iránt folytatott eljárás során felvett bizonyítás anyaga erre alapot adna (Legfelsőbb Bíróság PK 195. sz. állásfoglalás). A felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatot hozó bíróság helyesen fejtette ki, hogy a jogerős közbenső ítéletet követő eljárásban az I-III. r. felperesek keresetének elbírálásakor a bíróság már nem vizsgálhatta, hogy a II. r. felperes egészségkárosodása csak részben vezethető vissza a szülés során elszenvedett sérelmekre. A bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok a IV. és V. r. felperes által érvényesített jog fennállásának a vizsgálatakor sem adtak alapot a kármegosztás megállapítására.
Megalapozatlan a felülvizsgálati kérelem a II. r. felperes részére megítélt járadékot érintő részében is. Az alperes a jogerős ítéletnek ezt a rendelkezését arra alapítva támadja, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítékokat jogszabálysértően mérlegelték. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, nincs lehetőség a bizonyítékok újabb értékelésére. A Legfelsőbb Bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az adott ügyben a bíróságok a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően történt értékelésével állapították meg a tényállást, és az ítéletek indokolásából kitűnően minden lényeges adat és körülmény mérlegelésével határozták meg a járadék összegét. Helyesen jutottak arra a következtetésre is, hogy a járadékból nem kell levonni a családi pótlék és a gyermekgondozási segély összegét. Ezek az ellátások nem minősülnek a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 14. §-a szerinti társadalombiztosítási ellátásnak, hanem a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény szerinti ellátások, amelyek nem a gondozásra szoruló, járadékra jogosult II. r. felperest, hanem az őt ellátó szülőt, az I. r. felperest illetik meg. A jogerős döntést az ítélkezési gyakorlat is megerősíti. A Legfelsőbb Bíróság a PK 47. számú állásfoglalásában kifejtette, hogy a családi pótlék önálló jogcímen illeti meg az arra jogosult személyt. Az állam - a családfenntartókról való gondoskodás keretében - a jogosultnak a gyermek nevelésével kapcsolatos anyagi terheit kívánja a családi pótlék folyósításával enyhíteni.
A családi pótléknak a járulékra jogosult gyermek terhére való figyelembevétele családvédelmi érdekeket sértene, de szemben állna a kártérítési felelősség jogintézményének a károkozásoktól való visszatartást szolgáló elvével is, mert kedvezményt nyújtana a kárért felelős személynek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 11. §-ának (5) bekezdésében írtak szerint öt hivatásos bíróból álló tanácsban eljárva - a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. X. 21.228/2002.).
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.