adozona.hu
AVI 2001.8.100
AVI 2001.8.100
A Vtv. rendelkezései alapján lefolytatott utólagos ellenőrzés esetén a szankciók alkalmazása tekintetében is a Vtv. rendelkezései az irányadóak (1995. évi C. tv. 209. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes bérmunkaszerződéses kapcsolatban állt az ausztriai H. GmbH-val, ahonnan cipőfelsőrész gyártásához alapanyagokat és szerszámokat importált és azokat behozatali előjegyzésben vámkezeltette. A késztermékek kiszállításakor 1995. január 16-a és 1996. április 1-je közötti időben a maradék feldolgozatlan bőrök kiszállításra kerültek. A felperes az EUR1. szállítási bizonyítványokon visszaszállított feldolgozatlan bőrökre és a stanckése...
AVI 2001.8.100 A Vtv. rendelkezései alapján lefolytatott utólagos ellenőrzés esetén a szankciók alkalmazása tekintetében is a Vtv. rendelkezései az irányadóak (1995. évi C. tv. 209. §)
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes bérmunkaszerződéses kapcsolatban állt az ausztriai H. GmbH-val, ahonnan cipőfelsőrész gyártásához alapanyagokat és szerszámokat importált és azokat behozatali előjegyzésben vámkezeltette. A késztermékek kiszállításakor 1995. január 16-a és 1996. április 1-je közötti időben a maradék feldolgozatlan bőrök kiszállításra kerültek. A felperes az EUR1. szállítási bizonyítványokon visszaszállított feldolgozatlan bőrökre és a stanckésekre tévesen magyar származást tüntetett fel. Az Osztrák Köztársaság Vámigazgatása utólagos megerősítés céljából megküldte a Magyar Vámigazgatásnak az EUR1. szállítási bizonyítványokat és az utólagos ellenőrzés során a vámhatóság megállapította, hogy a szállítási bizonyítványokon a magyar származás igazolása nem volt megalapozott, ezért a vámhivatal határozatával a felperest 2 850 000 forint vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte, a behozatali előjegyzés idején hatályban volt, a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 103. § (14) bekezdése alapján. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a vámigazgatási bírságot "bírság" elnevezésre módosította. A határozat indokolása szerint a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1996. április 1-jén hatályba lépett 1995. évi C. (a továbbiakban: Vtv.) 209. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó R. 103. § (14) bekezdése alapján szállítási bizonyítványonként jogszerűen került sor bírság kiszabására, annak mérséklésére a jogszabály nem ad lehetőséget.A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet a városi bíróság alaposnak talált, ezért az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Álláspontja szerint a határozathozatalra okot adó körülmény felmerülésekor hatályos jogszabályokat kell alkalmazni, azaz az utólagos ellenőrzés lefolytatása során a Vtv. 209. § (1) bekezdésének rendelkezése folytán a Vtv. 141. § (4) bekezdése irányadó. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kereseti kérelemhez kötöttség elvének sérelme nélkül a jogszabálysértés megállapítható a Vtv. 141. § (8) bekezdése és 138. § (4) bekezdése alapján a bíróság mérséklése, elengedése tekintetében a felderítetlen tényállás miatt. Az új eljárásra történő útmutatása szerint a vámhatóságnak a Vtv. 141. § (4) bekezdése alapján kell a vámigazgatási bírságot megállapítania a törvény végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 218. és 219. §-aira is figyelemmel.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést és a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését megalapozottnak ítélte, álláspontja szerint a Vtv. 209. § (1) bekezdése és 161. §-a értelmében a Vtv.-t az utólagos ellenőrzés lefolytatására vonatkozóan kell alkalmazni, azonban a korábbi, a Vtv. hatálybalépése előtt elkövetett jogszabálysértés esetén a jogkövetkezmények alkalmazására az igény keletkezésekori szabályok az irányadók. Mindezek alapján az alperes a R. 103. § (14) bekezdése alapján az okmányonkénti bírság kiszabásakor jogszabálysértést nem követett el. A szállítási okmányok tekintetében megállapította, hogy egy szállítási okmány már a Vtv. hatálya alá eső időpontban került kiállításra, mely azonban a bírság összegszerűségére nem volt kihatással.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak megváltoztatásával az elsőfokú ítélet rendelkező részének helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint már hatályon kívül helyezett jogszabály szankciója nem alkalmazható, korábbi jogszabálysértés miatt szankció alkalmazására csak a felfedéskor hatályos jogszabály szerint állapítható meg jogkövetkezmény. A vámbírságot keletkeztető körülmény nem a vámkezelés időpontjához kötődik, hanem az utólagos ellenőrzés, mint eljárás időpontjához. A Vtv. 1. § 21. pontja értelmében a vámtehernek nem része a vámigazgatási bírság, amely a Vhr. 1. § (2) bekezdése értelmében szankció jellegű, ezért a Vtv. 209. § (1) bekezdése értelmében az utólagos ellenőrzéskor hatályban levő jogszabály szerint kerülhet sor a vámigazgatási bírság kiszabására. Az utólagos ellenőrzés egy vámhatósági eljárás, ezért csak a Vtv. rendelkezései alapján alkalmazható szankció.
Az alperes a tárgyalás időpontjáig beérkezően felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság 6. számú ítéletét az indokolás módosításával helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem folytán abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az utólagos ellenőrzés során hozott határozattal a Vtv. vagy a R. rendelkezései alapján szabható ki szankció. A felek által nem vitatott tényállás szerint a jogszabályszegésre a R. hatálya idején került sor, az utólagos ellenőrzést az alperes a Vtv. hatályba lépését követően folytatta le. A Vtv. hatályba léptető rendelkezése, a 209. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ez a törvény - a (3) bekezdés kivételével - a kihirdetését követő 4. hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit a hatálybalépését követően végzett vámkezeléseknél és vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni.
A Vtv. 209. § (1) bekezdésének rendelkezései szerint a törvény 1996. április 1-jével lépett hatályba. Így ezen időponttól kellett alkalmazni a Vtv. rendelkezéseit valamennyi 1996. április 1-je után végzett vámhatósági eljárásoknál. A Vtv. 209. § (4) bekezdése ez alól kivételt tett az e törvény hatálybalépése előtt engedélyezett fizetési kedvezmények, illetve kivetett terhek ugyanis az eredetileg megállapított feltételek szerint vehetők igénybe, illetve teljesítendők. Ez a rendelkezés a már korábban engedélyezett kedvezményre vonatkozott és a már kivetett terhekre tartalmazott előírást, melyek a már előírt kötelezettséggel voltak teljesíthetők. A felperes által bérmunkaszerződés alapján ideiglenes behozatali előjegyzésben vámkezelt cipőfelsőrész gyártásához szükséges alapanyagok és szerszámok vámkezelése során a R. 47. § (2) bekezdése értelmében - a behozatali előjegyzéskor hatályos rendelkezés szerint - a behozatali előjegyzés a vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség és visszaviteli határidő megállapításából, a vámáru azonosításából, a vám kiszabásából és biztosításából, valamint az előjegyzett vámáru elszámolásából állt. A vámeljárás a vámáru elszámolásával fejeződött be a R. 53. § (2) bekezdés a) pontja alapján. A behozatali előjegyzésben vámkezelt vámáruk külföldre történő visszaszállítására a R. 52. § (1) bekezdése értelmében a kiviteli ellenőrzésre vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. Az ideiglenes behozatali előjegyzés mindezen rendelkezésekből adódóan csak a vámteherbe tartozó köztatozásokat rögzítette és állapította meg, az így megállapított köztartozásnak a R. 103. § (14) bekezdése folytán kiszabható bírság nem volt része, az csak az utólagos ellenőrzés során feltárt jogszabálysértésre figyelemmel az ellenőrzéskor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján volt kiszabható.
A perbeli esetben az EUR1. szállítási bizonyítványok kapcsán megállapított jogszabálysértés tekintetében a Vtv. 209. § (4) bekezdése és a fentiekben kifejtettek alapján a R. rendelkezései nem alkalmazhatók. A Vtv. 209. § (1) bekezdése értelmében tehát az utólagos ellenőrzésnél, mint vámhatósági eljárásnál az utólagos ellenőrzéskor hatályban levő rendelkezéseket kell alkalmazni és az akkor hatályos rendelkezések alapján állapítható meg a korábbi jogszabály hatályban léte alatt elkövetett jogszabálysértésért szankció. A Vtv. 1. § (9) bekezdése a vámigazgatási eljárás keretébe sorolja a vámhatóság minden olyan intézkedését, cselekményét, amely a vám és egyéb jogszabályok rendelkezéseinek érvényesítése érdekében végez a vámhatóság. Ezen belül a Vtv. 1. § (12) bekezdése a vámellenőrzést a vámjogszabályok és egyéb jogszabályokban foglalt rendelkezések betartása céljából végzett tevékenységként szabályozza, amely kiterjed minden vámigazgatási eljárásra. Az utólagos ellenőrzés a Vtv. 161. §-a ételmében a vámhatóság által végzett olyan hatósági eljárás, mely a jogszabályok betartásának ellenőrzésére vonatkozik és a külföldi vámhatóság megkeresésére is lefolytatható.
Mindezek alapján tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a perbeli esetben a Vtv. hatálybalépése előtt elkövetett jogszabálysértés esetén a jogkövetkezmények alkalmazására a korábbi jogszabály, azaz az igény keletkezésekori szabályok irányadók. A Vtv. 209. § (1) bekezdése értelmében a Vtv. rendelkezései nemcsak az utólagos ellenőrzés lefolytatására, hanem az ellenőrzés eredményeként megállapított jogszabálysértés kapcsán kiszabható szankciók alkalmazására is irányadók. Mindezek alapján az alperes jogszabálysértést követett el, mikor a vámigazgatási bírság kiszabására a már hatályban nem lévő R. 103. § (14) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazta. A téves jogszabály alkalmazására azonban nem elírás vagy tévedés folytán került sor, ezért a jogszabálysértés megállapítható.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése folytán a jogszabálysértő másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a rendelkezésében helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta az indokolás módosításával. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a határozathozatalkor hatályos jogszabályok alkalmazásával kell az utólagos ellenőrzés során feltárt jogszabálysértés után a Vtv. 141. § (4) bekezdése alapján a vámigazgatási bírságot kiszabni. Tévedett azonban, amikor a bírság elengedésére és mérséklésére vonatkozóan a vámhatóságot új eljárásra kötelezte. A bíróság a Pp. 215. §-a alapján a kereseti kérelemhez kötve van, a bíróság ettől eltérően nem vizsgálhat olyan jogszabálysértést, melyre a fél a keresetében nem hivatkozott. A felperes csak a bírság kiszabása alóli mentesítését kérte, annak mérséklését nem, ezért a Legfelsőbb Bíróság a bírság mérséklésére vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapításokat az ítélet indokolásából mellőzte.
Az elrendelt új eljárás során az alperesnek a Vtv. rendelkezései szerint eljárva kell a vámigazgatási bírságot megállapítania. A Legfelsőbb Bíróság nem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy a Vtv. 141. § (4) bekezdése folytán kiszabható vámigazgatási bírság szállítási okmányonként szabható-e ki, és annak mértéke milyen összegű, mert ezzel az alperes hatáskörét vonná el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az indokolás módosításával helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.3000/1999. sz.)