adozona.hu
AVI 2001.8.99
AVI 2001.8.99
A vámhatóság a Vtv. 141. § (2) bekezdésének alkalmazása során hivatalból köteles vizsgálni, hogy a vámhiány keletkezése a vámfizetésre kötelezettnek felróható-e (1995. évi C. tv. 141. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal a felperesnél 1997. szeptember 29-én kezdődően - 1992. október 1-jétől terjedő vizsgálat befejezéséig tartó időszakra vonatkozóan - utólagos ellenőrzést végzett a Kereskedelmi Vámtarifa helyes alkalmazása tekintetében. Ennek eredményeként a felperes terhére az 1998. április 20-án kelt határozataiban az 1993. december 17-én, illetőleg 1995. május 12-én elvégzett vámkezelések tekintetében pótbefizetéseket írt elő. E határozatait azzal indokolta, hogy a felperes a belföldi forgalom ...
AVI 2001.8.99 A vámhatóság a Vtv. 141. § (2) bekezdésének alkalmazása során hivatalból köteles vizsgálni, hogy a vámhiány keletkezése a vámfizetésre kötelezettnek felróható-e [1995. évi C. tv. 141. §]
A vámhivatal a felperesnél 1997. szeptember 29-én kezdődően - 1992. október 1-jétől terjedő vizsgálat befejezéséig tartó időszakra vonatkozóan - utólagos ellenőrzést végzett a Kereskedelmi Vámtarifa helyes alkalmazása tekintetében. Ennek eredményeként a felperes terhére az 1998. április 20-án kelt határozataiban az 1993. december 17-én, illetőleg 1995. május 12-én elvégzett vámkezelések tekintetében pótbefizetéseket írt elő. E határozatait azzal indokolta, hogy a felperes a belföldi forgalom számára történő vámkezelés során nem a vámáruk jellegének megfelelő vámtarifaszámmal kérte a vámkezelést és ennek folytán vámhiány keletkezett. E határozatok ellen a felperes fellebbezéssel nem élt. E határozatokban megállapított vámkezelésekre vonatkozó kötelezettség megszegése miatt az elsőfokú vámhivatal a felperest 3 207 598 forint vámigazgatási bírsággal sújtotta. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 209. § (1) bekezdésére, 169. § (3) bekezdésére, 141. § (1) bekezdés b) pontjára, valamint a (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes az árunyilatkozatokon a tarifális besorolást helytelenül végezte el, a vámbírságot az utólagos ellenőrzés által feltárt vámhiány tekintetében állapította meg, így az nem minősül visszamenőleges szankciónak.A felperes keresetében a vámigazgatási bírság kapcsán hozott határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a Vtv. 209. § (1) bekezdése nem ad lehetőséget arra, hogy a Vtv. hatálybalépését megelőzően végzett vámkezelésekre is kiterjeszthető legyen. Hivatkozott arra is, hogy a Vtv. 141. § a)-d) pontjában foglaltak rá nézve nem alkalmazhatóak, mivel vámkezelésre vonatkozó szabályoknak eleget tett, a vámtarifaszám téves feltüntetése nem minősíthető szándékos kötelezettségszegésnek, az neki nem róható fel.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatában foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra is hivatkozott, hogy a felperes felróható magatartást tanúsított, mivel a vámkezelések idején már tudomása volt arról, hogy a laborvizsgálatok alapján a vámhatóság milyen vámtarifaszámot állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az utólagos ellenőrzés önálló vámigazgatási eljárás. Az 1996. április 2-a utáni, vagyis a Vtv. hatálybalépését követően végzett eljárásnál így az utólagos ellenőrzésnél is a Vtv. rendelkezései az alkalmazandóak, mivel pedig az utólagos ellenőrzés során vámteher került előírásra, a Vtv. hatálybalépése után megállapított vámhiány a Vtv. 141. § (2) bekezdése alapján vámigazgatási bírsággal sújtandó. Ezért az alperes határozata nem volt jogszabálysértő.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, az abban is kifejtett indokaira figyelemmel. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes 1998. április 21. napján hozott határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A vámkezelések korhatályos 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM számú együttes rendelet 27. §-ának (8) bekezdése értelmében az árunyilatkozat adattartalmáért az árunyilatkozatot adó volt a felelős. A felperes kötelezettsége tehát a vámkezeléskor hatályban lévő jogszabály alapján került megállapításra, ezt a felperes sem vitatta, mivel a pótbefizetést elrendelő határozatban foglaltakat tudomásul vette, ellene jogorvoslattal nem élt. Vtv. 209. §-ának (1) bekezdése értelmében a Vtv. rendelkezéseit nemcsak a hatálybalépést követően végzett vámkezeléseknél, hanem vámhatósági eljárásoknál és intézkedéseknél is alkalmazni kell. Utólagos ellenőrzés a Vtv. 8. §-ában szabályozott vámhatósági eljárás, amelynek lefolytatására a Vtv. hatálybalépését követően került sor. Kifejtettekből következően a perbeli esetben vizsgálható hatályi jogalkalmazás nem történt. A vámigazgatási bírságot ugyanis a vámhatóság az utólagos ellenőrzés által feltárt olyan vámhiány tekintetében állapította meg, amely vámkezeléskor hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében is fennállt.
Az alperes a vámigazgatási bírságot a Vtv. 141. § (1) be-kezdésének b) pontjára és (2) bekezdésében foglaltakra alapítottan szabta ki. A Ctv. végrehajtása tárgyában kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 219. §-a tartalmaz rendelkezéseket a bírság tekintetében. Az R. 219. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a Vtv. 141. § (2) bekezdése alkalmazásában a vámigazgatási bírságot nem kell kiszabni, ha a vámhiány keletkezése a vámfizetésre kötelezettnek nem róható fel. E szabályozásból következőben az alperesnek a bírság kiszabásakor hivatalból kellett vizsgálnia azt, hogy a vámhiány keletkezése tekintetében a felperes felróható magatartást tanúsított-e, vagy sem, és e vizsgálatának adatait, okait az általa e körben értékelt körülményeket a határozatában is rögzítenie kellett volna. [Vtv. 145. § (1) bekezdése, 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 12. § (1) bekezdése, 43. § (1) bekezdés c) pontja]. Perben a bíróság csak a határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában határozhat, ennél fogva a felülvizsgálni kért határozat jogszerűségét nem állapíthatja meg olyan okoknál, körülményeknél fogva, amelyek a határozatban nem szerepelnek. Ugyanilyen oknál fogva nem vonhatja értékelési körébe a felperes és alperes által perben e körben előadott érveket és hivatkozásokat sem, mivel akkor elvonná az alperes számára jogszabály által e körben biztosított értékelési döntéshozatali jogosultságot. Perben felülvizsgálni kért határozatok a R. 219. § (2) bekezdése szerinti rendelkezést nem nevesítik, a határozatok indokolásai sem tartalmaznak tényt, adatot, körülményt, értékelést, mérlegelést a felróhatóság vizsgálata tekintetében, az alperesnek a 4. sorszám alatti kiegészítő nyilatkozatában foglaltak pedig e körben azért nem értékelhetők, mivel nem képezik a perben felülvizsgálni kért határozat részét, a pótbefizetést előíró határozatok (nem a vámáru jellegének megfelelő vámtarifaszám alkalmazása) bár tényadatok, amelyekhez kapcsolódóan a felróhatóságot vizsgálni és értékelni kell. Kifejtettekből következően ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes kereseti, illetve fellebbezési kérelmét a felróhatósággal kapcsolatban előadott jogi érvelés tekintetében e körben alaposnak találta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezve az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. [Pp. 253. § (2) bekezdése, Pp. 339. § (1) bekezdése].
Új eljárásban az alperesnek vizsgálnia kell az R. 219. § (2) bekezdése alapján eljárva, hogy a vámhiány keletkezése a felróható-e, vagy sem, és olyan új határozatot kell hoznia, amely megfelel az e körben irányadó jogszabályi rendelkezéseknek és eljárási szabályoknak is.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 29.698/1999. sz.)