adozona.hu
AVI 2001.8.98
AVI 2001.8.98
A vámtörvény a tévedés esetére alapított határozatmódosítások tekintetében kizárja az Áe. 61. § (5) bekezdésének alkalmazását, mivel attól eltérő rendelkezést tartalmaz (1995. évi C. tv. 125. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1993. március 24-én egy Renault Clio személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte vámügynök részvételével. A felperes a gépkocsit az árunyilatkozaton 8703.32-023. vtsz. alá osztályozta és a 330-as rovatban tévesen 21. fogyasztási adókódot, azaz 0%-os adótételre utaló kódot tüntetett fel. A felperes kérelmének megfelelően elvégzett vámkezelés során a felperes fogyasztási adót nem fizetett.
A VPOP Elle...
AVI 2001.8.98 A vámtörvény a tévedés esetére alapított határozatmódosítások tekintetében kizárja az Áe. 61. § (5) bekezdésének alkalmazását, mivel attól eltérő rendelkezést tartalmaz [1995. évi C. tv. 125. §]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1993. március 24-én egy Renault Clio személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte vámügynök részvételével. A felperes a gépkocsit az árunyilatkozaton 8703.32-023. vtsz. alá osztályozta és a 330-as rovatban tévesen 21. fogyasztási adókódot, azaz 0%-os adótételre utaló kódot tüntetett fel. A felperes kérelmének megfelelően elvégzett vámkezelés során a felperes fogyasztási adót nem fizetett.A VPOP Ellenőrzési Hivatala utólagos ellenőrzést végzett a felperesnél, és a jegyzőkönyv megállapításai alapján a vámhivatal az 1997. szeptember 26-án kelt határozatával módosította a gépjármű fogyasztási kódját 510-re, egyúttal 62 390 forint fogyasztási adó, 20 277 forint általános forgalmi adó pótbefizetését írta elő és kiszabott 50 000 forint vámigazgatási bírságot. A határozat indokolása szerint a felperes vámkezelési kötelezettségét megszegte, nem intézkedett a pótlólagos fizetési kötelezettség teljesítése iránt, továbbá a vámhivatal a rendelkezésre álló iratokat helytelenül értelmezte, ezzel azonban vámhiány nem keletkezett.
Az alperes az 1997. december 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Elsősorban kérte fizetési kötelezettségek törlését és a befizetett összeg kamattal történő visszafizetésének elrendelését, másodsorban kérte a vámigazgatási bírság tekintetében új eljárás elrendelését. Hivatkozott arra, hogy a vámkezeléskor minden okmányt rendelkezésre bocsátott, és az alperes mulasztott a vámkezelés elvégzésekor, mert hivatalból nem észlelte a felperes által alkalmazott hibás adókódot. A pótlólagos befizetési kötelezettség sérti a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, és emiatt a határozat módosítására sem kerülhetett volna sor. Álláspontja szerint, mivel nem követett el jogszabálysértést, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. (a továbbiakban: Vtv.) 141. § (1) bekezdése alapján, vámigazgatási bírság nem szabható ki. Esetleges kötelezettségszegés megállapíthatósága esetén a bírság kiszabásánál az eset összes körülményét a vámhatóság nem értékelte, a kiszabott bírság összege eltúlzott.
Az alperes érdemi nyilatkozatában a kereset elutasítását kérte, határozatában kifejtett álláspontja alapján.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta, ezért azt elutasította. Álláspontja szerint a Vtv. 125. § (5) bekezdése értelmében a vámhatóság tévedése a vámfizetésre kötelezettet nem mentesíti a jogszerűen kiszabható vámteher megfizetése alól, a vámhatóság a Vtv. 147. § (2) bekezdése értelmében az elévülési időn belül a határozatot egy ízben módosíthatja. A Vtv. nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a határozat módosításának a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog korlátja, ezért e jog védelme nem érvényesül és arra alappal nem hivatkozni nem lehet.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, annak megváltoztatásával az alperes határozatának hatályon kívül helyezése iránt, másodsorban a bírság tekintetében az ítélet és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Kérte továbbá az alperes pótbefizetések kamattal történő visszafizetésére kötelezését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem bírálta el a vámigazgatási bírság mérséklésére, elengedésére vonatkozó kereseti kérelmét, továbbá törvénysértő a jóhiszeműen szerzett jogokra vonatkozó ítéleti megállapítás. A felperes jóhiszeműen járt el a vámkezeléskor, e tekintetben új körülmény nem merült fel az utóellenőrzés során, továbbá a vámkezeléskor hatályban volt, a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 2. § (4) bekezdése a jóhiszemű jogok védelmére vonatkozóan, és a határozathozatalkor a Vtv. végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 21. § (4) bekezdése a vámáru felett szabad rendelkezési jogot biztosított. Minderre tekintettel a kifizetett vám és járulékai tekintetében árkalkulációt végzett, a pótlólagos befizetési kötelezettség előírása ezáltal a jóhiszeműen szerzett jogát sérti. A Vtv. 145. § (1) bekezdése a vámeljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseinek alkalmazását előírja, ezért az Áe. 61. § (5) bekezdésében foglalt korlátozást a határozat módosításakor megsértették. A vámigazgatási bírság tekintetében a Vtv. 141. § (3) bekezdése és a Vhr. 219. § (3) bekezdése alapján a bírság mértéke eltúlzott. Álláspontja szerint szabályszegést nem követett el, a hatóság által kért adatokat a vámkezeléskor közölte.
Alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helytállóan tárta fel a tényállást, és abból mindenben megalapozott jogi következtetést vont le. A Vtv. 145. § (1) bekezdésre értelmében a Vtv. és az Áe.</a> a lex speciális és a lex generális viszonyában áll, vámigazgatási eljárásban elsősorban a vámtörvény rendelkezéseit kell alkalmazni és az Áe.</a> csak akkor alkalmazható, ha a Vtv. rendelkezést nem tartalmaz. Speciális rendelkezésként írja elő a Vtv. 125. § (5) bekezdése, hogy a vámhatóságnak a vámteher megállapítására, beszedésére kiható körülményben, vagy a vámfizetésre kötelezett személyében való tévedése a vámfizetésre kötelezetett - az elévülés esetét kivéve - nem mentesíti jogszerűen kiszabható vámteher megfizetése alól. A jelen esetben fogyasztási adókód téves feltüntetése nem mentesíti a felperest a jogkövetkezmények alkalmazása alól. A vámtörvény a tévedés esetére alapított határozatmódosítások tekintetében kizárja az Áe. 61. § (5) bekezdésének alkalmazását, mert attól eltérő rendelkezést tartalmaz. A felperes jóhiszeműségre alappal nem is hivatkozhat, hiszen a vámhivatal tévedését maga okozta a hibás fogyasztási adókód feltüntetésével. Nincs jelentősége annak, hogy a vámkezelés elvégzése és a vámteher kifizetése után a felperes szabad rendelkezési jogot szerzett a vámáru felett és árkalkulációt végzett.
A felperes másodlagos kereseti kérelmében a vámigazgatási bírság törlését kérte azzal, hogy a Vtv. 141. § (1) bekezdése alapján kiszabásnak nem volt helye, illetve az eset összes körülményeire figyelemmel a kiszabott bírság eltúlzott. Az elsőfokú bíróság a keresetet teljes egészében elutasította, de a bírság mérséklésére vonatkozó kereseti kérelem elutasítását nem indokolta. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását e tekintetben ezért az alábbiakkal egészíti ki. A felperes mulasztott, nem intézkedett a pótlólagos teljesítés iránt, árunyilatkozaton hibás fogyasztási adókódot tüntetett fel, azt nem helyesbíttette. A szabályszegés eredményeként a Vtv. 141. § (3) bekezdése alapján a bírság kiszabására jogszerűen került sor arra is figyelemmel, hogy vámhiány nem keletkezett. A kiszabott vámigazgatási bírság a Vhr. 219. § (3) bekezdésének megfelelően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eset összes körülményével arányban álló, nem tekinthető eltúlzottnak. A felperes maga is közrehatott a vámhatóság tévedésében, nem kezdeményezett eljárást a pótlólagos teljesítés iránt. A felperes kamatkövetelésének elbírálására, - mint kötelmi igényre - közigazgatási perben a bíróságoknak hatásköre nincs, a törvényességi felülvizsgálat csak a közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálatára terjed ki.
Mindezek alapján az indokolás fenti kiegészítésével a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - mely megalapozott és törvényes döntést tartalmazott - a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. V. 35.510/1999. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2001.163 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
