adozona.hu
AVI 2001.8.97
AVI 2001.8.97
A vámtörvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy két összehasonlító érték alapján kell megállapítania vámértéket (1995. évi C. tv. 27. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes készfizető kezességvállalása mellett a II. r. felperes a cseh székhelyű U. T. cégtől 1996. október 29-én az egységes vámáru nyilatkozaton egy BMW 740i A típusú 1993. évjáratú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte 2200 DEM érték feltüntetése mellett. A vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot meghaladó mértékben alacsonyabb volt, ezért a vámhivatal a vámértéket vizsgálat tárgyává tette. A vámhivatal az 1997...
AVI 2001.8.97 A vámtörvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy két összehasonlító érték alapján kell megállapítania vámértéket (1995. évi C. tv. 27. §)
Az I. r. felperes készfizető kezességvállalása mellett a II. r. felperes a cseh székhelyű U. T. cégtől 1996. október 29-én az egységes vámáru nyilatkozaton egy BMW 740i A típusú 1993. évjáratú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte 2200 DEM érték feltüntetése mellett. A vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot meghaladó mértékben alacsonyabb volt, ezért a vámhivatal a vámértéket vizsgálat tárgyává tette. A vámhivatal az 1997. január 7-én kelt határozatával az árunyilatkozaton szereplő vámértéket 22 542 DEM értékre módosította és összesen 2 400 673 forint vámteher pótlólagos megfizetését írta elő a felperesekre, mint egyetemleges vámfizetésre kötelezettekre.A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes az 1997. április 3-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az I. r. felperes kézfizető kezességvállalása mellett a II. r. felperes, mint importőr az U. T. cseh cégtől 1996. október 29-én egy Ford Scorpio 1994-es évjáratú személygépkocsit importált, az árunyilatkozaton ügyleti értékként 1500 DEM vámértéket tüntetett fel. A vámérték utólagos vizsgálata során a vámhivatal az 1997. január 7-én kelt határozatával az árunyilatkozaton feltüntetett értéket 11 248 DEM-re módosította és kiszabott pótlólagosan összesen 897 578 forint vámterhet, melynek megfizetésére a felpereseket egyetemlegesen kötelezte. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozatok indokolása szerint a cseh vámszervek megkeresésre adott válasza szerint az exportőr cég bejelentett székhelyén nem működött, 1996. évben személygépkocsikat nem exportált. Mindezek alapján az árunyilatkozatokon szereplő az ügyleti érték nem fogadható el a vámérték kimunkálására, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 21. §-a nem alkalmazható, a 22-26. §-ok alkalmazásához pedig nem állt rendelkezésre minden szükséges adat, ezért a vámérték a Vtv. 27. §-a alapján került megállapításra és a pótlólagos fizetési kötelezettségek előírásra. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítást nyert, hogy a két adásvétel a II. r. felperes és az U. T. cég között nem jött létre.
A felperesek keresetet nyújtottak be az alperesi határozatok felülvizsgálata iránt és az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét megalapozottnak találta, ezért az alperesi határozatokat az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szerveket új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a külkereskedelmi ügyletek létrejöttét igazolták a rendelkezésre bocsátott iratok, az árunyilatkozatok és az ahhoz csatolt számlák, a tanúként meghallgatott alkalmazottak, akik az osztrák határon a gépkocsik átvételénél közreműködtek, továbbá az exportőr cég ügyvezetőjének, E. K.-nak közjegyző előtt tett nyilatkozata a pénzösszegek átutalásáról, a II. r. felperes folyószámláját vezető bank átutalási dokumentumai, valamint a cseh exportőr cég cégbejegyzési iratai. Álláspontja szerint a cseh vámszervek esetleges hiányos nyilvántartása nem ad alapot annak megállapítására, hogy az exportőr nem működött. Mindezek alapján az új eljárás során a Vtv. 21. § (1) bekezdése szerint, az ügyleti érték alapján rendelte el megállapítani a fizetési kötelezettségeket.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyet a másodfokú bíróság alaposnak talált, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény 5. § (2) bekezdése és a törvény végrehajtására kiadott 7/1974. (X. 17.) KkM rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja és 6. § (1) bekezdése szerint írásba foglalást kötelezően előíró rendelkezés ellenére külkereskedelmi szerződés kötését a felperesek nem igazolták, a külkereskedelmi szerződést az eljárás során nem mutatták be. A cseh vámszervek igazolása szerint az exportőr cég a megadott címen nem létezett, egy prágai banknál vezetett folyószámláján magyar pénzintézetekkel csak néhány pénzügyi, de nem perbeli vámárura vonatkozó művelet rögzítése történt. A cseh cég cégbejegyzésére vonatkozó iratok a tényleges, törvényes működést nem igazolják. E. K., az exportőr cég ügyvezetőjének nyilatkozata, és a deviza átutalások sem bizonyítják a külkereskedelmi ügylet tényleges létrejöttét. A felperesek a gépkocsi tényleges származására dokumentumot benyújtani nem tudtak, annak származási helyeként a gyártás helyét tüntették fel és a gépkocsikra vonatkozóan semmiféle külföldi vámokmányt, biztosítási kötvényt, a vámárut kísérő okmányt bemutatni nem tudtak. Mindezen körülményeket az alperes helytállóan értékelte akként, hogy a külkereskedelmi ügylet ténylegesen nem jött létre. Ennek alapján a vámérték megállapítására jogszerűen került sor a Vtv. 20. § (3) bekezdésében foglalt sorrendiség megtartásával a Vtv. 27. § alapján. A Vtv. 22-26. §-ai használt termékre vonatkozóan nem alkalmazhatóak a vámérték megállapításánál. A vámhatóság jogszerűen vette figyelembe országos, számítógépes személygépkocsik adataira vonatkozó nyilvántartás hiányában a Schwacke katalógus adatait, mely a legobjektívebb adatforrásnak volt tekinthető az adatok részlegessége folytán.
A jogerős ítélet ellen az I. r. és a II. r. felperes nyújtott be azonos tartalmú felülvizsgálati kérelmet. A felperesek álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Vtv. 2. § (4) bekezdés b) pontját, 20. § (3) bekezdését, 21. §-át, 23-27. §-ait, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. §-át, továbbá a Pp. 166. §-át, 324. §-át, 339. §-át. A vámérték tekintetében a Vtv. 27. § alkalmazása törvénysértő, német árakat tartalmazó katalógus nem vehető figyelembe, a gépkocsik Németországból származnak, ezért a Vtv. 27. § (2) bekezdés c) pontja nem alkalmazható. A Vtv. 27. § (2) bekezdés b) pontjához pedig legalább két összehasonlító érték figyelembevétele szükséges, melynek az alperes nem tett eleget, további összehasonlító értéket nem kutatott fel. A felülvizsgálati kérelem - tartalma szerint - a bizonyítékok mérlegelésének megsértését is sérelmezte. Az alperes a határozatát bizalmas, - másik vámszerv által adott - információkra alapította és nem értékelte a II. r. felperes által benyújtott okmányokat a külkereskedelmi ügyletek létrejöttére vonatkozóan. A bíróságok törvénysértően az alperes helyett folytattak le bizonyítást, ezzel megsértették a Pp. 339. § (1) bekezdését. Az alperes új körülményként csak a perben hivatkozott először a külkereskedelmi szerződés és ezáltal ügyletek létrejöttének hiányára és az erre alapított jogerős bírósági döntés elvonta az alperes hatáskörét, ezzel megsértette a Vtv. 2. § (4) bekezdés b) pontját. A bíróság a vámhatóság határozatát a Pp. 339. §-ába ütközően megváltoztatta. Az alperes megállapításával ellentétes és iratellenes az az ítéleti megállapítás, mely a külkereskedelmi ügyletek igazolására vonatkozó iratok benyújtásának hiányát állapította meg. Törvénysértően értékelték az exportőr cég ügyvezetőjének nyilatkozatát, a deviza átutalásokat igazoló banki kivonatokat és a cseh cég cégbejegyzési iratait.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékokat helytállóan mérlegelte, felülmérlegelésre jogszabályi lehetőség nincs. A felperes tévesen értelmezi a Vtv. 27. § (2) bekezdés b) pontját, mert nem szükséges két érték felkutatása a vámérték megállapításához. Alaptalanul hivatkoznak a felperesek iratellenességre, mert alperesi határozatok - 1. pontjában foglaltan - megállapították, hogy az adásvétel a II. r. felperes és az exportőr között nem jött létre.
A felperesek felülvizsgálati kérelme alaptalan, mert a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. A jogerős ítélet nem sérthette meg az Áe. 43. §-át, mert a bíróságok az eljárásukra irányadó eljárási szabályokat alkalmazzák a Pp.</a> rendelkezései szerint járnak el, az Áe.</a> rendelkezéseit nem alkalmazzák. Nem sérthette meg továbbá a jogerős ítélet a bizonyítási eszközök felsorolását tartalmazó Pp. 166. §-át sem, és a megtámadható közigazgatási határozatokat felsoroló Pp. 324. §-át sem. Nem sérthette meg a jogerős ítélet a bíróság döntési jogosultságaként megfogalmazott, a kasszációs vagy reformatórius jogkört szabályozó Pp. 339. §-át sem. E rendelkezések megsértésére tartalmuknál fogva sem kerülhetett sor.
A jogerős ítélet nem sértette meg továbbá a bizonyítékok szabad mérlegelésének szabályát, a Pp. 206. § (1) bekezdését sem. A másodfokú bíróság a helyesen feltárt tényállásból megalapozott jogi következtetést vont le, és jogszerűen állapította meg a külkereskedelmi ügyletek hiányát, és a vámérték Vtv. 27. §-a szerinti megállapításának jogszerűségét. A felperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy a perben eljárt bíróságok a közigazgatási határozattól eltérő új körülményként értékelték volna a külkereskedelmi szerződés és ezáltal az ügyletek hiányát. Az alperesi határozatok harmadik oldalának 1. pontjában az alperes megállapítása rögzítésre került: "a rendelkezésre álló adatok alapján a külkereskedelmi ügyletek nem jöhettek létre".
A másodfokú bíróság jogszerűen járt el, amikor az elsőfokú közigazgatási határozat megállapításától eltérően a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján rögzítette, hogy a II. r. felperes az alperes felhívására írásos külkereskedelmi szerződést nem nyújtott be, az exportőr országban kiállított és vámárut kísérő okmányt nem mutatott be, a gépkocsikra vonatkozóan biztosítási kötvényt vagy szerződést nem nyújtott be, a banki átutalási, folyószámla kivonatok csak másolatban kerültek bemutatásra. A bíróság az alperes téves megállapításával szemben jogosult a rendelkezésre álló közigazgatási iratanyag és bizonyítékok alapján a valós tényállásnak megfelelő ténymegállapítás megtételére és ezzel a másodfokú bíróság sem a Pp. 339. § (1) bekezdését, sem a Vtv. 2. § (4) bekezdésének b) pontját nem sértette meg.
Helytállóan értékelte a másodfokú bíróság a külföldi vámszerv megkeresésre adott válaszát, mely az exportőr székhely szerinti törvényes működését nem igazolta. A benyújtott deviza-átutalási bizonylatok, az exportőr cégbejegyzésére vonatkozó iratok csak azt dokumentálták, hogy a cseh cég bejegyzésére sor került, magyarországi folyószámlájára a II. r. felperes átutalásokat eszközölt, E. K. ügyvezető pedig ezen összegek átvételét közjegyző előtt tett nyilatkozatában elismerte, azonban nyilatkozatában a perbeli gépkocsikat nem jelölte meg, nyilatkozata csak számlaszámokat tartalmazott. A felperes által csatolt iratok az exportőr cég formális létrejöttét ugyan igazolták, de törvényes működését, a külkereskedelmi ügyletek tényleges létrejöttét nem. A külkereskedelmi ügyletek létrejöttének igazolásához az írásbeliséghez kötött külkereskedelmi szerződés bemutatásra nem került, az importált gépkocsik tekintetében semmiféle külföldi vámokmánnyal a felperesek nem rendelkeztek, a gépkocsik származására dokumentumokat bemutatni nem tudtak, a gépkocsik gyártási helyét tüntették fel származási helyként az árunyilatkozaton. A fenti bizonyítékok megfelelő értékelésével helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a külkereskedelmi ügyletek a felperesek által jelzett módon nem jöttek létre.
A külkereskedelmi ügylet hiánya miatt a vámérték a Vtv. 21. § (1) bekezdésének alkalmazásával nem volt megállapítható. Mivel használt személygépkocsikat importáltak és azokkal minden paraméterében (felszereltség, tulajdonosok száma, évjárat, futásteljesítmény, szín, használtsági fok, egyéb egyedi jellemzők) azonos gépjármű a vámhivatal nyilvántartásában nem szerepelt részletes nyilvántartás hiányában, ezért sem a Vtv. 22. §-a, sem 23. §-a, 24. §-a,
25. §-a és 26. §-a nem volt alkalmazható a vámérték megállapításánál. Mindezek alapján jogszerűen került sor a Vtv. 27. §-a alapján a német Schwacke katalógus adatainak alapulvételével a vámérték meghatározására. Német gyártmányú, de nem onnan származó, nem onnan importált gépkocsik importja esetében a Vtv. 27. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt korlátozás sem került, kerülhet megsértésre. A vámérték megállapításánál a Vtv. 27. § (2) bekezdés b) pontját sem sértették meg, mely rendelkezés két lehetséges érték közül a magasabb érték választását tiltja, de nem tartalmaz olyan előírást, hogy két összehasonlító érték alapján kell megállapítani a vámértéket. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a VPOP iránymutatásának is megfelelően a német autókatalógus adatai a gépkocsik vámértékének meghatározásakor alkalmazhatóak, ezzel jogszabálysértést a vámhivatal nem követett el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.130/1999. sz.)