adozona.hu
AVI 2001.8.94
AVI 2001.8.94
Amennyiben a számlakibocsátó a megadott címen nem lelhető fel és adófizetési kötelezettségét nem teljesíti a számlák tartalmi hitelessége dől meg (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődjénél a T. Bt.-nél az adóhatóság adóellenőrzést végzett az 1994., 1995. év első háromnegyed évére általános forgalmi adónemben, majd újabb adóellenőrzés terjedt ki az 1995. negyedik negyedévére vonatkozóan.
Az ellenőrzés eredményeképpen az elsőfokú adóhatóság két külön határozatban a felperest 38 590 000 forint, illetve 1 021 000 forint adóhiány és 473 000 forint jogosulatlanul visszaigényelt általános forgalmi adó, továbbá 15 435 000 és 598 000 forint bírság és 33 596 000 ...
AVI 2001.8.94 Amennyiben a számlakibocsátó a megadott címen nem lelhető fel és adófizetési kötelezettségét nem teljesíti a számlák tartalmi hitelessége dől meg (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
A felperes jogelődjénél a T. Bt.-nél az adóhatóság adóellenőrzést végzett az 1994., 1995. év első háromnegyed évére általános forgalmi adónemben, majd újabb adóellenőrzés terjedt ki az 1995. negyedik negyedévére vonatkozóan.Az ellenőrzés eredményeképpen az elsőfokú adóhatóság két külön határozatban a felperest 38 590 000 forint, illetve 1 021 000 forint adóhiány és 473 000 forint jogosulatlanul visszaigényelt általános forgalmi adó, továbbá 15 435 000 és 598 000 forint bírság és 33 596 000 forint, valamint 103 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A felperesi fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az adóhiány megállapításának oka az volt, hogy a felperes több olyan számla alapján igényelt vissza általános forgalmi adót, melynek tekintetében ennek törvényes feltételei nem álltak fenn, ezért a visszaigénylések jogszerűtlennek minősültek.
A felperes keresetében mindkét alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, álláspontja szerint az adó visszaigénylése jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság a két határozat ellen benyújtott kereseti kérelmet egyesítette.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A városi bíróság 12. számú ítéletében az alperes 9270550279 számú határozatát az elsőfokú határozat indokolásának 8. pontjával összefüggésben megállapított tényállás és jogkövetkezmények tekintetében az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság egyenként értékelte az adóvizsgálatban felsorolt általános forgalmi adó visszaigénylésére bemutatott számlákat és megállapította, hogy egy kivételével ezek a számlák nem feleltek meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1), 34. § valamint 35. § (1) bekezdésében foglaltaknak, továbbá a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdés rendelkezéseinek.
Egyedül az adóhatósági vizsgálat I/8. pontjában írt V. I. kőolaj nagykereskedő által kibocsátott üzemanyag értékesítést tanúsító számláról állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy az adóhatóság nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének. Önmagában ugyanis V. I. azon nyilatkozata, miszerint a felperessel nem állt üzleti kapcsolatban, nem elégséges a számla fiktívségének megállapítására.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést, az alperes csatlakozó fellebbezést jelentett be.
A megyei bíróság 4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy adó-visszaigénylés alapja csak az alakilag és formailag az Áfa tv.-ben előírtaknak megfelelő számla lehetséges. Sem az adóhatóságnak, sem a bíróságnak nincsen olyan kötelezettsége - figyelemmel az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 51. § (7) bekezdésére is -, mely szerint amennyiben a számlakibocsátó társaság a bejelentett székhelyen nem található, akkor egyéb székhelyet vagy tartózkodási helyet kutasson fel. Azokban az esetekben amikor a gazdasági társaságok bejegyzését a cégbíróság elutasítja, az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében nincsen olyan másik adóalany, aki rá a forgalmi adót jogszerűen átháríthatta volna, ezért nem illette meg a felperest az ezen számlákban feltüntetett általános forgalmi adó visszaigénylése. Még akkor sem, ha a számlák ezekben az esetekben alakilag megfeleltek az előírásoknak. Az a tény, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezése szerint a cégbejegyzésig a társaságok gazdasági jellegű cselekményeket végezhetnek, a polgárjogi következmények szempontjából bírnak jelentősséggel és nem az adójogi konzekvenciák levonásánál.
A V. István nagykereskedő által kibocsátott számlák alapján a másodfokú bíróságnak is az volt az álláspontja, hogy tisztázni kell a nyilatkozatok közötti ellentét feloldásával, hogy jogosult volt-e a felperes az általános forgalmi adó visszaigénylésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset szerinti ítélet meghozatalát. A felperes megismételte azt a peres eljárás során is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a cégbejegyzés megtagadása előtt is működhetnek a különböző gazdasági társaságok, így az általuk kibocsátott alakilag jogszabályszerű számlák alapján az általános forgalmi adó visszaigénylése jogszerűnek minősül. A felperes mint gazdasági társaság nem rendelkezett nyomozati jogkörrel, így a számukra kibocsátott számlában feltüntetett adószámot valósnak fogadták el, ugyancsak valósnak fogadták el a számlakibocsátók által bemutatott jövedéki engedélyeket is.
Vitatta a felperes azokat az adóhatósági határozatban, illetőleg ítéletben felsorolt eseteket is, ha a számlakibocsátó társaság az adott címen nem volt megtalálható, illetve nem készített adóbevallást. A felperes megerősítette azt az álláspontját, mely szerint az Art. 51. § (7) bekezdése szerint az adóhatóságnak kell a tényállást felderíteni, tehát további bizonyítást kell folytatni annak érdekében, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény létrejött-e, illetve hogy az nem a számlán szereplő jogalanyok között jött létre.
Fenntartotta a felperes azt az álláspontját is, mely szerint a számlák egyes alaki hiányosságai utóbb pótolhatók, így önmagukban ezen ok sem alapítja meg a visszaigénylés jogtalanságát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az első- és másodfokú bíróság helytállóan állapította meg a tényállást és helyes volt az abból levont jogi következtetése is.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az egyes számlák kibocsátásával kapcsolatban az adóhatóság által megállapított tényállást nem vitatta, de kifejtette a különböző típusú esetekkel kapcsolatos eltérő jogi megítélését.
Erre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutat rá.
A bíróság jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, hogy az adóalanyt az általános forgalmi adóról szóló perbeli időszakban hatályos módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés alapján és 34. § szerint megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany reá áthárított.
A 35. § (1) bekezdése alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adók összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható.
A számvitelről szóló módosított 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylatok adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük.
Tehát az egyes általános forgalmi adó levonási jog gyakorlás, illetve visszaigénylés jogosságának elbírálásakor minden esetben vizsgálandó, az e célra bemutatott számla alakilag és tartalmilag hitelesnek minősül-e.
Így sem az alakilag kellékhiányos számlák (mint a perbeli esetben megállapított ilyen esetek), sem a tartalmilag nem hiteles számlák nem alkalmasak a joggyakorlásra.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a cégbírósági bejegyzés hiánya azt eredményezi, hogy a számlakibocsátó nem minősül olyan adóalanynak, aki az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja szerint jogszerűen háríthat adót más adóalanyra. Az adójogviszony közigazgatási jogviszony, így nincs jelentősége a polgárjogi következményeknek.
Ugyancsak helytállóan állapította meg azt is az adóhatóság és az eljáró bíróságok, amennyiben a számlakibocsátó a megadott címen nem lelhető fel, adóbevallási és adófizetési kötelezettségét nem teljesíti, a számlák tartalmi hitelessége dől meg, ezért nem alapítható erre a joglevonási illetve visszaigénylési jogosultság. E vonatkozásban nincs annak jelentősége, hogy a felperes tudomással bírt-e a tényekről vagy sem, objektív ténynek minősül az, hogy az adott számlák a törvényi előírásoknak nem feleltek meg.
A jogerős bírói ítélet az adóhatósági ellenőrzés folytán meghozott határozatot egy ügylet kapcsán minősítette jogszerűtlennek, e vonatkozásban helyezte hatályon kívül a határozatot és rendelt el új eljárást. Erre vonatkozó felülvizsgálati kérelem nem került benyújtásra, így erre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet nem bírálta felül.
A felperesnek a jogerős ítélet jogszabálysértését a felülvizsgálati eljárásban nem sikerült bizonyítania, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.283/1998. sz.)