adozona.hu
AVI 2001.8.92
AVI 2001.8.92
Az adójogszabály a kedvezmény igénybevételének feltételeként nem kívánta meg, hogy a felperes a nyugdíjszolgáltatást megelőzően megfelelő idejű várakozási idővel rendelkezzen és az nem feltétel, hogy a befizetés az adózó egyéni számláján ténylegesen jóváírásra kerüljön (1990. évi XC. tv. 38/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A nyugdíjkorhatárt elért felperes 1995. december 5-én belépett a T. Országos Önkéntes Nyugdíjpénztárba (a továbbiakban: Pénztár). A belépéskor 200 000 forint tagdíjat, valamint 1000 forint belépési díjat fizetett be, majd 1995. december 12-én 180 000 forint egyösszegű nyugdíjszolgáltatást vett fel. A Pénztár által kiállított igazolás alapján az 1995. évre benyújtott személyi jövedelemadó bevallásában a felperes 200 000 forint befizetés után 100 000 forint adókedvezményt vett igénybe kiegészít...
AVI 2001.8.92 Az adójogszabály a kedvezmény igénybevételének feltételeként nem kívánta meg, hogy a felperes a nyugdíjszolgáltatást megelőzően megfelelő idejű várakozási idővel rendelkezzen és az nem feltétel, hogy a befizetés az adózó egyéni számláján ténylegesen jóváírásra kerüljön (1990. évi XC. tv. 38/A. §)
A nyugdíjkorhatárt elért felperes 1995. december 5-én belépett a T. Országos Önkéntes Nyugdíjpénztárba (a továbbiakban: Pénztár). A belépéskor 200 000 forint tagdíjat, valamint 1000 forint belépési díjat fizetett be, majd 1995. december 12-én 180 000 forint egyösszegű nyugdíjszolgáltatást vett fel. A Pénztár által kiállított igazolás alapján az 1995. évre benyújtott személyi jövedelemadó bevallásában a felperes 200 000 forint befizetés után 100 000 forint adókedvezményt vett igénybe kiegészítő nyugdíjpénztárba való befizetés jogcímén.Az elsőfokú adóhatóság 200 000 forint adóalap után a felperes terhére 100 000 forint adókülönbözetet állapított meg, egyben kötelezte 86 653 forint személyi jövedelemadó hiány megfizetésére. Az elsőfokú határozat szerint a Pénztár felügyeletét ellátó szerv a jogerős határozatában megállapította, hogy a Pénztár visszatérítési rendszere törvénysértő. A nyugdíjpénztárba e jogerős döntés meghozatala napját követően belépő felperesnek a Pénztár számára történő befizetése a C. Rt.-nél történt, az Rt. a Pénztárral nettó módon számolt el, így a befizetett összegek a nyugdíjpénztárnál egyéni számlán nem jelentek meg. Mivel a felperes nem a nyugdíjpénztárba fizette be az összeget, a személyi jövedelemadóról szóló módosított 1990. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. § (1) be-kezdés d) pontjába foglalt az adókedvezmény igénybevételéhez szükséges törvényi feltételek nem álltak fenn. Hivatkozott az alperesi határozat arra is, hogy a Pénztár az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvényben (Öpt.) foglaltaknak megfelelő nyugdíjpénztári tevékenységet nem végzett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint amennyiben egy nyugdíjpénztár működése nem jogszerű, adókedvezmény sem érvényesíthető a befizetés után.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte és új eljárásra kötelezést azzal, hogy az 1995. évi befizetés alapján őt az adókedvezmény megilleti. Utalt arra is, hogy a Pénztárba való belépése előtt arra vonatkozóan az elsőfokú adóhatóságtól tájékoztatást kért.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés d) pontja vonatkozásában kifejtette, hogy az adókedvezmény jogszerű érvényesítésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a Pénztár, melyben fennálló tagságához a felperes adólevonási jogot kíván kapcsolni a törvényi előírásoknak megfelelően működik. Hivatkozott arra is, hogy az Öpt. 65. §-ának (1) bekezdésében adott felhatalmazása alapján a Pénztárfelügyelet jogosult volt ellenőrizni a tevékenységre vonatkozó jogszabályok megtartását és az ellenőrzés eredményeképpen hozott határozatában a Pénztár törvénysértő működését állapította meg. Kiemelte, hogy a Pénztárral a C. a megbízott C. Rt. nettó módon számolt el, a befizetett egyösszegű tagdíjainak csak töredéke jelent meg a Pénztár számláján, így a Pénztár nem a jogszabály által megkíván egyéni számláról teljesítette a nyugdíjszolgáltatást.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, egyben indokolását azzal egészítette ki, hogy a Pénztár és a C. közötti elszámolás módjából következően a felperes által befizetett 200 000 forint nem került a nyugdíjpénztár pénztárába a felperesek egyéni számlát nem is nyithattak, így a részére történt kifizetés a C. számlájáról történt. Így a felperes még azt megelőzően visszakapta az általa befizetett összeg 90%-kát, hogy az a nyugdíjpénztár pénztárába került volna. A jogerős ítélet álláspontja szerint az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés d) pontjából következően jogszabályi előírás, hogy a biztosító pénztárába kell a befizetésnek megtörténnie, csak ekkor vehető igénybe a kedvezmény, a megbízottnak történő fizetés nem pótolja a megbízó javára szóló teljesítést. Utalt arra is a másodfokú ítélet, hogy ha a felperes belépési nyilatkozatát érvényesnek lehetne tekinteni, megvalósította volna a Ptk. 5. § (1), (2) bekezdésébe ütköző módon a joggal való visszaélést. Az érvénytelenség miatt a felperes belépési nyilatkozata a jó erkölcsbe ütközik és így semmis.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal történő megváltoztatásával keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a tényállásból helytelen jogkövetkeztetést vontak le, vele szemben fennállnak az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés d) pontjába foglalt, az adókedvezmény igénybevételéhez szükséges törvényi feltételek.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben a jogerős ítéletnek az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását indítványozta. Az alperes álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság perbeli üggyel azonos tényállású esetben hozott Kfv. II. 27.666/1997/8. számú ítéletére tekintettel a határozata jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 2. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság 4. számú ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes tagsági jogviszonya létrejötte a Pénztárnál befizetett-e tagként olyan összeget, amelyre figyelemmel adókedvezmény igénybevételére lett jogosult.
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakkal kötött szerződés alapján nyújtott szolgáltatások adókedvezményére az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés d) pontja kimondja, hogy a megállapított adóból levonható, az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárba a magánszemély által az adóévben befizetett összegnek, kiegészítő nyugdíjpénztár esetében az 50%-ka, a kiegészítő, önsegélyező pénztár és egészségpénztár esetében a 25%-ka, de együttesen legfeljebb 100 000 forint. A törvény a kedvezmény igénybevételére vonatkozóan egyéb előírást nem tartalmaz. A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes belépési nyilatkozatát a nyugdíjpénztár szabályszerűen záradékkal látta el, így a felperes tagsági viszonya létrejött. Továbbá nem vitatható az sem, hogy a Pénztár bírósági nyilvántartásba vétele megtörtént, rendelkezett tevékenységi engedéllyel is. Nem volt vitatott az sem, hogy a felperes a Pénztár megbízottjának adta át a tagdíjként befizetett összeget.
Az adójogszabály a kedvezmény igénybevétele feltételeként nem kívánta meg, hogy a felperes a nyugdíjszolgáltatást megelőzően megfelelő idejű várakozási idővel rendelkezzen. Olyan előírást sem tartalmazott, hogy a befizetés a felperes egyéni számláján ténylegesen jóváírásra kerüljön. Ezeknek a körülményeknek tehát az adókedvezmény igénybevételével kapcsolatosan a jogvita elbírálásánál jelentősége nincs. Utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Ptk. 207. §-ának (3) bekezdése alapján a szerződéskötést nem teszi érvénytelenné a felek rejtett indoka, ezért az a körülmény, hogy a felperes tagsági viszony létesítésével adókedvezményhez kívánt jutni, nem jelenti a tagsági viszony érvénytelenségét és nem tekinthető viszszaélésszerű joggyakorlásnak sem. Minthogy ennek ellenkezőjére adat az eljárás során nem merült fel, nem lehet a tagsági viszony létesítésével kapcsolatban a jognyilatkozat leplezett vagy színlelt voltára megállapítást tenni. Az előadottak alapján az alperesi határozatok jogszabály sértőek voltak a tekintetben, hogy a felperes nem volt jogosult az adókedvezmény igénybevételére.
A Legfelsőbb Bíróság döntését a korábbi hasonló tárgyú ítéleteiben kifejtettekkel egyezően hozta meg (Kfv. II. 27.666/1997/8.; Kfv. II. 28.515/1997/5.).
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az új eljárásban a kifejtett indokok alapul vételével kell dönteni a felperest megillető adó-visszatérítés kiutalása felől.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.751/1998. sz.)