adozona.hu
AVI 2001.7.89
AVI 2001.7.89
A felülvizsgálati kérelemben nem említett jogszabálysértésre a kérelem előterjesztője utóbb nem hivatkozhat (Pp. 272., 273. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt vámhivatal határozataiban a felperest - behozatali előjegyzésben vámkezelt vámáru után az elszámolási kötelezettség elmulasztása miatt - kötelezte vám, vámkezelési díj és egyéb köztartozások megfizetésére. Az alperes a határozatában az elsőfokú határozatokat mind a jogalap, mind pedig az összegszerűség
tekintetében megváltoztatta és a felperest összesen
119 656 901 Ft köztartozás megfizetésére kötelezte. Határozatát az 1966. évi 2. sz. Tvr. (továbbiakban: Tvr.) 6. § b) ...
AVI 2001.7.89 A felülvizsgálati kérelemben nem említett jogszabálysértésre a kérelem előterjesztője utóbb nem hivatkozhat (Pp. 272., 273. §)
Az első fokon eljárt vámhivatal határozataiban a felperest - behozatali előjegyzésben vámkezelt vámáru után az elszámolási kötelezettség elmulasztása miatt - kötelezte vám, vámkezelési díj és egyéb köztartozások megfizetésére. Az alperes a határozatában az elsőfokú határozatokat mind a jogalap, mind pedig az összegszerűségtekintetében megváltoztatta és a felperest összesen
119 656 901 Ft köztartozás megfizetésére kötelezte. Határozatát az 1966. évi 2. sz. Tvr. (továbbiakban: Tvr.) 6. § b) és c) pontjára, valamint a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM sz. együttes rendelet (továbbiakban: R.) 70. § (1) bekezdésének a) pontjára, valamint a 91. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes a vámhivatalok által behozatali előjegyzésben 1996. április 23-i, illetve 1996. október 31-i visszaviteli határidő engedélyezése mellett vámkezelt vámáruk (gépsorok) tulajdonjogát 1995. október 5-én megszerezte és még ezen a napon azt átruházta a K. B. Rt.-re (OKHB Rt.), ezáltal a felperes a vámáruk jogellenes forgalomba hozójává vált. A jogellenes forgalomba hozatal napján érvényes vámszabályok szerint pedig a felperest, mint első belföldi tulajdonost terheli a vámfizetési kötelezettség.
Határozatában rögzítette azt is, hogy a vám és egyéb köztartozások kiszabásakor az 1995. október 5-én (elkövetés napján) érvényes jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes határozatát akként változtassa meg, hogy őt nem terheli vámteher fizetési kötelezettség. Kötelezze egyben az alperest arra, hogy a határozat szerinti összeget késedelmi kamattal együtt fizesse vissza részére. Vitatta az alperes határozatában megállapított tényállást és az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetéseket. Azzal érvelt, hogy a vámáruk tulajdonjogát nem szerezte meg, nem vált első belföldi tulajdonosukká, így azokat nem is hozhatta jogellenesen belföldi forgalomba. Az 1995. október 5-i szerződéssel kizárólag a C.-L. GMbH-t (CWAG) megillető lízingbe adói összjogosítványokat szerezte meg, illetve, hogy bizományosként járt el. Kifejtette azon jogi álláspontját is, mely szerint a vámáruk jogellenes forgalomba hozója a behozatali előjegyzést kérő I. P. Kft. felszámolója volt, mivel a felszámolási eljárás közzététele után a vámárukat kiszolgáltatta a BWS Kft.-nek.
A felperesi beavatkozó az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte a felperes által részletezett indokokra figyelemmel. Hivatkozott arra is, hogy a behozatali előjegyzésben történő vámkezelés jogszabálysértő volt, illetve, hogy a BWS Kft.-t kell vámfizetésre kötelezettnek tekinteni.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében megállapított tényállás szerint a vámáruk vámkezelésére - behozatali előjegyzésben - lízing címén került sor az I. P. Kft. részére a CWAG és a BWS Kft. között létrejött lízingszerződések alapján. A pályázati import lízingügyletre az I. P. Kft. nyújtott be üzleti javaslatot a minisztériumhoz, ennek elfogadása után került sor az ügylet lebonyolítására, amelyben az OKHB, mint vállalkozási pénzintézet, a BWS Kft., mint külkereskedelmi vállat, a felperes pedig, mint lebonyolító bank szerepelt. A lízingszerződés szerinti lízingdíjból az első törlesztő részletet a BWS Kft. közvetlenül fizette meg a CWAG részére. A 8., illetve 7. részletet a felperes fizette meg a BWS Kft. megbízásából a vonatkozó devizagaranciák alapján a deviza forint ellenértékét pedig az OKHB fizette ki a felperesnek az I. P. Kft. megbízásából. Ez utóbbi cég ellen felszámolási eljárás indult. Ezért, valamint azért, hogy a BWS Kft. ne váljon a lízingtárgyak tulajdonosává, a felperes és az OKHB tárgyalásokat kezdett a lízingbe adóval. Az 1995. október 5. napján létrejött szerződés értelmében pedig a CWAG a hátralékos követelések teljes kifizetése után a lízingtárgyakra vonatkozóan minden tulajdoni és rendelkezési jogot átruházott a felperesre. A felperes pedig a devizagarancia kivételével a lízingszerződésből eredő valamennyi jogosultságát az OKHB-ra ruházta át és hozzájárult ahhoz, hogy az OKHB a lízingtárgyak feletti tulajdonjogát szabadon gyakorolhassa. A OKHB Rt. 1995. június 2-án kelt engedményezési szerződéssel a felperesi beavatkozóra engedményezte az I. P. Kft.-nek, mint használónak a két lízingszerződés alapján fennálló használati díj fizetési kötelezettségből eredő követelését és az ezzel kapcsolatos valamennyi jogát és kötelezettségét.
Az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 200. § (1) bekezdésében, 205. § (1) bekezdésében, 207. § (1) bekezdésében, 111. § (2) bekezdésében, 365. § (1) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezésekre alapítottan az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes a vámáruk tulajdonjogát a CWAG-tól 1995. október 5. napján kelt megállapodással megszerezte és azt az OKHB Rt.-re átruházta. Ezért az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a felperes az R. 70. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak minősül és terhére a Tvr. 6. § b) és c) pontja alapján jogszerűen írta elő a vámfizetési kötelezettséget is. A Ptk. 507. §-a szerinti rendelkezésből következően nem osztotta a felperes azon jogi álláspontját sem, mely szerint a felperes, mint bizományos járt volna el a szerződéskötés kapcsán.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és a felperesi beavatkozó fellebbezett, kérték annak megváltoztatását a kereseti kérelem szerinti döntés meghozatalát. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást kiegészítette a felperes és a CWAG között 1995. október 5-én létrejött adásvételi szerződésnek a felek által is elfogadott magyar fordítása szerinti pontos szövegével, illetve a felperes és az OKHB között létrejött megállapodás III. fejezetének 1., 2. pontja szerint szó szerinti szövegezéssel. Azt állapította meg, hogy e kiegészítésekkel az elsőfokú ítéleti tényállás helyes, és az elsőfokú ítéletet "jogi indokolás pontosításával", lényegében helytálló indokainál fogva hagyta helyben. A Ptk. 117. § (2) bekezdésében és a 365. § (1) bekezdésébe foglalt szabályozásra, valamint az 1995. október 5-én létrejött adásvételi szerződésben foglaltakra figyelemmel az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes az átruházással, az adásvételi szerződéssel a vámáruk tulajdonjogát lízingszerződéssel terhelten megszerezte, a lízingbe adói jogokkal együtt anélkül, hogy a dolog ténylegesen a birtokába került volna. A birtokba adás ugyanis a Ptk. 117. § (2) bekezdésének 2. mondatában megfogalmazottak szerint ment végbe a szerződésben rögzítettekből következően. Az elsőfokú bíróság a felek szerződéses akaratát is vizsgálva a rendelkezésére álló okirati bizonyítékok alapján helytállóan jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy a felek akarata a szerződéskötések kapcsán a dolog tulajdonjogának átruházására irányult. A felperes ezzel ellentétes előadását nem bizonyította, utalt egyben arra is, hogy az e perbeli jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a behozatali előjegyzésben történő vámkezelés során az alperes jogszabálysértő határozatot hozott-e vagy sem.
A jogerős ítélet ellen a felperes és a felperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérték annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát. Azzal érveltek, hogy a jogerős ítélet az abban megállapított tényállás folytán jogszabálysértő, mivel a bíróság a tényállásból kirívóan okszerűtlen következtetést vont le a felek szándékára az 1995. október 5-i szerződés tekintetében. A jogvita eldöntéséhez szükséges tény felderítését elmulasztotta azzal, hogy a behozatali előjegyzésben történő vámkezelés, illetve annak jogszerűségét nem vizsgálta meg. Tévesen értelmezte és alkalmazta a Ptk. 117. § (2) bekezdésében és 365. § (1) bekezdésében foglaltakat, ezért tévesen állapította meg, hogy jogellenes belföldi forgalomba hozónak nem a BWS Kft., hanem a felperes tekintendő. Az ítélet nem felel meg az R. 69. § (1) és (5) bekezdésében foglaltaknak, mivel nem egyetemleges marasztalja a vámeljárás alanyait és a vámáruk vámértékét nem az R. 95. §-ában foglaltak szerint határozza meg.
A felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmét kiegészítve, további jogszabálysértésekre is hivatkozott.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Pp. 272. § (2) bekezdése és a 273. § (5) bekezdése szerinti szabályozásból következően a felülvizsgálati kérelemben nem említett jogszabálysértésekre a kérelem előterjesztője utóbb nem hivatkozhat. Ennél fogva a Legfelsőbb Bíróság a felperesi beavatkozó által felülvizsgálati eljárásban utóbb előterjesztett ún. felülvizsgálati kérelem kiegészítésében részletezett érveléssel érdemben nem foglalkozhatott.
Bíróság ítéletében megállapított tényállással kapcsolatban jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha a tényállás iratellenes, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó. [Pp. 270. § (1) bekezdése, BH 1994. 622., BH 1995. 226. , BH 1997. 54 ......] Felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek nincs helye. Nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A megalapozatlanságra hivatkozás nem teszi lehetővé a felülmérlegelést. A jogerős ítéletben megállapított tényállás a perbeli jogvita elbírálása szempontjából jelentős tényeket, azaz az 1995. október 5-i megállapodás szövegét a felperes és felperesi beavatkozó által sem vitatottan iratszerűen rögzíti és a Pp. 206. § (1) bekezdésében, valamint a 221. § (1) bekezdésében foglaltak szerint eljárva tartalmazza azt is, hogy a felek szerződési akaratának vizsgálatánál, a szerződések jellegének eldöntésénél mit, miért, milyen súllyal, hogyan értékelt; mely okoknál fogva állapította meg azt, hogy e szerződések a lízingtárgyak tulajdonjogának átruházására vonatkozó megállapodások, amelyek alapján a felperes a vámáruk tulajdonjogát átruházással, adásvételi szerződéssel meg is szerezte. A Ptk. 117. § (2) bekezdésében és a 365. § (1) bekezdésében foglaltakat a jogerős ítélet helytállóan rögzíti, és helyesen alkalmazza. Az e körben kifejtett jogi álláspontot a Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja.
Közigazgatási perekben a bíróságnak mindig a konkrét perben felülvizsgálni kért határozat jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában kell döntenie. [1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) bekezdése.] Ebből következően e pernek nem volt és nem lehetett tárgya a behozatali előjegyzésben történő vámkezelés. A perben felülvizsgálandó határozat a 97. számú határozat volt, ezért a bíróságnak is kizárólag abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az alperes e határozatában jogszerűen állapította-e meg azt, hogy a felperes jogellenes belföldi forgalomba hozónak tekintendő, illetve, hogy a terhére előírt fizetési kötelezettség jogalapja és összegszerűsége tekintetében jogszabálysértő-e vagy sem.
A vámáruk első belföldi tulajdonosa a jogerős ítéletben helyesen megállapított tényállás szerint a felperes lett, aki a nélkül ruházta át tulajdonjogát, hogy a vámárut belföldiesítette volna, azaz a köztartozásokat megfizette volna. [Tvr. 6. § b) pontja, R. 70. § (1) bekezdésének a) pontja.] Ebből következően a felülvizsgálati kérelmeknek az egyetemleges fizetési kötelezettségre vonatkozó érvelése téves, a jogerős ítélet megfelel az R. 91. §-ában és a 95. § (1) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek is, az alperes határozatában és a jogerős ítéletben rögzített tényállásból következően. A jogellenes belföldi forgalomba hozatal ugyanis 1995. október 5-én következett be, ezen a napon kötött szerződések szerinti érték azonos a vámáruknak a vámokmányokon feltüntetett értékével, a lízingszerződés szerinti összegekkel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27.334/1999. sz.)