adozona.hu
AVI 2001.7.88
AVI 2001.7.88
Csak az előtakarékosság címén befizetett napidíjból vásárolható személygépkocsi (1995. évi C. tv. 2. sz. melléklet).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint az M. Rt. repülőgép vezetője tervezett gépkocsi vásárlása érdekében gépjármű előtakarékossági igényt jelentett be a vámhivatalnál 1993. december 10-én. A felperes az 1998. október 14-én vásárolt és behozott személygépkocsi belföldi forgalom számára való vámmentes vámkezelésre tett indítványt. Az elsőfokú vámhivatal a felperest 6 410 990 Ft vámteher megfizetésére kötelezte azzal, hogy nem igazolta folyamatos járandóság befizetést és a napidíj összege nem fedezi a vásárlás össz...
Az alperes határozatával az elsőfokú vámhivatal visszavonó, és az ismételt eljárásban hozott határozatát megsemmisítette, és az eredetileg hozott határozatát hagyta helyben. Arra hivatkozott, hogy a felperes részére folyósított napidíj összege nem volt elegendő a gépkocsi megvásárlására.
A felperes keresete folytán az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 2. sz. mellékletének IV/1. pontja értelmében a mellékelt I-II. pontjában meghatározott személyek - köztük a fuvarozó vállalati alkalmazottak - jogosultak gépkocsi vásárlására akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik és a részük-
re járó mindenkori vámkedvezmény 50%-át veszik csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az előtakarékosság bejelentésétől számított
a) legalább 360 külföldi szolgálati nap esetén a vámtarifa vámtételeinek 50%-os mérséklésével,
b) legalább 731 külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen vámkezelhető.
A jogerős ítélet szerint a perben nem volt vitás, hogy a felperes 731 napot meghaladóan teljesített külföldi szolgálatot, és hogy a részére járó vámkedvezmények az 50%-át használta fel. Az M. K. Bank Rt. által adott igazolás alapján megállapította, hogy a személygépkocsi vételára meghaladta a felperes részére napidíjként a kérdéses időszakban átutalt napidíj összegét.
Ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a jogszabály nem határozza meg a külföldi napidíjak előtakarékosság címén befizetendő részét, így e tekintetben nincs olyan kötelező előírás, amely a felperestől a vámmentesség biztosításához számon kérhető lenne. A jogszabályi rendelkezés pontatlansága, illetve hiányossága a felperes terhére nem értékelhető. A felperes a devizaszámláján rendelkezett a személygépkocsi vételárának kiegyenlítéséhez szükséges - részben a napidíjból megtakarított - pénzösszeggel, ezért esetében e jogszabályi feltétel hiánya nem volt megállapítható. Erre figyelemmel az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen értelmezte a Vtv. 2. sz. mellékletét. Az előtakarékosság nem céltalan feltétel, a gépkocsi vásárlással csak akkor mutatható ki kapcsolat, ha a vételt a megtakarítás terhére eszközlik. A megtakarítás mértékének szabályozására azért nem volt szükség, mert az ügyfél megtakarítási készségére volt bízva, hogy utóbb milyen értékben érvényesítheti a vámmentességet. A jogerős ítéletből az is következhet, hogy aki a napidíjából akár csak egyetlen USD-t takarít meg, az is jogosult lenne a vámmentesség igénybevételére bármilyen értékű gépkocsi esetében.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta. Utalt arra, hogy a jogerős ítélet alapján időközben meghozott közigazgatási határozat is megállapította, hogy a megtakarítás módjára vonatkozóan a vámjogszabály nem tartalmaz előírást. A Vtv. 32. §-ára hivatkozva állította, hogy a felperes az átutalt napidíjak összegét figyelembe véve rendelkezett a nettó vételárral.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a Legfelsőbb Bíróságtól a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Jelen felülvizsgálati eljárásban tehát azt vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet megsértette-e a Vtv. 2. sz. mellékletét, vagy sem.
A Vtv. 2. sz. melléklete a fuvarozóvállalati és a postai alkalmazottak, valamint a határforgalom lebonyolításában és ellenőrzésében résztvevők vámjogi kedvezményét szabályozza. A II/1. pont szerint az M. hajózó személyzete is e rendelkezés alkalmazása szempontjából fuvarozóvállalati és postai alkalmazottnak tekintendő. A melléklet IV. pontja tartalmazza a közös szabályokat. Ezek szerint az I-II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény 50%-át veszik csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az előtakarékosság bejelentésétől számított legalább 731 külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen vámkezelhető. Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen utalt arra, hogy az egész előtakarékosságnak, mint jogi intézménynek az a célja, hogy az arra jogosultakat megtakarításra ösztönözze azzal, hogy egyéb feltételek megléte esetén, ha a megtakarítást gépkocsi vásárlására fordítja, kedvezményként mérsékelt vagy vámmentes vámkezelés kérhető.
A Vtv. alapján ugyanis a főszabály szerint minden behozott vámáru után fennáll a vámfizetési kötelezettség, kivéve, ahol maga a jogszabály ad felmentést ez alól. Ilyen kedvezményt fogalmaz meg a Vtv. 2. sz. mellékletének IV/1. pontja. Az előtakarékossági jogintézmény egyben feltételezi azt is, hogy a gépkocsi vásárlása és a külföldi napidíj megtakarítása között összefüggés mutatkozzon,
vagyis, hogy a megtakarítás terhére történjen a vásárlás. Amennyiben nem a külföldi napidíj előtakarékossági címén befizetett összegéből történik, akár csak részlegesen is a személygépkocsi megvásárlása, az nem tekinthető takarékosságnak. Erre figyelemmel a jogszabálynak nem is kellett külön meghatározni a külföldi napidíjnak előtakarékosság címén befizetendő részét vagy százalékát, mivel csak az előtakarékosság címén befizetett napidíjból vásárolható személygépkocsi.
A jogerős ítélet tévesen állapította meg, hogy a csak részben az előtakarékosság címén befizetett és külföldi napidíjból vásárolt személygépkocsi után is megilleti a felperest a vámmentesség kedvezménye.
A vámmentesség igénybevételénél a teljes, azaz a bruttó vételárat kell figyelembe venni, e körben nem alkalmazható a Vtv. 32. § nettó vételára.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.132/2000. sz.)