adozona.hu
AVI 2001.7.86
AVI 2001.7.86
A vámteher szempontjából nincs különbség az ideiglenes behozatali eljárásban kiszabott vámvagy használati vám között (1995. évi C. tv. 1. § 21/a. pont)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1995. szeptember 13-án az Sz. Kft. indítványa és a felperes készfizető kezességvállalása mellett behozatali előjegyzésben, haszonkölcsön címén vámkezelt 1 db Renault RVI típusú tehergépkocsit, melynek a visszaviteli határidejét az utolsó módosítással 1998. március 30. napjában határozta meg.
A vámhivatal a vámárut az Sz. Kft. vonatkozásában jóváírta, figyelemmel arra, hogy a szerződő fél változása címén a gépkocsi a H. Kft. részére ideiglenes behozatalban ismételten vámkezelésre...
AVI 2001.7.86 A vámteher szempontjából nincs különbség az ideiglenes behozatali eljárásban kiszabott vámvagy használati vám között (1995. évi C. tv. 1. § 21/a. pont)
A vámhivatal 1995. szeptember 13-án az Sz. Kft. indítványa és a felperes készfizető kezességvállalása mellett behozatali előjegyzésben, haszonkölcsön címén vámkezelt 1 db Renault RVI típusú tehergépkocsit, melynek a visszaviteli határidejét az utolsó módosítással 1998. március 30. napjában határozta meg.A vámhivatal a vámárut az Sz. Kft. vonatkozásában jóváírta, figyelemmel arra, hogy a szerződő fél változása címén a gépkocsi a H. Kft. részére ideiglenes behozatalban ismételten vámkezelésre került. A vámhivatal használati vám- és egyéb közterhek 93 265 Ft összegben való megfizetési kötelezettségét írta elő az Sz. Kft. részére. Mivel a fizetési kötelezettségének nem tett eleget, határozatával a felperest, mint készfizető kezest szólította fel a vámteher megfizetésére. Az alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott arra, hogy a készfizető kezessége az ideiglenes behozatali eljárásban az Sz. Kft. vonatkozásában megejtett elszámolással megszűnt. Az ideiglenes behozatali eljárásban kiszabott és a vámáru forgalomba kerülésének esetére biztosított vámteher nem vált esedékessé, így a kezesi kötelem érvényesítése megalapozatlan. Az ideiglenes behozatali eljárás lezárását követően megállapításra kerülő használati vám megfizetésére a felperesi kötelezettségvállalás nem terjed ki.
Az alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruk esetében használati időre vámfizetési kötelezettség áll fenn. Ezért jogszerűen került előírásra a felperes, mint készfizető kezes terhére.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában hivatkozott a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 77. § (1) bekezdés b) pontjára, mely szerint e törvény alkalmazása szempontjából ideiglenes használatnak minősül a haszonbérleti szerződés alapján behozott vámáru a személygépkocsi kivételével.
A Vtv. 77. § (2) bekezdése alapján pedig az (1) bekezdés b) pontja alapján történő vámkezelés esetében az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára a kiszabott és az általános forgalmi, valamint a fogyasztási adó összegével csökkentett vámteher 2%-át kell megfizetni - kivéve a (3) bekezdésében foglalt eseteket - ha a vámáruval a visszaviteli határidőn belül annak külföldre történő visszaszállításával, közvámraktárba, kivitel céljából történő beraktározásával, vagy ismételt ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének igazolásával számoltak el.
A felperes által sem vitatottan a Vtv. 77. § (2) bekezdése szerinti használati vám kiszabására jogszerűen került sor az Sz. Kft. részére. A felperes készfizető kezességi nyilatkozata egyebek mellett az alábbiakat rögzíti: "...... A R. S. Rt. készfizető kezességet vállal a vámáru jelleget megtartó vámeljárásban (ideiglenes beh. - haszonbérleti szerződés alapján) vámkezelt és közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámáru után jogszerűen kiszabásra kerülő vámteher (Tv. 1.21. pont 1. fordulat), valamint a JSZT hatálya alá tartozó adózatlan termék kivitele esetén a kivitel meghiúsulásakor esedékessé váló vámteher (Tv. 1.21. pont 2. fordulat) megfizetésére, az áru/vámáru tulajdonosa/szállítója részéről való - bármilyen okból történő - elmaradása esetére. A kezesség a vámáru, kivitelre kerülő jövedéki termék ismételt közvetlen vámfelügyelet alá kerüléséig, illetőleg a törvény 10. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek bármelyikének megvalósulásáig, de legkésőbb 1998. július 24-ig érvényes."
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes megalapozatlanul hivatkozott a Vtv. 76. § (1) bekezdésére való utalással arra, hogy a készfizető kezessége a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendő vámteher biztosítékát jelentette. A felperes nyilatkozata ilyen megszorítást nem tartalmaz, arra pedig nincs lehetőség, hogy azt utólag korlátozza.
A perbeli esetben a vámárut a Vtv. 77. § (5) bekezdése alapján külföldre kiszállítottnak kell tekinteni, de a vámteher megfizetésére az Sz. Kft. részéről nem került sor, így a vámhivatal nem rendelkezhetett a vámbiztosíték felszabadításáról sem.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását. Hivatkozott arra, hogy a Vtv. 76. § (1) bekezdése alapján az ideiglenes behozatali vámeljárásban a vámáru forgalomba kerülése esetén fizetendő vámterhet kell biztosítani. A korlátozást tehát már maga a Vtv. meghatározza, ezért a felperes kezességvállalói nyilatkozatának nem is kellett külön erre az esetre vonatkozó megszorítást tartalmazni. A Vtv. 10. § (2) bekezdése alapján a vámbiztosíték indokoltsága megszűnt, mert a vámárut külföldre kiléptetettnek kell tekinteni. Ezért a vámbiztosíték indokoltságának megszűnését követően megállapított használati vám megfizetésére felperes nem kötelezhető.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a vámhivatal jogszerűen járt el, amikor a készfizető kezesség alapján a vámtörvényben meghatározott fizetési kötelezettséget - használati vámot - a felperes részére előírta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helyes jogi következtetéseket vont le. A felperes fellebbezésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra kíván rámutatni.
A Vtv. 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján a vámteher megfizetésének biztosítása érdekében a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámárukra a vámáru/áru szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani. A (3) bekezdés szerint a vámbiztosíték többek között magyarországi székhellyel rendelkező szervezet készfizető kezességvállalása lehet. A Vtv. 1. § 21/a. pontja alapján e törvény alkalmazásában vámteher a vám. Az értelmező rendelkezés nem tesz különbséget a vámkezelés egyes módjainál kiszabható vám között. Így a vámteher szempontjából nincs különbség az ideiglenes behozatali eljárásban kiszabott vám, vagy használati vám között sem.
A felperes arra a fellebbezésében helyesen utalt, hogy a Vtv. 76. § (1) bekezdése szerint az ideiglenes behozatalnál a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendő vámterhet kell biztosítani. Ahogy azonban arra az elsőfokú bíróság ítélete utalt, a felperes 1997. július 25-én tett készfizető kezességi nyilatkozata a vámáru után jogszerűen kiszabásra kerülő vámteher megfizetésére vonatkozott, nem tartalmazott olyan megszorítást, hogy csak a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendő vámteher biztosítékát jelentené.
E körben a Legfelsőbb Bíróság hivatkozik a Kfv. I. 27. 571/1998/5. számú ítéletre, mely kifejtette, hogy a készfizető kezes az általa vállalt kezességi nyilatkozatban nem korlátozhatja a kötelezettségvállalását. E tilalom azonban nem vonatkozik arra az esetre, ha a készfizető kezes a jogszabály által kötelezően előírt vámteher biztosításon túl, azt meghaladva vállal készfizető kezességet. A perbeli esetben is a felperes kezességvállaló nyilatkozata nemcsak a Vtv. 76. § (1) bekezdés szerinti, a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendő vámteher biztosítására vonatkozott, hanem az ideiglenes behozatali eljárásban haszonbérleti szerződés alapján vámkezelt vámáru után jogszerűen kiszabásra kerülő vámteher megfizetésére. A Vtv. 77. § (1) bekezdés b) és 2. §-a alapján pedig a haszonbérleti szerződés alapján ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelt vámáru után használati vámot kell fizetni. Ez a fizetési kötelezettség már a vámáru behozatalakor tudott tény, csak annak összegszerűsége nem, mivel a Vtv. 7. § (4) bekezdése alapján a vámáru kiszabását követő napon, illetőleg akkor esedékes, amikor a kiszállítás esetén fizetendő vámteher összege elérte a kiszabott vámteher összegét. A felperes, amikor korlátozás nélküli készfizetést vállalt, ezzel a jövőben kiszabásra kerülő használati vám tekintetében is vállalta a készfizető kezességet.
Ezt a nyilatkozatát pedig utólag már nem korlátozhatja. A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. IV.29.228/1999. sz.)