adozona.hu
AVI 2001.7.83
AVI 2001.7.83
A gmk. adókötelezettsége mindaddig fennáll, amíg az adóhatóság a nyilvántartásba vett adózók közül nem törli (1990. évi XCI. tv. 9. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I., II. és III. r. felperesek a társasági szerződésből megállapíthatóan közösen hozták létre az A. D. K. és F. Gazdasági Munkaközösséget (továbbiakban: gmk.). A társaság képviselőjének a II. r. felperest választották meg. A felperesek a gmk.-t - az 1991. január 15. napján kelt szerződéssel - megszüntették, a vagyont egymás között felosztották, ettől az időponttól kezdve a gmk. tevékenységet nem végzett. Az adóhatóság a megszüntetésre figy...
AVI 2001.7.83 A gmk. adókötelezettsége mindaddig fennáll, amíg az adóhatóság a nyilvántartásba vett adózók közül nem törli (1990. évi XCI. tv. 9. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I., II. és III. r. felperesek a társasági szerződésből megállapíthatóan közösen hozták létre az A. D. K. és F. Gazdasági Munkaközösséget (továbbiakban: gmk.). A társaság képviselőjének a II. r. felperest választották meg. A felperesek a gmk.-t - az 1991. január 15. napján kelt szerződéssel - megszüntették, a vagyont egymás között felosztották, ettől az időponttól kezdve a gmk. tevékenységet nem végzett. Az adóhatóság a megszüntetésre figyelemmel 1993. január 25-én záróellenőrzést tartott. Az erről felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a gmk.-nál adótartozást nem tártak fel, rögzítették azonban azt, hogy "a társaságot az adóhatóság megszűntnek nyilvánítja". Tekintettel arra, hogy a gmk. az állami költségvetéssel szembeni kötelezettségekről és juttatási igényekről szóló, továbbá a társasági adóra vonatkozó évenként teljesítendő bevallási kötelezettségének nem tett eleget, az elsőfokú adóhatóság az 1993. szeptember 14-i, 1994. május 10-i, 1995. május 4-i, 1995. július 24-i, 1996. július 28-i, 1996. szeptember 13-i határozataiban a gmk.-t összesen 464 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta, ennek meg nem fizetése miatt pedig 369 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. E határozatok a gmk. képviselőjének részére, a II. r. felperesnek szabályszerűen kézbesítve lettek, és első fokon jogerőre emelkedtek. A Cégbíróság a gmk-t 1998. szeptember 26-án kelt végzésében 1997. december 1-jei hatállyal törölte a cégnyilvántartásból.Az első fokon eljárt adóhatóság - mivel a gmk. az előzőekben nevesített határozatok szerinti tartozását nem fizette meg, - az I., II. r. és III. r. felpereseket külön-külön határozatban kötelezte a gmk. jogi értelemben vett megszűnéséig keletkezett adótartozásnak, azaz összesen 833 000 Ft-nak a megfizetésére. Az alperes mindhárom felperes esetében az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntését valamennyi felperes esetében az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 25. § (2) bekezdésének f) pontjában, valamint az 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt.) 46. § (2) bekezdésében, 54. § (1) bekezdésében és 75. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatait azzal indokolta, hogy a gmk. függetlenül attól, hogy tényleges tevékenységet meddig folytat, a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg, a határozatok szerinti adótartozás pedig a cég jogi értelemben vett megszűnése előtt lett megállapítva. A gmk.-tól pedig az adótartozást behajtani nem lehetett.
A felperesek keresetükben a határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségük törlését kérték. Azzal érveltek, hogy az adóhatóság a céget az ellenőrzési jegyzőkönyvben megszűntnek nyilvánította, e megállapítása pedig a jegyzőkönyvbe foglalt határozatnak minősül. Bevallási kötelezettségük nem volt, mivel a gmk. 1990 decemberét követően semmilyen tevékenységet nem végzett. Hivatkoztak arra is, hogy az alperes nem rendeltetésének megfelelően alkalmazta a jogszabályokat, mivel csak a jogerős cégbírósági végzés alapján törölte a gmk.-t nyilvántartásából és a megszűnt cégtől meg sem kísérelte behajtani a tartozást. Az I. és III. r. felperes azzal is érvelt, hogy részükre nem került kézbesítésre a mulasztási bírságot és késedelmi pótlékot előíró határozat egyike sem, továbbá arra is, hogy mindvégig tőlük elvárható körültekintéssel jártak el, így az alperes határozatai jogszerűt-lenek.
Az alperes ellenkérelmeiben - a határozataiba foglalt indokolásra figyelemmel - a felperesek keresetének elutasítását kérte.
Az első fokon eljárt jogerős ítéletet hozó bíróság azt állapította meg, hogy az alperes az "összefoglaló" határozataiban jogszerűen kötelezte a felpereseket a gmk. volt tagjait az 1993-tól 1997-ig terjedő időszakban kiszabott mulasztási bírság és késedelmi pótlék tartozások megfizetésére határozataiban megjelölt törvényhelyek alapján. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperesnek az 1993. január 25-i keltezésű jegyzőkönyvének utolsó mondata az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. § (4) bekezdése és 43. §-a szerinti rendelkezések értelmében nem minősül jegyzőkönyvbe foglalt határozatnak. A mulasztási bírság és késedelmi pótlék összege azonban eltúlzott és annak 50%-os mértékű mérséklése indokolt az Art. 74. § (15) bekezdésében és 73. § (1) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel. Ezért az alperes perben felülvizsgálni kért másodfokú határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy a kiszabott mulasztási bírság összegét 232 000 Ft-ra, a késedelmi pótlék összegét pedig 184 500 Ft-ra mérsékelte, ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a felek költségeiket maguk viselik, a le nem rótt 24 870 Ft eljárási illetéket az állam viseli, míg az I., II. és III. r. felpereseket pedig egyenként 8290 Ft le nem rótt eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen a felperesek és az alperes is nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát kérték. Azzal érveltek, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áe. 43. § (4) bekezdésében és 3. § (3) bekezdésében foglaltaknak, mivel az 1993. január 25. napján felvett jegyzőkönyv államigazgatási határozatnak minősül, ennél fogva pedig adójogi szempontból semmilyen jelentéstételi, bejelentési, fizetési kötelezettségük ettől kezdve nem keletkezett, ezért az alperes határozataiban jogszabálysértő döntést hozott és az e körben keresetüket elutasító jogerős ítélet is jogszabálysértő. A jogszabályi rendelkezések nevesítése nélkül hivatkoztak arra is, hogy az alperes saját felróható magatartására alapította bírságoló határozatait, illetve, hogy a polgári jog szabályai szerint tévedésben voltak, mely tévedésüket az alperes okozta. Vitatták a bírságoló határozatok kézbesítésének szabályszerű voltát is és azzal is érveltek, hogy az alperes a gmk. tartozásának behajtására a gmk. felé intézkedéseket nem tett.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a keresetnek részben helyt adó jogerős ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezését, és e körben is a felperesek kereseti kérelmének elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet e körben nem felel meg az Art. 86. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Tévesen tekintette a keresettel támadott mögöttes felelősséget megállapító határozatokat a mulasztási bírság és késedelmi pótlék tartozásokat előíró határozatokat összefoglaló határozatnak. E perben a bíróság ugyanis a mulasztási bírságot megállapító határozatok jogi megalapozottságát nem vizsgálhatta felül már azon oknál fogva sem, hogy azok első fokon jogerőre emelkedett adóigazgatási határozatok voltak, és ezekre vonatkozóan nem az Áe.</a>, hanem az Art. rendelkezései az irányadóak.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmeket a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 28. sorszámú ítéletének azon rendelkezését, amelyben az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően megváltoztatta, hatályon kívül helyezte és az I., II. és III. felperesek keresetét e körben is elutasította. Az I., II. és III. r. felperesek kereseti kérelmét elutasító rendelkezését hatályában fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, a felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos. Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felülvizsgálat a jogerős bírói döntés valamely jogkérdésben megmutatkozó hibájának orvoslására szolgáló kérelemhez kötött rendkívüli perorvoslat, igénybevételét a törvény szigorú feltételekhez köti. A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben konkrétan kell megjelölni a jogszabálysértést. Érdemben a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részével foglalkozhat, amely tekintetében a jogszabálysértésre hivatkozás a felülvizsgálati kérelemben megjelölésre, előterjesztésre kerül.
Az Art. 4. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben az Áe.</a> rendelkezéseit kell alkalmazni. Adóügyben tehát az Áe.</a> rendelkezései csak akkor alkalmazandóak, ha az Art. eltérően nem rendelkezik. Az adóellenőrzés során felvett jegyzőkönyvre tehát nem az Áe.</a> szabályai, hanem az Art. 62-64. §-ában foglaltak az irányadóak. Az e szerinti szabályozásból következően pedig a jegyzőkönyv nem tekinthető határozatnak, az kizárólag az adóhatóság megállapításait rögzíti. Az adóellenőrzési jegyzőkönyv megállapításai alapján indíthat az adóhatóság adóigazgatási eljárást, amit az Art. 75. § (1) és (3) bekezdése értelmében határozattal zár le és ebben állapítja meg az adózó jogait, kötelezettségeit. Az 1993. január 25. napján felvett jegyzőkönyv tehát nem minősül az Art. előzőekben nevesített jogszabályi rendelkezései következtében adóhatóság által hozott határozatnak. Ennél fogva nem fűződik hozzá semmiféle olyan joghatás sem, amelyre a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben hivatkoztak. A gmk.-nak az Art. 9. § (1) bekezdésében rögzített adókötelezettsége - így különösen a bejelentésre, valamint bevallás benyújtására vonatkozó kötelezettsége - mindaddig fennállt, amíg őt az adóhatóság a nyilvántartásba vett adózók közül nem törölte. A gmk. pedig a cégnyilvántartásból való törléséig jogilag létező gazdasági társaságnak minősült, ezért nyilvántartásból való törléséig adókötelezettség terhelte, mint adózót. A gmk.-val, mint adózóval szemben hozott határozatok ellen a gmk.-nak, mint adózónak volt jogorvoslati jogosultsága, amelyet képviselője útján gyakorolhatott volna. A mulasztási bírságot és késedelmi pótlékot kiszabó határozatok azonban első fokon jogerőre emelkedtek, az alperes ezért felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy az Art. 86. §-ának (1) bekezdése értelmében e határozatok esetében bírói jogorvoslatnak nincs helye és arra is, hogy e perben e határozatok nem vizsgálhatók felül. A perben felülvizsgálni kért határozatok ugyanis nem a mulasztási bírság és késedelmi pótlék tekintetében hozott adóhatósági másodfokú jogerős érdemi határozatok, hanem az Art. 25. § (2) bekezdésének f) pontjára alapított döntések. Az alperes a perben felülvizsgálni kért határozatait nem az adózóval, hanem az adó megfizetésére kötelezhető személyekkel szemben hozta meg. A perben felülvizsgálni kért határozatok jogalapja sem a bevallási kötelezettség nem teljesítése volt, hanem az, hogy az adózó, azaz a gmk. az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani. Az Art. 3. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig a bírságra és pótlékra az adóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az Art. 25. § (2) bekezdésének f) pontja a Gt.</a> felelősségi szabályainak figyelembevételével a gmk tagjaira, mint adó megfizetésre kötelezettekre vonatkozóan állapít meg objektív felelősséget és fizetési kötelezettséget. Az adó megfizetésre kötelezetteknek, azaz a felperesnek pedig éppúgy biztosítja a jogorvoslat jogát, mint az adózónak. Az adó megfizetésre kötelezett azonban a vele szemben hozott másodfokú jogerős adóhatósági határozat bírói felülvizsgálata során az adózóval szemben hozott első fokon jogerőre emelkedett adóhatósági határozatok bírói felülvizsgálatát nem kérheti. Ennél fogva e körben a bíróság sem hozhat döntést, hogy az adózóval szemben hozott határozatot az adó megfizetésére kötelezettel szemben hozott határozatok bírói felülvizsgálata során nem bírálhatja felül, nem változtathatja meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a keresetnek helyt adó rendelkezései tekintetében jogszabályt sért, és a keresetet elutasító része tekintetében pedig jogszerű döntést tartalmaz. Ezért a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint határozott.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.088/2000. sz.)