adozona.hu
AVI 2001.7.81
AVI 2001.7.81
A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termék vonatkozásában a KSH Ipari Termékek Jegyzékének besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni (1992. évi LXXIV. tv. 67. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az M. S. Rt.-től az A. E. Kft. egy Suzuki Swift 1.3 GL. típusú személygépkocsit vásárolt 41-32 ITJ-számmal. Ezt a járművet az A. E. Kft. a felperesnek 41-34 ITJ-számmal, mint tehergépkocsit számlázta le. Az A. E. Kft. által kiállított másik számla a felperes által megrendelt átalakítás költségeit és a tetőcsomagtartó vizsgáztatási költségeit tartalmazza. A felperes 1994. december hónapra a gépkocsi beszerzésével kapcsolatosan felmerült 233 000 Ft előzetesen felszámított forgalmi adót levonásb...
AVI 2001.7.81 A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termék vonatkozásában a KSH Ipari Termékek Jegyzékének besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni (1992. évi LXXIV. tv. 67. §)
Az M. S. Rt.-től az A. E. Kft. egy Suzuki Swift 1.3 GL. típusú személygépkocsit vásárolt 41-32 ITJ-számmal. Ezt a járművet az A. E. Kft. a felperesnek 41-34 ITJ-számmal, mint tehergépkocsit számlázta le. Az A. E. Kft. által kiállított másik számla a felperes által megrendelt átalakítás költségeit és a tetőcsomagtartó vizsgáztatási költségeit tartalmazza. A felperes 1994. december hónapra a gépkocsi beszerzésével kapcsolatosan felmerült 233 000 Ft előzetesen felszámított forgalmi adót levonásba helyezte.Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó adónemben 1994. december hónapra ellenőrzést végzett, mely alapján a felperes terhére 237 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely részben a jogosulatlanul levonásba helyezett személygépkocsi beszerzésével kapcsolatosan felmerült áfa összegét, másrészt a felperes által önrevízióval bevallott de be nem fizetett 4000 Ft általános forgalmi adót foglalta magában. Az alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság határozata a kétszeres ellenőrzési tilalomba ütközött, másrészt a vásárolt gépjármű beszerzésével kapcsolatban jogosan vonta le az előzetesen felszámított adót.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az 1995. februári iratbetekintéskor az adóhatóság alkalmazottja megbízólevélben foglaltakon túlterjeszkedve nem csupán az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 78/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő iratbetekintést folytatott le, hanem megvalósította az Art. VI. fejezetében rögzített ellenőrzést is. Ugyanakkor az Art. 54. § (1) bekezdése és 97. § v) pontja alapján a felperes esetében az 1994. decemberi időszak az általános forgalmi adó szempontjából nem tekinthető ellenőrzéssel lezárt időszaknak, mert az 1995. február 2-án kelt megbízólevélben az általános forgalmi adó alapjának és összegének megállapítása nem került feltüntetésre, másrészt az ellenőrzés a személyi jövedelemadóval is kapcsolatos adatok, tények és körülmények előzetes rögzítésére irányult.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (Áfa. tv.) 33. § (2) bekezdésének b) pontja szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó a személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal, vagy nem a (3) bekezdésben foglaltak szerint történik. Az Áfa. tv. 67. §-a alapján a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. Ebből megállapítható, hogy a felperes által vásárolt gépjármű ITJ szerinti besorolására a Központi Statisztikai Hivatal vagy a gépkocsit gyártó M. S. Rt. volt jogosult. Az M. S. Rt. az értékesített gépjárművet személygépkocsira vonatkozó ITJ szám szerint sorolta be. Az A. E. Kft.-nek a gépjármű átalakítását követően sem volt joga arra, hogy ezt az ITJ számot módosítsa. A felperes tehát az általános forgalmi adó szempontjából nem tehergépkocsit, hanem személygépkocsit vásárolt. Annak tehergépkocsivá történő átalakításának az általános forgalmi adó szempontjából nem, legfeljebb közlekedésrendészeti vagy személyi jövedelemadó szempontjából volt jelentősége. A felperes tehát mind a gépkocsi beszerzésével, mind annak átalakításával kapcsolatban jogosulatlanul vonta le az előzetesen felszámított adót.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében indokai alapján hagyta helyben, a felperest terhelő kereseti illeték mértékét leszámítva. Indokolásában kifejtette, hogy az iratokból megállapíthatóan a felperes nem haszongépjármű, hanem személygépkocsi tulajdonjogát szerezte meg eredetileg, a beszerzése nem továbbértékesítési céllal történt, ezért az Áfa. tv. 33. § (2) bekezdésének b) pontja szerint nem vonható le előzetesen az előzetesen felszámított adó. A felperes személygépkocsit vásárolt az A. E. Kft.-től, majd rendelkezési jogát gyakorolva rendelte meg a személygépkocsi átalakítását haszongépjárművé.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a keresetének helytadást. Továbbra is arra hivatkozott, hogy az adóhatóság 1995-ben a gépkocsival kapcsolatos áfa-visszaigénylést megelőzően teljes körű ellenőrzést folytatott le, ezért 1997-ben újabb ellenőrzést már nem folytathatott volna le. Anyagi jogszabálysértés körében arra hivatkozott, hogy a Ptk. 117. § (2) bekezdése alapján haszongépjármű tulajdonát szerezte meg és részéről nem történt külön rendelkezés az átalakításra, hanem eredeti megrendelésében is haszongépjármű szerepelt.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 97. § v) pontja értelmében ellenőrzéssel lezárt időszak: az az időszak, melynek ellenőrzése egy-egy adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének megállapítására és bevallására irányul és azt a megbízólevélben feltüntették. Nem minősül ellenőrzéssel lezárt időszaknak, ha az adóhatóság ellenőrzése az adózással összefüggő egyéb adókötelezettségek vizsgálatára, illetve az egyes adókkal kapcsolatos adatok, tények és körülmények előzetes rögzítésére irányult, vagy az adóhatóság az adott időszakra más adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését folytatta le.
A jogerős ítélettel helybenhagyott elsőfokú bíróság ítélete ekörben helyesen utalt arra, hogy az 1995. február 2-án kelt megbízólevélben az általános forgalmi adó alapjának és összegének megállapítására nem került sor, másrészt az ellenőrzés a személyi jövedelemadóból és kapcsolatos adatok, tények és körülmények előzetes rögzítésére irányult. Erre figyelemmel az adóhatóság 1997. évi ellenőrzése az Art. 54. § (1) bekezdése alapján nem tekinthető ismételt ellenőrzésnek.
A Legfelsőbb Bíróság a gépjármű vásárlás forgalmi adójának visszatérítése körében rámutat arra, hogy a perben jogvita eldöntésére az adójogszabályok az irányadóak. Erre figyelemmel irreleváns a gépjárműnek a közlekedésrendészeti besorolása és a forgalmi engedélyben szereplő adatok.
A jogerős ítélettel helybenhagyott elsőfokú bírósági ítélete helyesen utalt arra, hogy az Áfa. tv. 67. §-a értelmében a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek vonatkozásában a KSH Ipari Termékek Jegyzékének besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A gépjárművek KSH szerinti besorolásánál pedig az eredeti, gyárilag kialakított állapotot kell figyelembe venni annak átalakítása nem befolyásolja a gépjármű minősítését. A felperes által vásárolt gépjármű pedig gyárilag személygépkocsiként került legyártásra az ITJ 41-32 szám alapján. A felperes pedig az adólevonási jogát nem hiteles számlára alapította, mivel a számla szerinti ITJ szám nem a KSH besorolás szerinti ITJ szám. A felperes tehát személygépkocsi tulajdonjogát szerezte meg és mivel a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történt, az Áfa. tv. 33. § (2) bekezdése alapján az adólevonási jogát jogszerűen nem gyakorolhatta.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.278/1999. sz.)