adozona.hu
AVI 2001.7.79
AVI 2001.7.79
Az általános forgalmi adó visszaigénylési jog gyakorlását lehetővé tevő szabályok az adóalanyoktól fokozott gondosságot igényelnek [1992. évi LXXIV. tv. 35. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága határozatát, amellyel az a felperesnél lefolytatott és az 1994-es adóévet érintő általános forgalmi adóellenőrzés kapcsán 8 611 000 forint adókülönbözetet, 3 460 000 forint adóbírságot, 8 130 000 forint késedelmi pótlékot és 100 000 forint mulasztási bírságot állapított meg, amelyből 6 921 000 forint adóhiány volt.
A felperes a keresetében 1 124 000 forint általános forgalmi adóhiányt meghaladóan kérte a jogerős határozat felülvizsgála...
AVI 2001.7.79 Az általános forgalmi adó visszaigénylési jog gyakorlását lehetővé tevő szabályok az adóalanyoktól fokozott gondosságot igényelnek [1992. évi LXXIV. tv. 35. §]
Az alperes határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága határozatát, amellyel az a felperesnél lefolytatott és az 1994-es adóévet érintő általános forgalmi adóellenőrzés kapcsán 8 611 000 forint adókülönbözetet, 3 460 000 forint adóbírságot, 8 130 000 forint késedelmi pótlékot és 100 000 forint mulasztási bírságot állapított meg, amelyből 6 921 000 forint adóhiány volt.A felperes a keresetében 1 124 000 forint általános forgalmi adóhiányt meghaladóan kérte a jogerős határozat felülvizsgálatát, mert ellopott bizonylatai és iratai hiányában a költséghányada ismeretében a bevétele becsléssel történő megállapítását az adóhatóság jogsértő módon elmulasztotta.
A városi bíróság az 1998. január 12. napján kelt 5. számú ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Megállapítása szerint az adóhatóság a tényállás tisztázását elmulasztotta, amikor a felperes adófizetési kötelezettségét a becslés módszerét mellőzve állapította meg.
Az alperes fellebbezésére a megyei bíróság az 1998. június 9. napján kelt 3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította. Legfelsőbb bírósági döntésre is hivatkozva fejtette ki azt az álláspontját, amely szerint az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áft.) 35. §-ának (1) bekezdése alapján az adólevonási jog gyakorlása számviteli bizonylathoz kötött; annak alapja becslési eljárással nem határozható meg. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság akkor, amikor az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 60. § (1) bekezdése szerinti becslési eljárás lefolytatását kívánta meg. Utalt arra is, hogy az Art. 60., 61. §-ai nem adnak alapot az adólevonási jog tárgyi feltételeinek más adóhatósági eszközökkel való pótlására.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felül-
vizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítéletnek az Art. 60. §-ába ütközését állította. Hivatkozott arra, hogy az
Art. 51. § (4) bekezdése értelmében a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni, az eljárás során azonban az Art. 59. §-ába ütköző módon az alperes nem rendelkezett olyan adattal, ténnyel vagy körülménnyel, ami alapján a fizetendő adó mértéke megállapítható lenne.
Az alperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az adólevonási jog gyakorlása körében a becslési eljárásnak helye nincs, azt a felperes az Áft. 35. §-ában meghatározott hiteles számla birtokában gyakorolhatja.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 60. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő a valóságos adó-, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az Art. 51. §-ának (7) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóság az ellenőrzés során köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást, bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen az irat, a szakértői vélemény, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. Az Art. 35. § (1) bekezdése a) pontja alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható, ilyen dokumentumnak minősül az alany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
A jelen perben irányadó, a fentiekben ismertetett jogszabályok mellett a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy számos döntésében (a többi között a Kfv. II. 27.284/1997., Kfv. II. 27.374/1996. számú ítéletekben is) fejtette ki, hogy az adólevonási jog gyakorlására csak tartalmilag és alakilag helytálló azaz hiteles és megbízható számla birtokában kerülhet sor.
Az általános forgalmi adó visszaigénylési jog gyakorlását lehetővé tevő szabályok szigorúak, amelyek az adóalanyoktól fokozott gondosságot igényelnek, ennek megfelelően a jog gyakorlásához a fentiekben meghatározott kellékeknek megfelelő bizonylatokkal kell rendelkezni. A bizonylatok a becslés módszerével, mint a valószínűsítésre alkalmas bizonyítási módszerrel nem pótolhatók. Ezért helytállóan foglalt állást a másodfokú bíróság akkor, amikor megállapította, hogy az alperes a becslési eljárást helyesen mellőzte a határozata meghozatalakor.
A fentiekben kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértést nem állapított meg, a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-a alapján ezért hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.551/1998. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2001.130 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
