adozona.hu
AVI 2001.6.76
AVI 2001.6.76
Az illetékhatóság nem köteles vizsgálni, hogy a szerződés az aláírás a cégjegyzésre jogosult személytől származik-e (1957. évi IV. tv. 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes mint a cégbejegyzése szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, az 1994. december 30-án kelt és illetékkiszabásra 1995. január 16-án bemutatott adásvételi szerződéssel négy ingatlant vásárolt a P. Rt. eladótól. Ugyanezeket az ingatlanokat az 1996. január 16-án megkötött szerződésekkel értékesítette a P. Rt. részére. A földhivatalhoz és az illetékhivatalhoz benyújtott géppel írt szerződésben szereplő 1996. január 10-i keltezést kézzel átjavították 1996. január 17-re és ezt a...
AVI 2001.6.76 Az illetékhatóság nem köteles vizsgálni, hogy a szerződés az aláírás a cégjegyzésre jogosult személytől származik-e (1957. évi IV. tv. 26. §)
A felperes mint a cégbejegyzése szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, az 1994. december 30-án kelt és illetékkiszabásra 1995. január 16-án bemutatott adásvételi szerződéssel négy ingatlant vásárolt a P. Rt. eladótól. Ugyanezeket az ingatlanokat az 1996. január 16-án megkötött szerződésekkel értékesítette a P. Rt. részére. A földhivatalhoz és az illetékhivatalhoz benyújtott géppel írt szerződésben szereplő 1996. január 10-i keltezést kézzel átjavították 1996. január 17-re és ezt az eladó és vevő bélyegzőjével és aláírásával látta el.Az alperes határozatában megállapította - elfogadva a szerződés keltezésének az 1996. január 17-i dátumot -, hogy a felperes az ingatlanokat az ingatlanok megszerzésére vonatkozó szerződések illetékkiszabásra történt bemutatásától, 1995. január 16. napjától számított egy éven túl nyújtotta be a földhivatalhoz, emiatt az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti illetékmentesség nem illette meg, ezért az ingatlan vagyonátruházási illetékek megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes a közigazgatási eljárásban benyújtott fellebbezésében és az alperesi határozat felülvizsgálata iránti keresetlevelében is azt adta elő, hogy a szerződéskötés valódi dátuma 1996. január 10-e volt, feltehetően a birtokbaadás időpontjához igazodóan javították ki a keltezést január 17-re, azonban a felperes részéről a javítást aláíró személy K. I.-né dr. már önállóan cégjegyzésre jogosult nem volt, azért az eredeti változat az érvényes.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az adásvételi szerződéseket ügyvéd készítette és ellenjegyezte, így ezekkel a teljes bizonyító erejű magánokiratokkal szemben az alperest terhelte a bizonyítás, amelynek mellőzésével az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. §-a szerinti tényállás-tisztázási kötelezettségének nem tett eleget.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a javított január 17-i dátumot a szerződő felek aláírásukkal és bélyegzőlenyomatukkal látták el, a felperes mint eladó küldte meg a szerződést a földhivatalhoz az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés végett azzal a kísérőlevéllel, amely azt tartalmazta, hogy az ingatlanokat a felperes 1996. január 17-én értékesítette. A földhivatal az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez az 1996. január 17-i dátumot elfogadta. Kifejtette, minthogy a javítást mindkét szerződő fél aláírta, ez a szerződő felek közös akaratát tükrözi és a vagyonátruházási illetéket kiszabó államigazgatási szervnek nem kötelessége vizsgálni, hogy a bélyegzőlenyomat feletti aláírás cégjegyzésre jogosult személytől származik avagy sem.
Az eljárt bíróságok jogi álláspontjuknál fogva a felperes által felajánlott bizonyítást mellőzték.
A másodfokú bíróság ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes az eljárt bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja az volt, hogy az adásvételi szerződéseket 1996. január 10-én kötötték meg, a szerződések keltezésének javítására az azt aláíró személy nem volt jogosult, ezért a szerződések nem 1996. január 17-én jöttek létre.
Az alperes a felülvizsgálati eljárásban előterjesztett ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert az idő múlása miatt lehetetlen kideríteni, hogy a felek miért írták át, javították a szerződés dátumát.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét és egyben a városi bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az eljárt bíróságoknak a perben abban a ténykérdésben kellett döntenie, hogy a felperes által megkötött adásvételi szerződések az 1996. január 10-i vagy január 17-i keltezéssel jöttek létre.
A Legfelsőbb Bíróság annyiban osztja a másodfokú bíróság álláspontját, hogy a perbeli adásvételi szerződéseknek nem volt érvényességi kelléke az ügyvédi ellenjegyzés. Az ügyvédi ellenjegyzés az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéshez szükséges az 1972. évi 31. tvr. 15. § (2) bekezdése és a végrehajtása tárgyában kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 76. § (3) bekezdése alapján. Nem fogadta el ugyanakkor azt az érvelést, hogy a földhivatali bejegyzésben feltüntetett 1996. január 17-i dátum az illetékhivatali eljárásban is releváns. Nem erre a perre tartozott annak a vizsgálata, hogy a földhivatal a szerződés két keltezése, de egy ügyvédi ellenjegyzés mellett melyiket fogadta el a bejegyzés alapjául - a fentiek ellenére -, másrészt az illetékkivetéssel kapcsolatos eljárásban annak van jelentősége a felperes illetékmentessége szempontjából, hogy az adásvételi szerződéseket mikor, melyik dátummal kötötték meg.
Tény, hogy az 1996. január 10-én kelt okiratot ügyvéd szerkesztette és ellenjegyezte, azt az adásvételben részt vevő gazdálkodó szervezetek szabályszerűen aláírták, így az teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül a Pp. 196. § (1) és (2) bekezdés d) pontja alapján. Helytállóan állapította meg azonban a másodfokú bíróság, hogy az 1996. január 17-i javított dátumot mindkét fél aláírta és bélyegzőlenyomatával látta el. Az illetékhivatalnak nem volt kötelessége vizsgálni, hogy az aláírás cégjegyzésre jogosult személytől származik-e.
Ezzel szemben a felperes állította, hogy részéről az aláíró K. I.-né dr. már önállóan és másokkal együtt cégjegyzésre nem volt jogosult, így a keltezés kijavítása nem érvényes, ezért a szerződés 1996. január 10-én érvényesen létrejött. E keresetben állított tényre vonatkozóan a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte, aki az első- és másodfokú bíróság előtt bizonyítási indítványát előterjesztette, azonban az eljárt bíróságok a bizonyítás elrendelését mellőzték.
Az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a felperes által felajánlott bizonyítást mellőzték és téves volt az elsőfokú bíróság döntése is, az Áe. 26. §-ának megsértése miatt az alperes határozatát a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítás lefolytatása végett hatályon kívül helyezte és alperest új eljárásra kötelezte. A bíróság a Pp. 339. § (2) bekezdésének g) pontjában írt megváltoztatási jogkörébe tartozik a bizonyítás lefolytatása, amely az adott esetben nem volt mellőzhető. A bizonyítási eljárás lefolytatása után kerülhetett a bíróság abba a helyzetbe, hogy megállapítsa, hogy az alperes határozata jogszabálysértő volt-e vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság KK 31. számú állásfoglalásában foglaltaknak megfelelően a közigazgatási eljárás során megvalósult eljárási szabálysértés - ekként a tényállás-tisztázási kötelezettség esetleges megsértése is - csak akkor indokolja a határozat hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezést, ha a döntés érdemére kihat és a bírósági eljárásban nem orvosolható. Okiratok beszerzése és az aláíró személyek tanúkénti meghallgatása a peres eljárásban foganatosítható bizonyítás.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok ítéletét a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során az időközben módosult Pp. 23. § f) pontjában foglaltak alkalmazásával elsődlegesen a per megszüntetéséről és a 129. § szerinti áttételről is kell dönteni.
A Pp. 275/A. § (3) bekezdése folytán elrendelt új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felperes perbeli időszakban hatályos cégkivonatainak beszerzésével kell megállapítania, hogy K. I.-né dr. cégjegyzésre önállóan jogosult-e vagy sem, és ennek alapján az adásvételi szerződések 1996. január 10-i, vagy január 17-i keltezése az érvényes. Csak szükség esetén kell meghallgatni a szerződéses dátumok módosításával kapcsolatban az azt aláíró személyeket.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeit a feleknek a Pp. 275/A. § (3) bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak az új eljárásban hozott határozatában kell döntenie.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.244/1998. sz.)