adozona.hu
AVI 2001.6.72
AVI 2001.6.72
Adóperben új kereset kérelem előterjesztésére 30 napon túl nincs törvényes lehetőség (Pp. 324.§)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél tartott célellenőrzést követően 1997. második negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben 25 200 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, ennek következményeként 12 600 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az elsőfokú adóhatóság a felperes részére kézbesítette az elsőfokú adóhatósági határozatot és nem a jogi képviselőjének. A felperes 1997. november 20-án személyesen eljárva fellebbezést nyújtott be az elsőfokú határoz...
AVI 2001.6.72 Adóperben új kereset kérelem előterjesztésére 30 napon túl nincs törvényes lehetőség (Pp. 324.§)
Az adóhatóság a felperesnél tartott célellenőrzést követően 1997. második negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben 25 200 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, ennek következményeként 12 600 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az elsőfokú adóhatóság a felperes részére kézbesítette az elsőfokú adóhatósági határozatot és nem a jogi képviselőjének. A felperes 1997. november 20-án személyesen eljárva fellebbezést nyújtott be az elsőfokú határozattal szemben. Az alperes a fellebbezést elutasította határozatát a fellebbezőnek, majd pótlólag a felperes jogi képviselője számára is kézbesítette.A felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, melyben az adóhatóság határozatait érdemben nem kifogásolta. A keresetét arra alapozta, hogy súlyos eljárási hibát vétett az alperes és az elsőfokú adóhatóság, amikor tévesen postázta a közigazgatási határozatokat és a jogi képviselője részére nem, illetőleg késve küldte meg azokat. A keresetlevélben a felperes az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 18. § (5) bekezdését jelölte meg, mint olyan jogszabályt, amelyet a közigazgatási eljárás során az eljáró hatóságok megsértettek.
A közigazgatási per tárgyalása során a felperes jogi képviselője elsődleges kereseti kérelemként változatlanul fenntartotta az eljárási jog szabálysértésre való hivatkozást, amely alapján a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan azonban kiterjesztette a keresetét és érdemben is vitatta az adóhatóság megállapításait. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak, ezért ítéletével azt elutasította. A keresetben előterjesztett eljárásjogi szabálysértésre vonatkozóan az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az a közigazgatási érdemi döntésre nem volt kihatással olyan súlyú szabálysértés, amely mindkét fokú közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését indokolná, nem történt a közigazgatási eljárás során. Az ügyfél személyesen gyakorolhatta a jogorvoslati jogát, jogérvényesítése elől a kézbesítés hibája a felperest nem zárta el. A bíróság az eljárása során a kereseti kérelemhez kötöttség elvét kell érvényesítse a közigazgatási határozattal szemben a keresetet jogszabálysértésre hivatkozással 30 napon belül kell előterjeszteni, a keresetlevél benyújtásával tehát a kereseti kérelem rögzül, nincs arra lehetőség, hogy a felperes keresetét kiterjessze, módosítsa, vagy megváltoztassa.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyben kifejtette, hogy az Áe. 18. § (5) bekezdése szerint joghatályosnak csak a jogi képviselő részére történő kézbesítés minősül, ezt az elsőfokú adóhatóság elmulasztotta, így korlátozta a jogorvoslathoz való jogát, mert mint laikus ügyféltől nem várható el, hogy az adóval kapcsolatos anyagi és eljárásjogi szabályokat teljes körűen ismerje. A másodfokú közigazgatási határozat jogi képviselője részére történő késedelmes kézbesítése az ügy érdemi elbírálására is kihatott. A jogi képviselőnek nem volt lehetősége a már bírósághoz benyújtott kereseti kérelemben előadni az alperesi határozattal kapcsolatos jogi aggályait. A Pp. 324. § (1) bekezdésének a Pp. 146. § (1) bekezdésének, valamint a Pp. 213. § (1) bekezdésének megsértésével a megyei bíróság az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabályt sértett azzal, hogy nem bírálta el a keresetváltoztatást.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és perköltségben történő marasztalást kért. Álláspontja szerint a felperes tévesen értelmezte a Pp. 146. § (1) bekezdését, az abban foglaltak szerint a keresetváltoztatás joga nem korlátlanul gyakorolható jog, törvényi feltételek megléte esetén kerülhet sor a kereset megváltoztatására, kiterjesztésére, vagy módosítására.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból mindenben megfelelő jogi következtetést vont le.
A nem vitatott tényállás szerint a felperes jogi képviselője a közigazgatási eljárás során részt vett az eljárási cselekményekben, észrevételeket tett, a felperes jogérvényesítésében tevőlegesen közreműködött. Ezt követően az elsőfokú adóhatóság valóban figyelmen kívül hagyva az Áe. 18. § (5) bekezdését, nem az eljáró jogi képviselőnek, hanem a felperesnek személyesen kézbesítette az adóhatósági határozatot. Az Áe. 2. §-a az államigazgatási eljárás alapelvei között rögzíti a jóhiszemű eljárás és az együttműködés elvét. Az Áe. 2. § (4) bekezdése szerint az államigazgatási eljárás a hatóság, az ügyfelek, továbbá az eljárásban résztvevő más szervek és személyek hatékony együttműködésére épül. Az együttműködés körében az ügyféltől elvárható, hogy ha az államigazgatási szerv a kézbesítés során eljárási hibát vét, annak kiküszöbölésére az ügyfél megtegye a szükséges lépéseket, akár azzal, hogy tájékoztatja tévedéséről az államigazgatási szervet, akár azzal, hogy a jogi képviselőjét közvetlenül bevonja a jogorvoslati eljárásba. Az Áe. 2. § (6) bekezdése szerint az államigazgatási eljárásban az ügyfelet megilleti a nyilatkozattétel és a jogorvoslat joga, köteles viszont a legjobb tudása szerint jóhiszeműen közreműködni. A felperes jogorvoslati jogával élt akkor, amikor az elsőfokú határozat ellen a fellebbezést benyújtotta, fellebbezésében azonban nem hívta fel az államigazgatási szerv figyelmét az eljárási hibára, amelynek következtében sor kerülhetett volna még a fellebbezési eljárás során a felperes jogi képviselőjének az államigazgatási szerv által történő értesítésére.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróságnak a kereseti kérelemhez kötöttséggel kapcsolatos jogi álláspontját.
A Pp. 324. § (1) bekezdése szerint a Pp.</a> I-XIV. fejezete rendelkezéseit a közigazgatási perekben a XX. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Pp. IX. fejezet 146. §-a rendelkezik a keresetváltoztatás jogáról. A 146.§ (1) bekezdése szerint a felperes keresetét az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset, vagy azzal összefügg. E szabálytól azonban eltérő rendelkezést tartalmaz a Pp. XX. fejezete a 30 napos keresetindítási határidő előírásával.
A felperes jogi képviselője által a per tárgyalásán előterjesztett keresetmódosítás nem a keresettel eredetileg megtámadott, az államigazgatási eljárás szabályainak sérelméből fakadó jogérvényesítéssel kapcsolatos, hanem az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény előírásainak alkalmazását és értelmezését vitatta. A kereset megváltoztatására irányuló kérelmében az Áfa törvény 16. § (5) bekezdésére, 34. § (1) bekezdésére, 48. § (1) bekezdésére hivatkozott.
Fentiekből megállapítható, hogy a keresetváltoztatás során a felperes nem a 30 napon belül előterjesztett kereseti kérelemmel élt, hanem új kereseti kérelmet terjesztett elő, melyre közigazgatási perben 30 napon túl nincs törvényes lehetőség.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253.§ (2) bekezdésének megfelelően az érdemben helyes elsőfokú bírósági ítéletet helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 27.735/1999. sz.)