adozona.hu
AVI 2001.6.70
AVI 2001.6.70
Az adóhatóságot terheli a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettség, de az adóperben az ügyfél köteles az állításait alátámasztó bizonyítékokat rendelkezésre bocsátani (1990. évi XCI. tv. 51. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1998. december 2-től vizsgálatot végzett a felperesnél általános forgalmi adónemben 1998. augusztus hónapra vonatkozóan. Ezen eljárás során határozatával 20.000 Ft mulasztási bírságot szabott ki a felperessel szemben az Art. 58. § (1) és (2) bekezdés, továbbá 74. § (13) bekezdés c) pontja alapján hivatkozva arra, hogy a felperes azon magatartásával, hogy egyes iratokat nem bocsátott a revízió rendelkezésére, vagy annak fénymásolásához nem járult hozzá, illetve késedelme...
AVI 2001.6.70 Az adóhatóságot terheli a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettség, de az adóperben az ügyfél köteles az állításait alátámasztó bizonyítékokat rendelkezésre bocsátani (1990. évi XCI. tv. 51. §)
Az elsőfokú adóhatóság 1998. december 2-től vizsgálatot végzett a felperesnél általános forgalmi adónemben 1998. augusztus hónapra vonatkozóan. Ezen eljárás során határozatával 20.000 Ft mulasztási bírságot szabott ki a felperessel szemben az Art. 58. § (1) és (2) bekezdés, továbbá 74. § (13) bekezdés c) pontja alapján hivatkozva arra, hogy a felperes azon magatartásával, hogy egyes iratokat nem bocsátott a revízió rendelkezésére, vagy annak fénymásolásához nem járult hozzá, illetve késedelmesen nyújtotta be, akadályozta az ellenőrzés lefolytatását. Hivatkozott arra is, hogy a felperesi adózó az idézésekre nem jelent meg.A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot érdemben helybenhagyta, a határozat indokolását annyiban megváltoztatta, hogy mellőzte az elsőfokú határozat indokolásának azon részét, mely szerint a felperes az idézésekre nem jelent meg.
Az alperesi határozat bírósági felülvizsgálata körében a felperes arra hivatkozott, hogy valamennyi esetben átadta a vizsgálathoz szükséges dokumentációt, további iratokra az Art. 58. § (1) és (2) bekezdése alapján már nem volt szükség. Kifogásolta, hogy többször kérte az adóhatóságtól, konkrétan jelezzék, milyen további iratokra van szükségük. Álláspontja szerint az Áe. 27. §-a alapján élhetett nyilatkozattétel megtagadási jogával, ezzel kapcsolatban utalt a 7005/1996. (AEÉ 6) APEH irányelvben foglaltakra is.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az adóigazgatási eljárás során alkalmazandó speciális eljárási szabályokat tartalmazza az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.), amely az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) mellett alkalmazandó. Az Áe.</a> rendelkezéseit tehát csak akkor lehet és kell alkalmazni, ha ehhez képest az Art. speciálisabb rendelkezést nem tartalmaz.
Az Art. 1. § (2) bekezdése és (5) bekezdése, továbbá az Art. 58. § (1) és (2) bekezdéseiben rögzített jóhiszemű joggyakorlás és együttműködési kötelezettség elve alapján felperesnek, mint ellenőrzés alá vont adózónak a jogait jóhiszeműen kell gyakorolni az adóhatósággal együttműködve. Az Art. 58. § (2) bekezdése alapján pedig az adózó köteles rendelkezésre bocsátani az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismeréséhez szükséges bizonyítékokat, köztük az iratokat és köteles a szükséges felvilágosítást megadni.
A jogerős ítélet szerint az Áe. 27. §-ában szabályozott, az ügyfél nyilatkozattétel megtagadásához való jogához képest az Art. 58. § (2) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz. A közigazgatási iratok alapján pedig a bíróság megállapította, hogy a felperes több esetben felhívás ellenére az I998. augusztus havi áfa-visszaigényléséhez kapcsolódó valamennyi dokumentációját adóellenőrzés céljára nem bocsátotta rendelkezésre. A közigazgatási eljárásában is érvényesül a bizonyítási teher, vagyis a fél köteles az állításait alátámasztó bizonyítékait az adóhatóság rendelkezésére bocsátani.
Az nem róható az alperes terhére, hogy pontosan nem jelölte meg az iratok körét, hiszen az újabb tény állításainak bizonyítása a felperes kötelessége volt.
A nyilatkozattétellel kapcsolatos 7505/1996. (AEÉ 6) APEH irányelvvel kapcsolatban kifejtette, hogy jelen esetben az adóhatóság nem egy konkrét nyilatkozat megtételére hívta fel a felperest, hanem az áfa-visszaigénylés jogszerűségét alátámasztó dokumentációkat kérte.
Utalt arra is a jogerős ítélet, hogy a bíróság hivatalból való bizonyítási lehetősége megszűnt, egyik fél sem terjesztett elő bizonyítási indítványt esetlegesen az ellenőrzést végző revizorok tanúkénti meghallgatására, a felek ellentmondó állításainak feloldása céljából. Ezért a bíróság az adóhatóság által felvett közokiratnak minősülő jegyzőkönyvben foglalt megállapítások, és nyilatkozatok értékelésével állapította meg a tényállást és hozta meg döntését.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és az alperes jogszabálysértő határozatának hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a bíróság a bizonyítékokat törvénysértő módon mérlegelte és olyan következtetésekre jutott, amelyek a bizonyítékokból nem okszerűen következnek, logikailag ellentmondásosak és iratellenesek. Megalapozatlan, hogy az Áe. 27. §-a helyett az Art. 58. § (1)-(2) bekezdéseit kellene alkalmazni. Az adóhatóság a vizsgálat tárgyát nem képező iratok becsatolását is kérte.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóság csak olyan iratok becsatolását kérte, amely az ellenőrzéssel érintett 1998. évi felperesi általános forgalmi adónemre vonatkozott. Újabb iratok becsatolásának felhívását az is indokolta, hogy a felperes közigazgatási eljárás során módosította tényállításait, illetve újabb jogszabályhelyre hivatkozott az áfa-visszaigénylés körében.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján, a fél a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva kérheti. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni, hogy a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275.§ (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Pp. 221. § (1) bekezdése alapján az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást, az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyekre a bíróság ítélete alapszik.
A felülvizsgálati eljárásban - az eljárás rendkívüli perorvoslati jellegére tekintettel - a jogerős ítéletben megállapított tényállást vitatni nem lehet. Erre csak akkor van lehetőség, ha a bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a tényállás iratellenes, logikátlan, belső ellentmondásokat tartalmaz.
A jogerős ítélet azonban ezen hibáktól mentesen állapította meg az ítélet alapjául szolgáló tényállást. Helyesen hivatkozott arra, hogy a hivatalbóli bizonyítás tilalmából következően, mivel a feleknek nem volt bizonyítási indítványuk, a közigazgatási eljárásban felvett jegyzőkönyvek és iratok alapján lehetett megállapítani a tényállást. Az ezzel részben ellentétes felperesi álláspont bizonyítására a felperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
Ahogy arra az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott, az újbóli okiratok és bizonyítékok becsatolására azért volt szükség, mert a felperes a közigazgatási eljárásban a tényállást részben módosította, és az áfa-visszaigénylés körében az ÁFA tv. más jogszabályhelyére hivatkozott. Erre figyelemmel pedig más okiratok (pl.: tárgyi eszköznyilvántartás, exportszerződések, stb.) becsatolása vált szükségessé.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős ítéletnek az Áe. 27. §-ának és az Art. 58. § (2) bekezdésének egybevetéséből levont jogi okfejtésével. Az Art. 58. § (2) bekezdése e körben speciális kötelezettséget ír elő. Arra is helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli esetben egyébként sem nyilatkozattételre hívták fel a felperest, hanem a vizsgált időszakra vonatkozó általános forgalmi adóval kapcsolatos okiratainak becsatolására.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által felhozott önellentmondónak vélt indokolást sem tartja megalapozottnak. Nem ellentmondó, hogy az adóhatóságot az Art. 51.§ (7) bekezdése alapján tényállás tisztázás és bizonyítási kötelezettség terheli, de emellett a közigazgatási perben is érvényesül a bizonyítási teher, vagyis az ügyfél köteles az állításait alátámasztó bizonyítékokat rendelkezésre bocsátani.
A jogerős ítélet egyértelműen kifejtette jogi állás-pontját, hogy miért nem tartja alkalmazhatónak az Áe.27. §-át, és e körben a nyilatkozattételt részletező APEH irányelvnek sincs jelentősége, mert a perben a közigazgatási eljárásban a felperest nem nyilatkozattételre, hanem az áfa-visszaigénylés jogszerűségét alátámasztó dokumentációk becsatolására hívták fel. A jogerős ítélet 10. oldalának 2. és 5. bekezdése sincs ellentmondásban egymással, hiszen az adóhatóság jogosult azt elbírálni, hogy milyen körülmények tisztázása szükséges a tényállás feltárásához, vagy bizonyításához, de hogy ehhez konkrétan az adózónak milyen bizonylatai, nyilvántartásai és iratai vannak, azt az adózó tudja.
A jogerős ítélet azt is kifejtette, hogy miért nem róható az alperes terhére, hogy pontosan nem jelölte meg a becsatolandó iratok körét. Ez nincs ellentétben azzal, hogy az adóhatóságnak kötelessége a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadni.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.116/2000. sz.)