adozona.hu
AVI 2001.6.68
AVI 2001.6.68
Az Art. 31. § (2) bekezdésében foglaltakat az adó-visszatérítési ügyben nem lehet alkalmazni, ha az adóelőleg visszafizetésének indoka a jogszabály visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítése (1990. évi XCI. tv. 31. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. év március hó 31. napján az 1995. évi társasági adóbevallását benyújtotta az adóhatósághoz, amelynek alapján 1995. december 20-áig 15 447 000 Ft kiegészítő adót fizetett be. Az elsőfokú adóhatóság 1996. július 3-án fizetési meghagyást bocsátott ki, és a felperes terhére 1996. évre fizetendő társasági adó alapján havonta kétszeri előírással, egyenlő részletekben 674 000 Ft adóelőleget állapított meg. A felperes fellebbezéssel élt a fizetési meghagyás ellen, azzal az indokoláss...
AVI 2001.6.68 Az Art. 31. § (2) bekezdésében foglaltakat az adó-visszatérítési ügyben nem lehet alkalmazni, ha az adóelőleg visszafizetésének indoka a jogszabály visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítése [1990. évi XCI. tv. 31. §]
A felperes 1996. év március hó 31. napján az 1995. évi társasági adóbevallását benyújtotta az adóhatósághoz, amelynek alapján 1995. december 20-áig 15 447 000 Ft kiegészítő adót fizetett be. Az elsőfokú adóhatóság 1996. július 3-án fizetési meghagyást bocsátott ki, és a felperes terhére 1996. évre fizetendő társasági adó alapján havonta kétszeri előírással, egyenlő részletekben 674 000 Ft adóelőleget állapított meg. A felperes fellebbezéssel élt a fizetési meghagyás ellen, azzal az indokolással, hogy az Alkotmánybíróság 16/1996. (VI. 3.) AB határozatában a társasági adóról szóló törvény 11. §-át alkotmányellenesnek találta és a jogszabályi rendelkezést 1995. január 1-jére visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, amelynek következtében adófizetési kötelezettsége módosult. A fellebbezés eredményeként az elsőfokú adóhatóság 1997. február hó 21-én kelt határozatával korábbi adóelőleg-fizetési kötelezettséget előíró határozatát saját hatáskörben visszavonta. A határozat tájékoztatta a felperest arról, hogy az 1996. évi önellenőrzés figyelembevételével az adófizetési kötelezettségét felülvizsgálta.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-Budapest Igazgatósága 1997. február hó 24-én kelt határozatával 1996. év július hó 3. napján kelt fizetési meghagyásban foglaltakat visszamenőleges hatállyal módosította és megállapította, hogy 1996. évre a felperes társasági adója 0 Ft. A felperes 1997. év március hó 20-án késedelmi kamat igényt terjesztett elő. Az alperes elsőfokú hatósága 1 358 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperes javára. A felperes részére 1995. adóévre vonatkozóan az adó visszatérítése 1997. év március hó 7. napján megtörtént, mivel az utalás 30 napon túl történt, a késedelmes napokra a késedelmi pótlékot az elsőfokú adóhatóság megfizette. Az 1996. évi június hó 1-jei, illetőleg 1997. évi február 14-e között befizetett 10 110 000 Ft előlegre az alperes késedelmi pótlékot nem állapított meg, mivel az adózó a más adónemben fennálló kötelezettségének rendezésére használta fel a kötelezettség nélkül befizetett adót.
Az elsőfokú adóhatóság határozata ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, az alperes 1997. augusztus hó 14-én kelt határozatával az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta és a felperes javára 1 521 682 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A késedelmes napok száma a másodfokú határozat szerint 76 nap.
A felperes keresetet nyújtott be a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata érdekében. Keresetében előadta, hogy az adóhatóság 1996. év júliusától ismerte kérelmét a jogszabályellenes fizetési meghagyásban rögzített társasági adó törlése és az adóhatóság intézkedése érdekében. A felperes csak 1997. februárjában, tehát 9 hónappal az alkotmánybírósági határozat után bírálta el kérelmét.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak ítélte. Álláspontja szerint önadózás esetében az adókötelezettség módosítása csak önellenőrzéssel történhet, az önellenőrzés elvégzése után kerülhet az adóhatóság olyan helyzetbe, hogy jogszabályszerűen a felperes által befizetett kiegészítő adót visszatérítse. A felperes a 10 110 000 Ft befizetett előlegnek nem a visszatérítését, hanem a más adónemben történő elszámolását, átvezetését kérte. Ennek az összegnek az erejéig az adóhatóság késedelembe nem eshetett, így késedelmi pótlék e tekintetben nem illeti meg a felperest.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, hivatkozva az Art. 1. § (5) bekezdésben foglalt kötelezettségnek jelen ügyben történő megszegésére, amely szerint az adóhatóságnak az adózó részére a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást meg kell adnia, az adózó jogainak érvényesítésére az adózót figyelmeztetnie kell. Az alkotmánybírósági döntést követően az adóhatóság az ügyfél tájékoztatása nélkül nem küldhette volna ki a fizetési meghagyást, amit jelen ügyben megtett.
Az Art. 42. §-a nem a jelen ügyben alkalmazott önellenőrzésre, hanem arra az esetre vonatkozik, amikor az adóhatóság ellenőrzésének megkezdése előtt módosítja az adózó adóbevallását.
A felperes álláspontja szerint az adózó által a társasági adóelőleg összegének bevallása során elkövetett tévedés az önellenőrzés szabályai szerint nem módosítható. Az Art. 31. § (2), (4), valamint (6) bekezdése az adó önellenőrzéssel történő korrekciójától eltérően rendelkezik, a társasági adóelőleg helyesbítése nem az önellenőrzés szabályai szerint, vagy azok következtében, hanem ezen előírások alapján történhet. Az alperes törvénysértően állapította meg a visszatérítendő adó kiutalásának időpontját és a kamat összegét.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet helybenhagyását kérte.
Az Art. 67. § (1) bekezdése jelen ügyben nem alkalmazható, mivel az adó késedelmes megfizetésére vonatkozik.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A 16/1996.(VI. 30.) AB határozat a társasági adóról szóló 1991. évi LXXVI. törvény (T.) 11. §-a alkotmányellenességét megállapította, és 1996. július 1-ső napjával 1995. január 1-jére visszamenőleges hatállyal megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság határozata egyéb rendelkezést nem tartalmazott a társasági adóval kapcsolatosan, tehát a társasági adó megállapítására és megfizetésére változatlanul az 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezései az irányadók.
Az Art. 9. § (1) bekezdés b) pontja alapján az adó megállapítása az adózó kötelessége a törvényben megállapított módon. Az Art. 8. §-a szerint az adózó önadózás esetén jogosult önellenőrzésre, ha e törvény másként nem rendelkezik.
Az adózó tehát az Alkotmánybíróság döntése után előállott helyzetben az önellenőrzés jogával élve állapíthatta meg a társasági adókedvezményre vonatkozó rendelkezések alapján társasági adóját.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztja a felperesnek azt az álláspontját, amely szerint az Art. 31. § (2)-(4), illetve (6) bekezdése az adó önellenőrzéssel történő korrekciójától eltérően rendelkezik, ezért a társasági adóelőleg helyesbítése nem az önellenőrzés szabályai szerint, vagy azok következtében, hanem ezen előírások alapján történhet. Az Art. 3. §-ának (3) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy az adóra vonatkozó szabályokat abban az esetben kell az adóelőlegre alkalmazni, ha az Art. másként nem rendelkezik, azonban az Art. 31. §-ának (2) bekezdése a perbeli tényállásra nem alkalmazható.
Az Art. 31. § (2) bekezdése szerint az adózó az adóelőleg módosítását kérheti az adóhatóságtól, ha előlegét az előző időszak (év, negyedév, félév) adatai alapján fizeti és a számításai szerint adója nem éri e1 az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét. A perbeli esetben az adóelőleg módosítására nem az Art. 31. § (2) bekezdésében megjelölt okok miatt került sor. Az adóelőleg visszafizetésének indoka a jogszabály visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítése volt, ezért az Art. 31. § (2) bekezdését jelen adó-visszatérítési ügyben alkalmazni nem lehet, így az adózónak az adófizetési kötelezettség megállapításával kapcsolatos önadózását csak az önellenőrzés lehetőségével lehet módosítani.
Az Art. 32. § (4) bekezdése alapján pedig a felperes a befizetett adóelőleget más adótartozása számlájára kérte átvezetni.
Fentiek alapján a jogerős adóhatósági határozat törvényes, az ezt helybenhagyó első- és másodfokú bírósági ítélet szintén törvényes és megalapozott.
A jogszabályoknak megfelelő közigazgatási határozat megváltoztatása a bírósági eljárásában az Áe. 73. § (1) bekezdése, illetőleg a Pp. 339. §-ának (2) bekezdése alapján nem lehetséges.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27. 449/1999. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2002.58 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
