adozona.hu
AVI 2001.6.66
AVI 2001.6.66
Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a szolgáltatást térítés nélkül végzi (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1996. évre általános forgalmi adóellenőrzést végzett a felperesnél és ennek alapján határozatában a felperes terhére 6 040 000 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után1 208 000 Ft adóbírságot és 2 452 000 Ft késedelmi pótlékot alkalmazott. Az indokolás kifejtette, hogy a felperes az állategészségügyről szóló 1995. évi CXI. törvény 1. sz. mellékletében felsorolt 1-25. sorszám alatt megnevezett bejelentendő állatbetegségek esetében a szolgálta...
AVI 2001.6.66 Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a szolgáltatást térítés nélkül végzi (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Az elsőfokú adóhatóság 1996. évre általános forgalmi adóellenőrzést végzett a felperesnél és ennek alapján határozatában a felperes terhére 6 040 000 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után1 208 000 Ft adóbírságot és 2 452 000 Ft késedelmi pótlékot alkalmazott. Az indokolás kifejtette, hogy a felperes az állategészségügyről szóló 1995. évi CXI. törvény 1. sz. mellékletében felsorolt 1-25. sorszám alatt megnevezett bejelentendő állatbetegségek esetében a szolgáltatásokat térítés nélkül, ingyen végezte. A felperesi intézetet a földművelésügyi miniszter határozatában 1992. április l. napjával hozta létre. A felperes részére intézményfinanszírozás címén kapott összeg független a térítés nélkül végzett szolgáltatások számától és mértékétől.Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás során egy másik adóalany által rá áthárított előzetesen felszámított általános forgalmi adót teljes körűen visszaigényelte, tekintet nélkül a térítésmentesen végzett szolgáltatásnyújtástól, amely eljárása ellentétes volt az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv. ) 33. § (1) bekezdés a) pontjával, amennyiben tevékenységéért nem jut ellenértékhez az adóalany, így a hozzá kapcsolódó áfa egyáltalán nem vonható le.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Utalt az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjára, illetve 5. § (1) bekezdésére és 8. § (1) bekezdésére, melyek alapján megállapította, hogy a tevékenység csak akkor tartozik az Áfa törvény hatálya alá, ha ellenértékért értékesül. Támogatás után is keletkezhet áfa fizetési kötelezettség, de csak akkor, ha ellenértékként jelenik meg. Az alperesi megítélés szerint pedig az intézményfinanszírozás nem sorolható az egyedileg meghatározott ellenérték körébe.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy esetében az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjára történő hivatkozás nem helytálló, mivel a szolgáltatásnyújtást minden esetben az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használta fel. A költségvetésből kapott támogatás lényegében a térítésmentesen elvégzett szolgáltatásai kompenzációjaként jelenik meg. A kérdéses vizsgálatok csak látszólagosan ingyenesek, a díjat az állattartó, az Állami Állategészségügyi Szolgálatnak fizeti meg.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesi intézet nem vitathatóan adóalany, tevékenysége az Áfa tv. 5. § (1) bekezdés hatálya alá tartozik. A Földművelésügyi Költségvetési Iroda nyilatkozata alapján gazdaságilag részben önálló intézményként lehet jellemezni, tevékenységének finanszírozása részben az állami költségvetésből, részben saját szolgáltatási bevételéből adódik.
Az elsőfokú bíróság megítélése szerint viszont a felperes részére jogszabályi rendelkezések alapján kötelezően elvégzett vizsgálatok ellenértékének forrása a központi költségvetés, függetlenül attól, hogy a költségvetési támogatásban lebontva elkülönítve ezen forrás nem jelenik meg. A felperes részére a költségvetésből kapott támogatás - az egyéb támogatási célokon túl - tartalmazza a jogszabályban rögzített, kötelező állami feladatokban való felperesi részvétel ellenértékét is.
Ezért az önálló gazdálkodást folytató áfa adóalany felperes tevékenységében a kötelezően elvégzendő vizsgálatokra is tekintettel folyósított költségvetési támogatás ellenértéknek minősül, s ilyen, a tevékenység az adóalanyiságot eredményező tevékenységi körbe tartozik az Áfa tv. 33. § (1) bekezdése alapján. Az adóalanyiságot eredményező tevékenységi körből következően a felperes az ebben a körben felmerült előzetesen felszámított adó levonására az általános szabályok szerint jogosult, mivel esetében az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kizáró szabály nem érvényesül.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, elsődlegesen kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletében helybenhagyása mellett az ítélet indokolásának megváltoztatását. Továbbra is fenntartotta álláspontját, hogy a kapott támogatás egyedi teljesítéshez nem kapcsolódik, az klasszikus intézményfinanszírozás, amely ellenértéknek nem tekinthető. A Földművelésügyi Költségvetési Irodától intézményfinanszírozás címén kapott támogatás az intézet működési, felújítási, beruházási kiadásainak finanszírozására nyújt fedezetet, mivel ez nem ellenérték, a felperes által végzett tevékenység részben ingyenesen - azaz adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységi körén kívül "értékesül" - s így nem jogosult a rá áthárított adó levonására sem. Másodlagos fellebbezésével kapcsolatban kifejtette, hogy az új eljárás elrendelése mellett állapítsa meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a folyósított költségvetési támogatás - mint az Áfa tv. 22. §-a szerinti ellenérték - után a felperest felszámított adófizetési kötelezett terheli, és ezt az adóhatóság az új eljárásban - a levonási jog biztosítása mellett - terhére adókülönbözetként állapítsa meg. Az elsőfokú bíróság ugyanis a levonási jog érvényesítésének jogszerűségét a nélkül állapította meg, hogy az adóhatóságétól eltérő tényálláshoz kapcsolódó következtetést teljes körűen levonta volna. Ez ellentétes az áfa hozzáadott értékadó rendszerével.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta rámutatva, hogy kétirányú szolgáltatást végez, egyrészt az ügyfelek számára, ez esetben az áfát megfizeti, másrészt a társintézmények általi beutalt vizsgálatokat végzi el. Erről értesíti a hatósági állatorvost és az állategészségügyi törvény alapján kiadott miniszteri rendelet szerint az állomás fizeti meg az áfát.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás megváltoztatásával helybenhagyta.
Az elsőfokú közigazgatási határozat és az alperes határozata is indokolásában megállapította, hogy a felperes az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel nem jogosult az előzetesen felszámított adó levonására. A hivatkozott Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használja fel, hasznosítja. E körben a jogerős közigazgatási határozat arra hivatkozott, hogy a felperes az állategészségügyről szóló törvényben felsorolt szolgáltatásokat térítés nélkül, ingyenesen végezte, az intézmény finanszírozására kapott támogatás nem tekinthető ezen szolgáltatások ellenértékének.
Az alperesi határozat jogi indokolására, illetve a felperesi kereseti kérelemben megjelölt jogszabálysértésre figyelemmel az elsőfokú bíróság a körben folytatott vizsgálatot, és foglalt állást, hogy a felperes által végzett szolgáltatások ténylegesen ingyenesek-e, illetve, hogy az intézmény finanszírozásaként kapott összegek tekinthetők-e ezen szolgáltatások ellenértékének. Az elsőfokú bíróság ítélete a tényállás megállapítása körében semmilyen nem utalást nem tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a felperes milyen beszerzésekből és milyen összegű általános forgalmi adó vonatkozásában kívánta a levonás jogát gyakorolni.
Az elsőfokú bíróság e körben tényállást nem is tudott volna megállapítani, mert sem az alperesi, sem az elsőfokú közigazgatási határozat e körben a tényállást nem derítette fel. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 62. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság a megállapításait jegyzőkönyvbe foglaltja. A (2) bekezdés szerint a jegyzőkönyv az adózó azonosításra szükséges adatokat, a vizsgálat által megállapított tényállást és annak alapjául szolgáló bizonyítást tartalmazza. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdése szerint pedig a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. A 43. § (1) bekezdés c) pontja szerint pedig a határozatnak tartalmaznia kell az indokolásban a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat.
A közigazgatási határozatokban azonban a hiányos tényállás alapján nem került rögzítésre, hogy a felperes az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján milyen, a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás során egy másik adóalany által rá áthárított adóösszeg vonatkozásában kívánja az adólevonási jogát gyakorolni. Csak a másodfokú bírósági eljárás során feltett bírói kérdésre adta elő az alperesi képviselő, hogy a felperes az eszközbeszerzései után igényelte vissza az általános forgalmi adót. Ez a lényeges körülmény azonban a közigazgatási határozatok tényállásából teljes egészében hiányzik.
A közigazgatási perben a bíróság a jogerős alperesi határozat felülvizsgálatát végzi, arra figyelemmel, hogy az megfelel-e a jogszabályoknak, vagyis, hogy törvényes-e. E körben elsődlegesen az államigazgatási eljárásban megállapított tényállás alapján kell eldönteni a határozat jogszerűségét. A bíróságnak nem lehet feladata, hogy a közigazgatási szerv feladat-és hatáskörét átvéve a tényállást teljes egészében, vagy túlnyomórészt a közigazgatási perben állapítsa meg, mert ez esetben már nem lehet az alperesi határozat jogszerűségének felülvizsgálatáról dönteni a teljesen megváltoztatott tényállásra figyelemmel.
A perbeli esetben, mint ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtette, a közigazgatási határozat tényállásából teljes egészében hiányzik annak kiindulási pontja, vagyis hogy a felperes milyen rá áthárított adó vonatkozásában kívánja a levonási jogot gyakorolni. Ennek teljes körű tisztázása pedig nem lehet a közigazgatási per feladata.
Mindezek alapján az alperesi határozatot a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálatra alkalmatlannak ítélte és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta, de annak indokolását megváltoztatta. Az alperesi határozat felülvizsgálatra alkalmatlan volta miatt a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalt állást a felperes által nyújtott szolgáltatások ingyenességével kapcsolatban sem.
Az alperesnek az új eljárásban elsődlegesen a tényállást kell teljes körűen feltárnia és megállapítania, és csak ezt követően tud új határozatot hozni a felperes áfa-levonási jogának jogosságával kapcsolatban.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 28.108/1999. sz.)