adozona.hu
AVI 2001.6.65
AVI 2001.6.65
Az Áfa törvény 7. §-ának alkalmazásakor "saját célnak" minősül a gazdasági társaság bevételszerző tevékenységének folytatása (1992. évi LXXIV. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt adóhatóság határozatában 1997. július hónapra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben (áfa) a felperest kötelezte 763 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 381 000 Ft adóbírságnak és 42 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 7. § (1) bekezdésének c) pontjára, 33. § (2) bekezdésének b) pontjára, valamint 25. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozat...
AVI 2001.6.65 Az Áfa törvény 7. §-ának alkalmazásakor "saját célnak" minősül a gazdasági társaság bevételszerző tevékenységének folytatása (1992. évi LXXIV. tv. 7. §)
Az első fokon eljárt adóhatóság határozatában 1997. július hónapra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben (áfa) a felperest kötelezte 763 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 381 000 Ft adóbírságnak és 42 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 7. § (1) bekezdésének c) pontjára, 33. § (2) bekezdésének b) pontjára, valamint 25. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a tehergépkocsiként importált és 4 személy szállítására alkalmas tehergépjárműként forgalomba helyezett gépkocsiját 1997. július 2-án - a Megyei Közlekedési Felügyelet által tartott közúti ellenőrzés idején - személygépkocsiként használta. A felperes a gépjárművet személygépkocsivá alakította át, ezáltal termékértékesítés valósult meg. Ennek összegét a felperes az esedékességkor nem vallotta be, nem fizette meg, így terhére az adóhiány, illetve a jogkövetkezmények előírásra kerültek.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes határozata az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 54. § (1) bekezdésébe ütközik. Hivatkozott arra is, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, nem bizonyította, hogy az Áfa tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítés megvalósult volna.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása szerint a felperes képviselője és munkatársa környezetvédelmi mérés elvégzése céljából utazott a járművel a közúti ellenőrzés időpontjában. A tehergépkocsiban két személy ült, a hátsó ülések, illetve a tehergépkocsi platója környezetvédelmi mérési eszközökkel volt megrakodva. Ezen kívül a járműben 2 db ún. mankóülést tároltak, ami a járműbe nem volt beépítve. Ezek kizárólag azt a célt szolgálták, hogy a mintavételezés helyszínén a mérést végző dolgozók pihenhessenek rajta. A közúti ellenőrzés során készült jegyzőkönyv azt rögzítette, hogy a forgalmi engedély szerinti 4 fős tehergépkocsi a valóságban 7 fős személygépkocsi. Az ellenőrzés eredményeként a járművet műszaki vizsgára rendelték be, amelynek eredményeként azt állapította meg a felügyelet, hogy a gépjármű továbbra is tehergépkocsi. Rögzítette továbbá azt is, hogy az alperes által lefolytatott ellenőrzés nem ütközött az Art. 54. § (1) bekezdése szerinti ismételt ellenőrzés tilalmába.
A bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes a tehergépkocsit üzleti célra, környezetvédelmi mérésekre használta. A jármű az ehhez szükséges használati eszközökkel volt megrakodva, a gépkocsiban elhelyezett 2 db ún. mankóülés nem tekinthető olyan ülésnek, amely személyszállításra alkalmas lett volna. Az alperes nem bizonyította, hogy a tehergépkocsit a felperes személygépkocsivá átalakította vagy visszaalakította volna, továbbá azt sem, hogy az Áfa tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítés megvalósult volna. Ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Csatolta a gépkocsi típusbizonyítványát, továbbá a felügyelet által ellenőrzéskor készített fényképeket. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú ítélet nem felel meg a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázta, mivel döntését a közúti ellenőrzés adataira alapította, és csakis ezekre alapíthatta. Ezek pedig egyértelműen igazolják, hogy a felperes a járművet 7 fő szállítására alkalmas személygépkocsi átalakította és ekként használta, ezért a termékértékesítés megvalósult. Kifejtette, hogy az Áfa tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja kapcsán ítéletben rögzített jogi álláspontot tévesnek tartja.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az Áfa tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja kimondja, hogy termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját célra olyan állapotában használja fel, hasznosítja, amelyet ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra. Arra helyesen mutatott rá az alperes, hogy e törvényhely szerinti "saját cél" az az, ami egy gazdasági társaság esetében bevételszerző gazdasági tevékenység folytatása és arra is, hogy a perben felülvizsgálni kért határozatában e körben megállapításokat nem tett. Döntését kizárólag arra alapította, hogy a felperes a tehergépkocsit átalakította és az ellenőrzéskor 7 személy szállítására alkalmas személyautóként használta. Egyebekben azonban az alperes érvelése nem helytálló a következők miatt:
Az elsőfokú bíróság ítélete megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és a 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Utal ugyanis azokra a bizonyítékokra, amelyeket a mérlegelésénél irányadónak vett (felperes előadása, ezzel egybehangzó tartalmú menetlevél, ellenőrzést követő felügyelet által foganatosított eljárás, illetve annak eredménye, átalakítás, visszaalakítás mibenlétének határozatban nem rögzített volta). Az elsőfokú bíróság a mérlegelés körébe vont adatok megállapításánál és egybevetésénél nyilvánvalóan helytelen, illetve okszerűtlen következtetésre nem jutott, mérlegelésének helytálló voltát alátámasztja az is, hogy a felügyelet - miután nem észlelt az 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet szerinti átalakítást a járművön - a felperessel szemben intézkedést nem foganatosított. Ennél fogva az elsőfokú bíróság az ellenőrzési jegyzőkönyvben rögzítetteknek helytállóan tulajdonított ugyanolyan jelentőséget, mint amilyet maga a felügyelet, amely végül is eljárásának eredményeként nem állapította meg az átalakítás, visszaalakítás tényét, amit ezen oknál fogva az alperes által fellebbezési eljárásban becsatolt bizonyítékok sem igazolnak. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az Áfa tv. 7. § (1) bekezdés c) pontjában, és a 33. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott törvényi feltételek nem álltak fenn.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján, mint érdemben helyes döntést, helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 29.477/1999. sz.)