adozona.hu
AVI 2001.5.63
AVI 2001.5.63
Az illeték, illetőleg az illetékfizetési kötelezettség ténye önmagában nem tekinthető különös méltánylást érdemlő körülménynek (Pp. 332.§)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Fővárosi Illetékhivatal fizetési meghagyásában3 072 170 Ft illeték, ezen belül ugyanekkora összegű illetékelőleg megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését kérte, egyben indítványozta az alperesi határozat végrehajtásának felfüggesztését.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának azonnali végrehajtását felfüggesztette. Indokolásában a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 1...
A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését kérte, egyben indítványozta az alperesi határozat végrehajtásának felfüggesztését.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának azonnali végrehajtását felfüggesztette. Indokolásában a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 14. sz. állásfoglalására hivatkozással megállapította, hogy a mérleg szerinti eredmény és a felperest terhelő nagymérvű kötelezettségekből megállapítóan az azonnali végrehajtás a felperesi oldalon likviditási nehézségeket okozna, gazdasági ellehetetlenüléséhez vezetne. Erre a különös méltánylást érdemlő körülményre figyelemmel a Pp. 332. § (3) bekezdése értelmében az alperesi határozat azonnali végrehajtását felfüggesztette.
A végzés ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelem elutasítását. Másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését, és új eljárás elrendelését indítványozta. Arra hivatkozott, hogy a gazdasági életben az ésszerű kockázatvállaláson túli tényezők nem férnek bele a különös méltánylást érdemlő körülmények kategóriájába. Az illetékelőleg megfizetése nem tartozik a gazdasági nehézségek fogalmába, mivel az illetékkiszabás a vevő ügyletéhez, vagyonszerzéséhez kötődik, azaz önmaga idézte elő az adókötelezettséget maga után vonó helyzetet.
A felperes az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta. Arra hivatkozott, hogy kényszerhelyzet folytán került abba a helyzetbe, hogy saját tulajdonú üzlethelyisége helyett újabb üzlethelyiséget kellett vásárolnia, ezért nem róható fel, hogy az illeték összegével nem rendelkezik.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és az alperes határozata végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzésével az alperesi határozat azonnali végrehajtását függesztette fel. Az alperesi határozat ugyanakkor nem tartozik az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 63. §-ának hatálya alá, mert nem ennek alapján nyilvánították azonnali végrehajthatónak. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 86. § (2) bekezdése vonatkozik rá, mely szerint a bírósági felülvizsgálat az adóhatósági (illetékhatósági) határozat végrehajthatóságát nem érinti.
Az elsőfokú bíróság végzésének érdemi részét tekintve az alperes helyesen utalt a fellebbezésében arra, hogy az illeték, illetve az illetékelőleg megfizetési kötelezettség nem tekinthető önmagában különös méltánylást érdemlő körülménynek. A felperes, mint az ingatlan vevője előre
tudhatott arról, hogy a vagyonszerzéséhez fűződően illetékfizetési kötelezettséget fognak megállapítani.
Az elsőfokú bíróság utalt ugyan a felperes likviditási nehézségeire, de ezeket semmilyen adattal, körülménnyel nem támasztotta alá. Nem indokolta, hogy a felperes által becsatolt iratokból miért jutott arra a következtetésre, hogy a felperesnél gazdasági ellehetetlenülést eredményezne az egyébként előre várható illetékfizetési kötelezettség.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperesi határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kpkf. IV. 35.860/2000. sz.)