adozona.hu
AVI 2001.5.52
AVI 2001.5.52
A biztosító biztosítástechnikai tartalékai speciális céltartaléknak minősülnek, így azokat adózás előtti eredményt-növelő tételként is el kell számolni [1991. évi LXXXVI. tv. 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes 1992. évre biztosítástechnikai tartalékként 15123000 forintot elszámolt, melyet csak adózás előtti eredményt csökkenő tételként vett figyelembe, adózás előtti eredményt növelő tételként nem számolt el.
Az 1991-1995. évekre elvégzett költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését követően az APEH Megyei és Fővárosi Kiemelt Adózóinak Igazgatósága az 1996. július 25-én kelt határozatával a felperes terhére 3 617 000 forint adóhián...
AVI 2001.5.52 A biztosító biztosítástechnikai tartalékai speciális céltartaléknak minősülnek, így azokat adózás előtti eredményt-növelő tételként is el kell számolni [1991. évi LXXXVI. tv. 4. §].
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes 1992. évre biztosítástechnikai tartalékként 15123000 forintot elszámolt, melyet csak adózás előtti eredményt csökkenő tételként vett figyelembe, adózás előtti eredményt növelő tételként nem számolt el.Az 1991-1995. évekre elvégzett költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését követően az APEH Megyei és Fővárosi Kiemelt Adózóinak Igazgatósága az 1996. július 25-én kelt határozatával a felperes terhére 3 617 000 forint adóhiányt írt elő, kiszabott 1 808 000 forint adóbírságot és 4 673 000 forint késedelmi pótlékot. A határozat indokolása szerint a felperes a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Tatv.) 4. § (3) bekezdés a) pontja és 5. § (2) bekezdése alapján helytelenül nem vette figyelembe a biztosítástechnikai tartalékot adóalap növelő tételként.
Az alperes 1996. november 5-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az adóbírság összegét 1 082 000 forintra csökkentette. Határozatában kifejtette, hogy a biztosítástechnikai tartalék is céltartalék, ezért rá is vonatkozik a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 47. § (3) bekezdése.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság alaptalannak talált, ezért azt elutasította. Ítéletében kifejtette, hogy a Tatv. 4. § (2) bekezdés b) pontja és 5. § (2) bekezdése speciális elszámolási módot írt elő a biztosítástechnikai tartalékra, azonban ez az összeg a Tatv. 4. § (3) bekezdés a) pontja és az Sztv. 47. § (3) bekezdése szerint adózás előtti eredményt növelő tételként is elszámolandó, mert a biztosítástechnikai tartalékra, mint a céltartalék egyik speciális altípusára vonatkozik céltartalékra vonatkozó elszámolási szabály is.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést és a másodfokú bíróság a felperes fellebbezését alaposnak találva az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperesi határozatot 2 420 000 forint társasági adóhiány,77 000 forint műszaki fejlesztési hozzájárulás adóhiány és a hozzákapcsolódó bírság és késedelmi pótlék vonatkozásában az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes 1992. évben 1 559 000 forint összegben képzett céltartalékot, melyet költségként elszámolt, ezt az összeget adózás előtti eredményt növelő és csökkentő tételként is figyelembe vette. A felperes154 000 000 forint összegben képzett tartalékot, ebből a biztosítástechnikai tartalék 15 123 000 forint volt. Álláspontja szerint a Tatv. 4. § (2) bekezdés b) pontja, (3) bekezdés a) pontja, valamint 5. § (1) és (2) bekezdése a céltartalékot és a biztosítástechnikai tartalékot külön fogalomként kezelte és a Tatv. 4. § (3) bekezdés a) pontja, valamint az Sztv. 47. § (3) bekezdése a céltartalékon felül a biztosítástechnikai tartalék adóalap növelő tételként való figyelembe vételét nem írta elő. Álláspontja szerint a társasági adóról szóló törvény magasabb szintű jogszabály, mint a biztosítók éves beszámoló készítési kötelezettségének sajátosságairól szóló 182/1991. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.), valamint az állami biztosítás-felügyelet egyes kérdéseiről szóló 14/1987. (IV. 13.) PM rendelet (a továbbiakban: PM r.), az Sztv. 47. § (3) bekezdése pedig nem tartalmaz adójogi rendelkezéseket, ezért az alacsonyabb szintű jogszabályok rendelkezései nem vehetők figyelembe. A társasági adóról szóló törvény pedig lehetővé tette 1992. évre, a biztosítástechnikai tartalék kétszeres csökkentő tételkénti elszámolását. 1993. évre a jogszabály-módosítás ezt a kedvezményt megvonta a biztosítóktól, de ennek alkalmazására azonban 1992. évre vonatkozóan nem kerülhet sor.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet téves jogértelmezéssel helytelen jogi következtetésre jutott. Téves megállapítást tett a céltartalék és a biztosítástechnikai tartalék megítélésében. A biztosítástechnikai tartalék is céltartalék, annak speciális formája, ezáltal a céltartalékra vonatkozó előírások vonatkoznak a biztosítástechnikai tartalékra is. A jogerős ítélet sérti a Tatv. 4. § (3) bekezdés a) pontját, valamint 5. § (2) bekezdését. Tévesen hivatkozik a másodfokú bíróság a jogszabályi hierarchiára és abból tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alacsonyabb rendű jogszabályok előírásait nem kell figyelembe venni. A Tatv. 5. § (2) bekezdése utal azokra a külön jogszabályokra, melyeket az elszámolásánál figyelembe kell venni és ezek a jogszabályok az adótörvények felhatalmazásával megalkotott és alkalmazott rendelkezések. A R. 3. § (4) bekezdés c) pontja szerint a biztosítástechnikai tartalék speciális céltartalék, ezért a könyvelésénél a céltartalékra vonatkozó szabályokat is figyelembe kell venni. Téves a másodfokú bíróságnak az 1993. évi jogszabály-módosításból levont következtetése is, mert a jogszabály-módosítás csupán a céltartalék és a biztosítástechnikai tartalékok azonos módon történő szabályozását írta elő (külön bekezdésben történő szabályozásukat szüntette meg) és nem más elszámolási módot vezetett be. A másodfokú bíróság álláspontja téves a tekintetben is, hogy a biztosítástechnikai tartalék kétszeresen adóalap csökkenő tételként elszámolható, növelő tételként pedig nem.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 5. számú ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a felperes által viselendő kereseti illeték összegét 177 900 forintra felemelte és megállapította, hogy a szükségtelenül lerótt illeték összege helyesen 296 100 forint.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette. A Tatv. 4. § (3) bekezdés a) pontja szerint az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor növeli az Sztv. 47. § (3) bekezdése alapján az adóévben a várható veszteség fedezetére ráfordításként elszámolt céltartalék összege. A PM r. 3. § (1) bekezdése szerint a biztosítók tartalékokat képeznek és a PM r. 3. § (10) bekezdése szerint ezek a biztosítástechnikai tartalékok csak a biztosítási szolgáltatások fedezetére használhatók fel. A R. 3. § (4) bekezdés c) pontja szerint a biztosítók speciális céltartalékai a biztosítástechnikai tartalékok, amelyeket a biztosítási szerződései alapján a jövőbeni kifizetésekre képeznek. A biztosítástechnikai tartalékok összegének mindenkor elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a biztosító teljesíteni tudja a biztosítási szerződésekből előreláthatóan várható kötelezettségeit. E rendelkezés szerint tehát a biztosító biztosítástechnikai tartalékait is a várható kötelezettségeire fedezetként képezi, a biztosítástechnikai tartalék, tehát speciális céltartalék, így vonatkozik rá a Tatv. 4. § (3) bekezdés a) pontja, azaz adózás előtti eredményt növelő tételként is el kell számolni. Mindezek alapján tévedett a másodfokú bíróság amikor azt állapította meg, hogy a biztosítástechnikai tartalék nem céltartalék, ezért elszámolására nem vonatkoznak a céltartalékra vonatkozó rendelkezések. A biztosítástechnikai tartalék a R. 3. § (4) bekezdés c) pontja szerint speciális céltartalék, elszámolására a céltartalékra vonatkozó szabályokat alkalmazni kell. A másodfokú bíróság tévesen értékelte az 1993. évi társasági adótörvény módosítását, és abból téves következtetést vont le az 1992. évre irányadó jogszabályok alkalmazásánál. Az 1993. évben bekövetkezett jogszabály-módosítás a Tatv. 4. § (3) bekezdés módosított a) pontja, és az 5. § hatályon kívül helyezett (2) bekezdése folytán a szabályozás a céltartalékokat azonosan, közös szabályokkal rendezte, a biztosítástechnikai céltartalékok összegének elszámolásánál már nem írt elő külön szabályozást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a biztosítástechnikai tartalék 1992. évben csak csökkentő tételként volt elszámolható.
Jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a jogszabályi hierarchiára hivatkozva figyelmen kívül hagyta a R.a> és PM r., az Sztv. rendelkezéseit. Az adózási kötelezettség megállapításánál nemcsak a társasági adóról szóló törvény irányadó, hanem az annak felhatalmazása alapján kiadott alacsonyabb rendű jogszabályok, valamint számvitelre vonatkozó jogszabály releváns rendelkezései sem hagyhatók figyelmen kívül. Az adózási jogszabá-lyok és a számviteli szabályok rendelkezéseinek együttes értelmezésével vonható le következtetés az adófizetési kötelezettségre.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet megsértette a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Pp. 253.§ (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Kötelezte a pervesztes felperest az alperes jogtanácsosi képviselettel felmerülő másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége viselésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27.101/1999. sz.)