adozona.hu
AVI 2001.4.49
AVI 2001.4.49
A felülvizsgálati eljárásban a vámügyben sincs jogszabály lehetőség arra, hogy a kérelmező a jogerős ítélettel el nem bírált, határozatában nem szereplő jogcímet érvényesítsen [Pp. 270. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt vámhivatal - az általa lefolytatott ellenőrzés eredményeként - a felperest 238 db vasúti tartályra vonatkozóan kötelezte a vám, vámpótlék, statisztikai illeték, áfa és vámigazgatási bírság megfizetésére. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 126. § a) pontjára alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes vámfizetési kötelezettség szempontjából vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak minősül, mivel a vámáruk tekintetében a vámhatóság me...
AVI 2001.4.49 A felülvizsgálati eljárásban a vámügyben sincs jogszabály lehetőség arra, hogy a kérelmező a jogerős ítélettel el nem bírált, határozatában nem szereplő jogcímet érvényesítsen [Pp. 270. § (1) bek.]
Az első fokon eljárt vámhivatal - az általa lefolytatott ellenőrzés eredményeként - a felperest 238 db vasúti tartályra vonatkozóan kötelezte a vám, vámpótlék, statisztikai illeték, áfa és vámigazgatási bírság megfizetésére. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 126. § a) pontjára alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes vámfizetési kötelezettség szempontjából vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak minősül, mivel a vámáruk tekintetében a vámhatóság megtévesztésével került sor a vámkezelésre és a vámárukat a felperes belföldön felhasználta. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta. A később hozott határozatában pedig a korábbi határozatában megállapított vámteher fizetési kötelezettséget módosította akként, hogy a felperest 63 373 985 Ft vám, 17 645 812 Ft vámpótlék, 15 438 825 Ft statisztikai illeték, 181 413 212 Ft áfa és 139 007 741 Ft vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. Döntését a 39/19976. (XI. 10.) PM-KkM sz. együttes rendelet (továbbiakban: R.) 47. §-ára, 48. § (1) bekezdésének d) pontjára, 31. § (1) bekezdésére, 32. § (1) bekezdésére, valamint a Vtv. 75. § (1) bekezdésében és a 126. § a) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperesnek a vámmentességi jogcímre való hivatkozása alaptalan. A felperes vámkezelés nélkül használta fel az általa behozott termékeket, ezzel jogellenes forgalomba hozónak minősül.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját és az összegszerűségét is. Az alperes ellenkérelmében nem vitatta, hogy 23db tartálykocsit érintően a vámfizetési kötelezett-ség kétszeresen került megállapításra, ennek összegét64 959 202 Ft-ban ismerte el. Ezt meghaladóan azonban a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatait hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata jogszabálysértő, az 1996. április 1. előtt behozott tartálykocsik esetében ugyanis vám nem szabható ki, nem írható elő köztartozás a 23 db alperes által sem vitatott átlajstromozott kocsi vonatkozásában sem. Az 1996. április hó 1. után behozott vasúti kocsik tekintetében pedig vizsgálandó, hogy a felperes az 1997. évi L. törvény 69. § (9) bekezdésében meghatározott lehetőséggel élt-e és milyen eredménnyel. Ennek megfelelően írta elő az új eljárásra vonatkozó iránymutatást is.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását akként, hogy a 23 db átlajstromozott tartálykocsi vámterhével a másodfokú bíróság csökkentse a határozatban előírt fizetési kötelezettséget, azonban az ezt meghaladó keresetet utasítsa el.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást részben módosította, illetve kiegészítette.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes által külföldi kereskedelmi partnereitől bérelt vasúti tartályvagonok az M. Á. Rt.-nél nem voltak lajstromozva. A tartálykocsikat a felperes külföldi partnereitől bérelte, az M. Á. Rt. a bérelt vasúti kocsikról minden esetben vonatjegyzéket és fuvarlevelet állított ki. Ezen okmányokat a vámhatóság rendelkezésére bocsátotta, amely fuvarokmányt "vám elé állítva" hivatalos bélyegzőjével látta el és feljegyezte rá az R. 88. § (1) bekezdését, amely a vámmentes vámkezelést tartalmazza. Rögzítette, hogy az alperes határozata - a kétszeresen elszámolt 23 tartálykocsi levonása után - 215 tartálykocsit érint. Ebből mindössze 6 olyan, amely 1996. április l. napját követően került behozatalra, tehát 209 tartálykocsi már 1996. április 1. előtt is az országban volt. Ezek egy része tekintetében került sor a bérleti szerződések meghosszabbítására 1996. április hó 1. napja után.
A megyei bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az 1996. április hó 1. napjáig hatályos jogszabályi rendelkezések nem tartalmaztak félreérthetetlen és egyértelmű rendelkezéseket a tartályvagonok és szállítótartályok tekintetében. Az első félreérthetetlen jogszabályi rendelkezést a Vtv. 32. és 75. §-a rögzítette. Ugyanakkor az 1997. évi L. törvény 69. § (9) bekezdéséből következően és a rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan ez sem ment foganatba. A felek (vámhatóság és szállítók) ideiglenes behozatal jogcímén 1996. április után sem végeztek alakszerű vámkezelést. Elfogadott gyakorlat szerint az M. Á. Rt. által kiállított vonatjegyzéket és fuvarlevelet tekintették vámáru-nyilatkozatnak és a vámárukat a vámhatóság vámmentesen vámkezelte az R. 88. § (1) bekezdése anélkül, hogy megkövetelte volna a vámáru-nyilatkozat kitöltését, a vámkezelés alakszerű elvégzését. A per adataira tekintettel azt állapította meg, hogy az alperes minden egyes külföldről behozott bérelt szállítóeszközről tudomással bírt és ezt a gyakorlatot hosszú időn keresztül folytatta. Hangsúlyozta, hogy figyelemmel kell lenni az 1997. évi L. törvény 69. § (9) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezésre is, mivel e szabályból következően a jogalkotó nem kívánta szankcióval sújtani azokat a vámalanyokat, akik az új vámtörvény hatálybalépése után is a korábbi jogszabályt és annak megfelelő gyakorlatot alkalmazták. Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az 1996. április 1. napja előtt felperes által bérelt és később meghosszabbított bérleti szerződések alapján behozott vámmentesen vámkezelt tartálykocsik után vám és más vámterhek nem állapíthatóak meg a megismételt eljárás során. Az 1996. április l. napja után behozott és a felperes által az 1997. évi L. törvény 69. § (9) bekezdése alapján kért utólagos ideiglenes behozatali vámkezelés tekintetében az alperesnek fel kell tárnia, és a közigazgatási határozatok részévé kell tennie annak megállapítását, hogy e kocsik ideiglenes behozatal alapján kerültek-e vámkezelésre vagy sem, illetve, hogy a felperes ilyen irányú kérelmeinek elbírálására miként került sor. Az új eljárásban arra is figyelemmel kell lenni, hogy a 23 kocsi kétszeres vámfizetési kötelezettség alá esett.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a jogerős és elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását a per további tárgyalására újabb határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a vámmentes vámkezelésre vonatkozóan a jogerős ítélet téves jogkövetkeztetést tartalmaz. A bíróság okfejtésével ellentétben az R. [88. § (1) bekezdése, 48. § (1) bekezdése] és a Vtv. [76. § (2) bekezdése, 77. § (1) bekezdés c) pontja] a perbeli szállítóeszközökre vonatkozó vámkezelési módot megkülönböztette. kifejezetten szabályozta, a bérleti szerződés alapján külföldi tulajdonban lévő szállítótartályok tekintetében pedig egyértelműen az ideiglenes behozatali előjegyzésben történő vámkezelést írta elő. A perbeli esetben a vámmentes vámkezelésre azért került sor, mert a felperes a vámkezelési kérelem elbírálása során jelentős körülményt - azt, hogy a szállítótartályok bérlet címén érkeznek az országba elhallgatta, így a vámmentes vámkezelés a vámhatóság megtévesztésével jött létre, nem pedig a helytelen gyakorlat miatt. A Vtv. 161. §-a szerinti utólagos ellenőrzés alapján pedig a vámhatóság megtévesztésével végzett jogellenes belföldi forgalomba hozatal miatt jogszerűen került sor a vámteher előírására.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy alperes a perben felülvizsgálni kért jogerős határozatában a döntését arra alapította, hogy a felperes vámkezelés nélkül használta fel az általa behozott termékeket. E határozat jogszerűsége tárgyában kellett a perben eljáró bíróságoknak döntenie. Az alperesnek nincs jogszabályi lehetősége arra, hogy a perben utóbb a határozati döntését más tényállásra, illetve más jogalapra (a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelésre) alapítsa. Ezen túlmenően felülvizsgálati eljárásban nincs is jogszabályi lehetőség arra, hogy a kérelmező a jogerős ítélettel el nem bírált, határozatában nem szereplő jogcímet érvényesítse [Pp. 270. § (1) bekezdése]. Jogerős ítélet felülvizsgálatát csak jogszabálysértésre figyelemmel lehet kérni. Jogerős ítéletben megállapított tényállással kapcsolatban jogszabálysértés pedig csak akkor állapítható meg, ha a megállapított tényállás iratellenes, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó [Pp. 270. § (1) bekezdése, BH 1994/622. számú jogeset). A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerinti körben a vámhatóság a perbeli vámárukat "vám elé állítva" hivatalos bélyegzővel ellátva az R. 88. § (1) bekezdése szerinti megjegyzést eszközölve vámmentesen vámkezelte az általa hosszú időn át végzett következetes gyakorlatot folytatva oly módon, hogy minden vám szempontból lényeges körülményről tudomással bírt. E jogerős ítéleti tényállás kapcsán az alperes jogszabálysértésre nem hivatkozott, ilyet nem igazolt, az előzőekben részletezett okoknál fogva határozatában rögzített jogalaptól eltérő jogalapra pedig érdemben nem is hivatkozhat. A vámáruk tekintetében a vámmentes vámkezelés nem a jogerős ítéletet hozó bíróság téves jogkövetkeztetésén alapul, hanem jogerős ítéletben rögzített jogszerű tényálláson, amely az 1997. évi L. törvény 69. § (9) bekezdése szerinti rendelkezés folytán is kizárja jogellenes belföldi forgalomba hozatal hiánya miatt a vámfizetési kötelezettség előírását. Rámutat továbbá a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy közigazgatási perekben eljáró bíróságoknak nem elméletben és általánosságban kell döntést hozniuk vámkezelési módok jogszerűségének, avagy jogszerűtlenségének tárgyában, hanem mindig csak a konkrét határozatok szerinti döntés felülbírálatára jogosultak. E körben pedig mindig a határozathozatalkor irányadó tényállásra és a határozatba foglalt jogi döntésre kell figyelemmel lenniük. A felülvizsgálati kérelemmel érintett körben pedig a másodfokú bíróság jogszerű döntést hozott.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 28.952/1998. sz.)