adozona.hu
AVI 2001.4.48
AVI 2001.4.48
A pénzügyi műveletek ráfordításaként csak olyan fizetett kamat, kamat jellegű kifizetés számolható el, amely a vállalkozás szokásos tevékenységével közvetlen kapcsolatban merül fel (1991. évi XVIII. tv. 49. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1991. december 1-jén kelt társasági szerződéssel az I. r. felperes és D. György megalapította az M. T. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t, a későbbi nevén a T.-T.Kft.-t, a II. r. felperest. Az I. r. felperes törzsbetétként2 300 000 Ft-ot vitt be a társaság vagyonába, amelyből2 150 000 Ft-ot Start hitelként vett fel. A II. r. felperes az I. r. felperes részére az 1992-1993-1994. években fizette a 2 150 000 törzsbetét után a banki kamatokat, az I. r. felperes pedig azt továbbutalta a részére...
AVI 2001.4.48 A pénzügyi műveletek ráfordításaként csak olyan fizetett kamat, kamat jellegű kifizetés számolható el, amely a vállalkozás szokásos tevékenységével közvetlen kapcsolatban merül fel (1991. évi XVIII. tv. 49. §)
Az 1991. december 1-jén kelt társasági szerződéssel az I. r. felperes és D. György megalapította az M. T. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t, a későbbi nevén a T.-T.Kft.-t, a II. r. felperest. Az I. r. felperes törzsbetétként2 300 000 Ft-ot vitt be a társaság vagyonába, amelyből2 150 000 Ft-ot Start hitelként vett fel. A II. r. felperes az I. r. felperes részére az 1992-1993-1994. években fizette a 2 150 000 törzsbetét után a banki kamatokat, az I. r. felperes pedig azt továbbutalta a részére kölcsönt folyósító A. Rt.-nek. Az I. r. felperes a II. r. felperes által részére kifizetett összegeket a személyi jövedelemadó bevallásában összevonandó jövedelemként szerepeltette.A II. r. felperes a társasági adóbevallásában az átutalt kamatösszegeket a társasági adóalapot csökkentő tényezőként vette figyelembe.
Az adóhatóság az 1992-1993-1994. évekre elvégzett adóvizsgálat során a II. r. felperes terhére 245 000 Ft társasági adókülönbözetet állapított meg.
Az I. r. felperes a II. r. felperes által a részére kifizetett összeget továbbutalta a A. bank Rt.-nek. Ezt az összeget az I. r. felperes személyi jövedelemadó bevallásában bevételként és jövedelemként vallotta be. Az I. r. felperessel szemben hozott határozatában az adóhatóság elutasította a felperesnek azt a kérelmét, hogy javára a személyi jövedelemadóban 314 265 Ft adókülönbözetet állapítsanak meg.
Az elsőfokú bíróság a felpereseknek az alperes határozatai hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett keresetét ítéletével elutasította. A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a II. r. felperes által az I. r. felperesnek kifizetett kamatösszegek ráfordítások. Eltérő volt azonban a felek megítélése a ráfordítás minősítésében. A felperes szerint a kamatösszeg a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Szvt.) 48.§ (3) bekezdése alapján a 2. sz. melléklet 19. pontja alá tartozik, így a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Tátv.) 4. § (2) bekezdése szerint adóalap-csökkentő tételek. Az alperes szerint a kamatösszeg a vállalkozási tevékenységtől független, így az Szvt. 49. § (2) bekezdése szerinti rendkívüli ráfordítás, ezért a Tátv. 4. § (3) bekezdés e) pontja szerint az adózás előtti eredményt növeli. Az I. r. felperesnek kamat címén kifizetett összeg nem a II. r. felperes bevételszerző tevékenységével összefüggő ráfordítás, hiszen az I. r. felperes az általa felvett kölcsönből törzstőkébe fizetett összeg nem hitelként, hanem törzstőkeként funkcionál. A II. r. felperes nem hitelből folytatta a vállalkozói tevékenységét, hanem a törzstőke felhasználásával. Ebből következően a II. r. felperes által kifizetett kamat, mint rendkívüli ráfordítás a társasági adóalap megállapításakor mint az adózás előtti eredményt csökkentő tétel vehető csak figyelembe. Az I. r. felperes helyesen járt el, amikor személyi jövedelemadó bevallásában a II. r. felperes által kifizetett összeget bevételként szerepeltette. Az I. r. felperes jövedelme az 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 29. § (1) bekezdése alapján minősülő jövedelem, nem pedig a 12. § (1) és (2) bekezdése szerinti önálló tevékenységből eredő jövedelem. Itt a bevétel az egész jövedelem, vele szemben költség nem számolható el.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérték. Az I. r. felperes vonatkozásában előadták, hogy a II. r. felperes által a részére kifizetett összeg az Szja. tv. 12. § (1)-(3) bekezdése szerinti önálló tevékenységből eredő jövedelem, nem pedig a 29. § (1) bekezdése szerinti egyéb jövedelem, amellyel költségelszámolás nem állítható szembe. A II. r. felperes által az I. r. felperesnek kifizetett összeg, mint ráfordítás gazdasági tevékenységével függ össze, ezért az adózás előtti eredményét az összeg csökkenti.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az I. r. felperes mint magánszemély nem önálló bevételszerző tevékenységet folytatott, az általa az A. banktól felvett hitel teljes összegét társaság alapítására fordította. A törzstőke befizetése nem önálló tevékenység, ezért a II. r. felperes által fizetett kamattérítés nem önálló tevékenységből eredő jövedelem, amellyel szemben költségelszámolásnak lenne helye. Az I. r. felperes nem hitelezője volt a II. r. felperesnek, hanem alapítója, ezért a részére kifizetett jövedelem az Szja. tv. 29. § (1) bekezdése alapján adózik.
A II. r. felperes vonatkozásában az adót a társasági adóról szóló törvény szerint kell megállapítani. A Tátv. 4. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az adó alapja az Szvt. alapján megállapított adózás előtti eredmény módosítva a (2) és (3) bekezdésben foglaltakkal. A (3) bekezdés e) pontja szerint pedig a nem az adóalany bevételszerző tevékenységével kapcsolatban felmerült ráfordítások az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor növelik. Az Szvt. 49. § (2) bekezdése szerint a rendkívüli ráfordítások függetlenek a vállalkozási tevékenységtől, a vállalkozó rendes üzletmenetén kívül esnek, a szokásos vállalkozói tevékenységgel nem állanak közvetlen kapcsolatban. Az Szvt. 48. § (3) bekezdésében írtak szerint pedig a pénzügyi műveletek ráfordításaként csak olyan fizetett kamat, kamat jellegű kifizetés számolható el, amely a vállalkozás szokásos tevékenységével közvetlen kapcsolatban merült fel. A II. r. felperes nem hitelből fedezte a működése megkezdéséhez, folytatásához szükséges kiadásokat, hanem azt az alapítók által befizetett törzstőke biztosította. A vállalkozási tevékenységet semmilyen formában nem befolyásolta az, hogy a törzstőke milyen forrásból került befizetésre. Ezért a kamat fizetése az I. r. felperes részéről nem tekinthető pénzügyi műveletek ráfordításnak, hanem rendkívüli ráfordításként vehető figyelembe.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem volt jogszabálysértő, ezért az ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.976/1998. sz.)