adozona.hu
AVI 2001.4.45
AVI 2001.4.45
A számlakibocsátó felelősségét a vele szemben külön indított perben vizsgálhatja a bíróság (1992. évi LXXIV. tv. 43-44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél az 1994., 1995., 1996. évekre és az 1997. év I. negyedévére átfogó adóellenőrzést tartott. Megállapította, hogy a felperes az 1996. szeptember 12. és 1997. január 21. napja között az 1996. évben 710 948 000 Ft alapösszeg és 177 739 000 Ft általános forgalmi adó, az 1997. január hónapban 126 720 000 Ft alapösszeg és 31 680 000 Ft általános forgalmi adó, összesen 1 074 087 000 Ft összértékben számítógép-alkatrészeket szerzett be a T. Kft. eladótól. A 36 db számla ell...
AVI 2001.4.45 A számlakibocsátó felelősségét a vele szemben külön indított perben vizsgálhatja a bíróság (1992. évi LXXIV. tv. 43-44. §)
Az adóhatóság a felperesnél az 1994., 1995., 1996. évekre és az 1997. év I. negyedévére átfogó adóellenőrzést tartott. Megállapította, hogy a felperes az 1996. szeptember 12. és 1997. január 21. napja között az 1996. évben 710 948 000 Ft alapösszeg és 177 739 000 Ft általános forgalmi adó, az 1997. január hónapban 126 720 000 Ft alapösszeg és 31 680 000 Ft általános forgalmi adó, összesen 1 074 087 000 Ft összértékben számítógép-alkatrészeket szerzett be a T. Kft. eladótól. A 36 db számla ellenértékének túlnyomó részét készpénzzel, 5 számla ellenértékét bankátutalással egyenlítette ki. A felperes a beszerzett alkatrészek ellenértékét költségei között elszámolta, a felszámított általános forgalmi adót 1997. évben 177 739 000 Ft, az 1997. évben 31 680 000 Ft összegben a fizetendő adójából levonta. Miután a Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint a T. Kft-t hamis személyi igazolvánnyal hozták létre, a számlakibocsátó cég fiktív, a társasági szerződés semmis, így a bejegyzett társaság számlája is fiktív.Az elsőfokú adóhatóság az 1997. szeptember 26. napján kelt határozatában ennek alapján a felperes terhére209 419 000 Ft általános forgalmi adóhiányt és javára 32 013 000 Ft társasági adókülönbözetet állapított meg. Az adóhiány után 73 297 000 Ft adóbírságot (35%) és 50 314 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az alperes az 1997. október 31. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, az adóbírság összegét 20 942 000 Ft-ra leszállította.
A határozatok indokolása szerint az adóhatóság által is ismert tény, hogy a T. Kft.-t a cégjegyzékbe bejegyezték és adószámmal is rendelkezik, azonban az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 4. § (1) bekezdése alapján a hamis személyi igazolvánnyal létrehozott cég nem adóalany, így az Áfa tv. 32. § (1) bekezdése alapján az általános forgalmi adó levonási jog nem illeti meg a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Szvtv.) 84. § (2) bekezdésében írt követelményeknek meg nem felelő számlák alapján. Nem vitatták a határozatok, hogy a felperes a számítástechnikai alkatrészeket megvásárolta és az ellenértéket megfizette. A másodfokú határozatban az elsőfokú hatóság által az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 72. § (1) bekezdése alapján megállapított és a 73. (1) bekezdése alkalmazásával kivételes méltányosságból mérsékelt adóbírságot tovább mérsékelte 10%-ra. A felperes terhére értékelte, hogy az esetenként 30-40 milliós készpénzfizetés szokatlan a gazdasági életben és az eladó érdekét szolgálja.
A per adatai szerint a T. Kft. gazdasági társaságot 1996. március 1-jén alapították, alapító tagjai L. Péter és N. János voltak. L. Péter nem létező személy, az alapításnál hamis személyi igazolványt használtak fel. N. János pedig a társaság gazdasági tevékenységében nem vett részt, azt nem ismerte, feladata havi díjazás ellenében az összegyűjtött számlák L. Péter nevén történő aláírása és esetenként a készpénz átvétele és továbbítása volt.
A megyei bíróság az 1998. január 27-én kelt 5. számú ítéletében megállapította, hogy az 1996. március 1-jén kelt társasági szerződés érvénytelen, a szerződést az ítélet jogerőre emelkedéséig hatályossá nyilvánította.
A felperes keresetében az alperes jogerős határozatának felülvizsgálatát és annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy a T. Kft. társaságot a Polgári Törvénykönyv és a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény vonatkozó szabályai alapján a cégjegyzékbe bejegyezték, az adóhatóság adószámmal látta el és nyilvántartásba vette, ezért mint jogi személy, az általános forgalmi adó alanya volt. Az adóhiány megállapításának a felperessel szemben nem volt jogalapja. A társasági szerződés érvénytelenségének csak a cégjegyzékből való törlés esetén a jövőre nézve van jelentősége, az adóhatóság pedig a cégbíróság határozatát nem bírálhatja felül.
Az elsőfokú bíróság 1998. május 5-én kelt ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Kifejtette, hogy az adóhatóság nem vette figyelembe, hogy a N. Jánossal szemben indult büntetőeljárás csak nyomozati szakban van, a nyomozó hatóság által felderített tényállás helytállóságát a vádemelést követően csak jogerős ítélet állapíthatja meg, másrészt a T. Kft. társasági szerződésének érvényesítése és a társaság cégjegyzékből való törlése nem történt meg. Az alperes határozata ezért jogszabálysértő.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az alperes által csatolt iratokkal (a büntetőeljárásban beszerzett írásszakértői vélemény, N. János gyanúsított meghallgatásáról felvett jegyzőkönyv és a megyei bíróság 5. számú ítélete) kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az Áfa tv. 4. § (1) bekezdése alapján a T. Kft. nem minősült adóalanynak, nevében valaki más folytatott gazdasági tevékenységet, így az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlásának az Áfa tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontjában és a 35. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételei nem állottak fenn.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása vagy a másodfokú bíróság új eljárásra történő utasítása iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Lényeges eljárási szabálysértésnek jelölte meg azt, hogy a másodfokú bíróság a keresetlevelében előterjesztett és a másodfokú bíróság előtt megismételt bizonyítási indítványát a T. Kft. üzleti iratainak megvizsgálására és a számlán szereplő gazdasági események megtörténtére vonatkozóan indokolás nélkül mellőzte és ezzel megsértette a Pp. 163. § (1) bekezdésében foglaltakat. Továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a számlákban szereplő összegeket azok általános forgalmi adó tartalmával együtt megfizette, így a gazdasági esemény megvalósult, adólevonási jogát így jogszerűen gyakorolhatta. Fenntartotta azt az álláspontot, hogy az adóhatóság a cégbíróság hatáskörét nem vonhatja el, nem relativizálhatja a cégnyilvántartás közhitelességét.
Az alperes felülvizsgálati eljárásban előterjesztett ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Az Áfa tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adók összegéből levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa tv. 35. § (1) bekezdésének értelmében az adólevonási jog az előzetesen felszámított adók összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az előzőekben felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány, az adó összegét közlő határozat, egyéb okiratok, bizonylatok, amelyek hitelt érdemlő módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat. Az Áfa tv. 43. §-ának (4) bek. alapján irányadó Szvtv. 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylatoknak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Az Áfa tv. és a számviteli törvény előírásai alapján tehát a formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az általános forgalmi adó visszaigénylésére. A formai feltételek mellett [Áfa tv. 13. § (1) bekezdésének 16. pontja] a tartalmi feltételeknek is jelentősége van, annak, hogy a gazdasági esemény valóságosan végbement-e, a termékértékesítés és szolgáltatás ellenértékét a vevő megfizette-e, valamint a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Az Áfa tv. 4. §-ának (1) bekezdése szerint adóalany: az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személy nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Az Áfa tv. 5. § (1) bekezdése alapján a gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység, így különösen: a mezőgazdasági, a kitermelő-ipari, az építőipari, a feldolgozóipari, a kereskedelmi, az egyéb szolgáltató tevékenység, ide értve a szellemi szabadfoglalkozásúként folytatott tevékenységet is.
Az Áfa tv. 4. § (1) bekezdése a saját nevén folytatott gazdasági tevékenységet írja elő az adóalanyiság feltételeként. A perbeli esetben azonban a T. Kft. nem folytatott gazdasági tevékenységet, azt a társaság neve alatt mások folytatták. A cégbíróság nyilvántartásába bejegyzett T. Kft. gazdasági társaság nevében kiállított számlákat nem létező személy nevének felhasználásával, a társaság tevékenységében részt nem vevő, azt nem ismerő N. János alapító írta alá L. Péter néven, akinek tevékenysége a peradatok szerint (havi díjazás ellenében) az összegyűjtött számla aláírása és az esetenként átvett készpénz továbbítása volt. Miután a gazdasági eseményeket ismeretlen személyek folytatták a társaság nevében, a perbeli számlákban bizonylatolt gazdasági eseményeknek a T. Kft. nem volt alanya.
A T. Kft. nevében mások által végzett tevékenység alapján kiállított, hamis aláírással ellátott számlák nem hiteles bizonylatok, azok fiktívek. Fiktív bizonylat alapján a gazdasági esemény megtörténte és az adó áthárítása is kétséges. Ebből a szempontból közömbös, hogy az adóhatóság a társasági adó vizsgálata során milyen megfontolásból fogadta el a perbeli számlákat. Az adott esetben annak volt jelentősége, hogy a számlák fiktívek, azokat nem létező személy aláírása mellett állították ki.
A másodfokú bíróság az Áfa tv. 4. § (1) bekezdésének kogens rendelkezése alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a T. Kft. nem volt adóalany, nevében más folytatott gazdasági tevékenységet. A perbeli esetben az adójogszabályok rendelkezéseit kellett alkalmaznia, ezért nincs jelentősége annak, hogy a T. Kft. a vitatott számlák kiállítása idején a cégbíróság nyilvántartásába bejegyzett adószámmal rendelkező társaság volt, és a megyei bíróság 5. számú ítéletében a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása mellett a szerződést az ítélet jogerőre emelkedéséig, az 1989. évi 23. tvr. 18/A. § (1) és (2) bekezdése alapján hatályossá nyilvánította. A cégbírósági nyilvántartásba vétel és az, hogy a felperes adószámmal rendelkezett, a gazdasági eseményekben tényleges részvételt és az adó áthárítását nem igazolja és nem pótolja.
Az Áfa tv. 43. § (1) és 44. § (4) bekezdése alapján a számlakibocsátót felelősség terheli, vele szemben az igényt külön perben lehet érvényesíteni, az pedig, hogy a számlát hamis aláírással, bűncselekmény elkövetésével a T. Kft. nevében állították ki, nem eredményezheti azt, hogy a felperes a törvényes feltételek hiányában is gyakorolhassa az adólevonási jogot. A felperes jóhiszeműségét az adóhatóság vizsgálta és a felperes javára vette figyelembe, amikor az Art. 72. § (1) bekezdése alapján megállapítható adóbírságot az Art. 73. § (1) bekezdése alapján kivételes méltányosságból 50% helyett 10%-ban állapította meg. Csupán a teljesség igénye miatt utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az Art. 73. § (1) bekezdésében írt kivételes méltányosság csupán az adóbírság mérséklését, nem pedig annak a törlését teszi lehetővé.
A felperes keresetében és a másodfokú bíróság által tartott tárgyaláson bizonyítási indítványában kérte a T. Kft. könyvelési adatainak vizsgálatát. A fent kifejtett indokok alapján a felperes által javasolt vizsgálat a jelen ügy elbírálására kihatással nem lett volna. A másodfokú bíróság a bizonyítási indítványt mellőzte, azonban ennek indokát nem adta. A Legfelsőbb Bíróság ezzel összefüggésben a kifejtettek alapján megállapította, hogy további bizonyítás szükségtelen volt, az pedig, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítás elrendelésének mellőzését nem indokolta meg, a Pp. 275. § (1) bekezdése az ügy érdemi eldöntésére lényeges kihatással nem bíró eljárási szabálysértés volt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan törvénysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a másodfokú bíróság az ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 29.284/1999. sz.)