adozona.hu
AVI 2001.3.34
AVI 2001.3.34
A vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül, vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza (1995. évi C. tv. 126. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes két határozatával 19 db elsőfokú határozatot hagyott helyben, amely vám, vámpótlék, környezetvédelmi termékdíj, általános forgalmi adó és vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Határozataiban megállapította, hogy az egyszerűsített vámérték megállapítása, illetve vámkezelése nem volt elvégezhető, a felperes az átmeneti megőrzésben lévő vámárut vámkezelés nélkül forgalomba hozta, értékesítette, amely következtében vámhiány keletkezett és ezért kellett kiszabni a vá...
AVI 2001.3.34 A vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül, vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza (1995. évi C. tv. 126. §)
Az alperes két határozatával 19 db elsőfokú határozatot hagyott helyben, amely vám, vámpótlék, környezetvédelmi termékdíj, általános forgalmi adó és vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Határozataiban megállapította, hogy az egyszerűsített vámérték megállapítása, illetve vámkezelése nem volt elvégezhető, a felperes az átmeneti megőrzésben lévő vámárut vámkezelés nélkül forgalomba hozta, értékesítette, amely következtében vámhiány keletkezett és ezért kellett kiszabni a vámigazgatási bírságot. A peres eljárás alatt az alperes határozatait módosította és a vámigazgatási bírságot összességében 3 000 100 Ft-ra csökkentette, mivel vámhiány nem keletkezett, ezért a Vtv. 141. § (2) bekezdése helyett a (3) bekezdését kellett alkalmazni.A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta. Indokolásában megállapította, hogy a vámhatóság az egyszerűsített vámkezelés visszautasítása miatt a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vtv.) 55. § (7) bekezdése alapján elrendelte a vámáruk átmeneti megőrzését meghatározott határidővel. A perben nem volt vitás, hogy a felperes a lejárat tényét nem jelentette a vámhatóságnál, a vámáruk belföldi forgalom számára való vámkezelését nem kérte és egyéb módon sem rendezte a vámáruk vámjogi sorsát.
Ehhez képest a vámhatóság a Vtv. 126. § (1) bekezdés a) pontja alapján helytállóan állapította meg a jogellenes forgalomba hozatal megvalósulásának törvényi feltételeit.
Ezen túlmenően a felperes az átmeneti őrzés szabályait is megszegte, amely alapján a vámhatóság a Vtv. 141. § (1) bekezdés b) pontja szerint vámigazgatási bírságot szab ki.
A vámhatóság a módosító határozatával csak a Vtv. 141.§ (2) bekezdése helyett a (3) bekezdés alkalmazását látta helyénvalónak, így a 141. § (1) bekezdésében írtakra utalás nem változott. A Vtv. 141. § (3) bekezdése alapján pedig amennyiben kötelezettségszegés következményeként vámhiány nem keletkezik, a vámigazgatási bírság szervezet esetében
150 000 Ft-ig terjedhet. Az alperes pedig a maximum kiszabható összeg helyett vámkezelésenkénti 100 000 Ft-ot állapított meg, így a másodfokú bíróság az összegszerűséget sem találta jogellenesnek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására utasítását. Kifejezetten arra hivatkozott, hogy a vámáru jogellenes forgalomba hozatala nem történt meg. Az eljáró bíróságok a közigazgatási hatóság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapítottak meg és eltérő jogi minősítés alapján szabták ki a vámigazgatási bírságot.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A másodfokú bíróság a tényállást minden lényeges körülmény tekintetében feltárta, és az így feltárt tényállásból helyes jogi következtetéseket vont le, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság is az ítélkezés jogalapjául elfogadott.
A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is rámutat arra, hogy a felperes az átmeneti megőrzés lejáratának tényét nem jelentette a vámhatóságnál, a vámáruk belföldi forgalom számára való vámkezelését nem kérte és egyéb módon rendezte a vámáruk vámjogi sorsát. Ezért a felperest a Vtv. 126. § a) pontja szerint vámfizetési kötelezettség szempontjából vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni, mivel a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül, vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozta.
A másodfokú bíróság arra is helyesen mutatott rá, hogy a felperes megszegte az átmeneti őrzés szabályait, amely a Vtv. 141. § (1) bekezdés b) pontja alapján megalapozza a vámigazgatási bírság kiszabását. Mivel azonban vámhiány nem keletkezett, az alperes jogszerűen módosított határozatait és a Vtv. 141. § (2) bekezdése helyett a (3) bekezdésben meghatározott összegű bírságot szabott ki.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 29. 848/1999. sz.)