adozona.hu
AVI 2001.3.29
AVI 2001.3.29
Az adólevonás jogszerűsége nem függ az adózó jó-, vagy rosszhiszeműségétől (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adónemben 1996. október és november hónapra vonatkozóan adóellenőrzést végzett, melynek eredményeként e két hónapra 1 456 000 Ft adóhiányt állapított meg, továbbá 145 000 adóbírság és 333 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a számlákon feltüntetett társaságok nem bocsátották ki a számlákat, ezért a felhasznált számlák fiktívek. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybe...
AVI 2001.3.29 Az adólevonás jogszerűsége nem függ az adózó jó-, vagy rosszhiszeműségétől (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adónemben 1996. október és november hónapra vonatkozóan adóellenőrzést végzett, melynek eredményeként e két hónapra 1 456 000 Ft adóhiányt állapított meg, továbbá 145 000 adóbírság és 333 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a számlákon feltüntetett társaságok nem bocsátották ki a számlákat, ezért a felhasznált számlák fiktívek. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy nem vitatta a gazdasági esemény létrejöttét, de az ügylet nem a számlakibocsátóként feltüntetett gazdasági társaságok, illetve felperes között jött létre.Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A meghallgatott tanúk vallomása alapján rámutatott arra, hogy a szerződéses láncolatból a felperes alappal következtethetett volna arra, hogy a gépek beszerzése nem a szokásos és biztonságos, gazdasági életben általánosan elfogadott módon történik. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak hiteles dokumentum alapján lehet visszaigényelni. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdése, illetőleg a 88. §-a értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag, tartalmilag hitelesnek kell lennie. Az Áfa tv. objektív feltételként határozza meg az áfa-visszaigénylés feltételeit, ebből eredően nem bír jelentőséggel a számlát felhasználó felperes jó-, vagy rosszhiszeműsége. A perbeli esetben a visszaigénylés egyik objektív feltétele hiányzik, nevezetesen, hogy a gazdasági esemény nem a számlán feltüntetett számlakibocsátó és a felperes között jött létre.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a keresetének történő helyt adást. Továbbra is arra hivatkozott, hogy mint a számla befogadója mindenben eleget tett az Áfa tv.-ben, és az Sztv.-ben foglalt követelményeknek. A befogadott számla minden tekintetben megfelel az Sztv. 84-85. §-aiban foglaltaknak, ezért felperes joggal feltételezte, hogy a visszaigénylést az Áfa tv. 35. § (1) bekezdése alapján az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolta. A számlákon szereplő gépek értékesítése megtörtént, a gazdasági esemény valóságosan végbe ment, a termékértékesítés ellenértékét a vevő megfizette. Egyetlen adójogszabály sem kívánja meg, hogy a felperes a szállító céget leinformálja a szerződés megkötése előtt.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta azzal, hogy nem vitatta a gazdasági esemény tényleges létrejöttét, de az ügylet nem a számlakibocsátóként feltüntetett gazdasági társaságok, illetve felperes között jött létre. A számla nem felel meg az Sztv. alaki és tartalmi hitelességének.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adók összegéből [48. § (1) bekezdése] levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa tv. 35. § (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adók összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az Sztv. 84. § (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállóknak kell lenniük.
Az Áfa tv. és az Sztv. előírásai alapján tehát csak a formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor a levonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak, a számla hitelessége érdekében vizsgálni kell a tartalmi feltételek meglétét is. E körben vizsgálni kell, hogy valóságosan végbe ment-e a gazdasági esemény, a termékértékesítés ellenértékét megfizették-e, és a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Az önmagában formailag szabályos számla nem ad alapot az adólevonásra. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helyes jogi következtetést vont le a tekintetben, hogy a gazdasági esemény végbe ment, de nem a számlán feltüntetett számlakibocsátó és a felperes között. Erre figyelemmel pedig hiányzik az áfa-visszaigénylés jogszerűségének egyik feltétele.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes fellebbezésével kapcsolatban kifejti, hogy adójogszabály valóban nem teszi kötelezővé a szállító cég leinformálását, ugyanakkor csak az Áfa tv-ben meghatározott feltételek alapján érvényesíthető az adólevonás joga. Az adólevonás jogszerűsége nem a felperes jó-, vagy rosszhiszeműsége alapján gyakorolható jog.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 27. 448/1999. sz.)