adozona.hu
AVI 2001.3.28
AVI 2001.3.28
A téves ITJ számot tartalmazó számla alapján az adólevonási jog nem gyakorolható (1992. évi LXXIX. tv. 13. §, 67. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. november 16-án számlával vásárolt egy Ford Escord gépjárművet. A számlában a jármű ITJ száma 4134-11-ként került feltüntetésre, "tgk" megjelöléssel, 360 000 Ft áfa tartalommal. A felperes a járművet vállalkozásában elszámolta. E számlához kapcsolódóan az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 360 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adóhiányt írt elő, kötelezte a felperest ennek, valamint adóbírságnak és késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alper...
AVI 2001.3.28 A téves ITJ számot tartalmazó számla alapján az adólevonási jog nem gyakorolható (1992. évi LXXIX. tv. 13. §, 67. §)
A felperes 1995. november 16-án számlával vásárolt egy Ford Escord gépjárművet. A számlában a jármű ITJ száma 4134-11-ként került feltüntetésre, "tgk" megjelöléssel, 360 000 Ft áfa tartalommal. A felperes a járművet vállalkozásában elszámolta. E számlához kapcsolódóan az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 360 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adóhiányt írt elő, kötelezte a felperest ennek, valamint adóbírságnak és késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatnak az adóhiányra, valamint a 69 000 Ft késedelmi pótlékra vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, a fizetendő adóbírságot 36 000 Ft-ra leszállította. Döntését az 1992. évi LXXIX. törvény (továbbiakban: Áfa tv. ) 33. § (2) bekezdésének b) pontjára alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a beszerzett jármű esetén a gyári kialakítás a mérvadó, erre tekintettel pedig mivel a felperes személygépkocsit szerzett be, az áfa-levonási jog nem illette meg.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Azt állapította meg, hogy az alperes jogszabálysértően, a számla és a forgalmi engedély tartalma ellenére ellenkező bizonyíték megjelölése, illetve bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül állapította meg azt, hogy a felperes által beszerzett jármű személygépkocsinak minősül. Azt rögzítette, hogy a felperes az Áfa tv. 35. § (1) bekezdésének a) pontja alapján eljárva az előzetesen felszámított adó összegét számlával hitelesen igazolta, ezért jogszerűen élt az adólevonási jogosultságával, a 33. § (2) bekezdés b) pontja szerinti kizáró körülmény nem állt fenn.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetésre jutott, mivel a perben felülvizsgálni kért közigazgatási határozat nem sért jogszabályt. Az Áfa tv. 67. §-a értelmében ugyanis a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek tekintetében a KSH Ipari Termékek Jegyzékének 1994. évi június 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A gépjárművek besorolásánál pedig az eredetileg gyárilag kialakított állapot a meghatározó. A személygépkocsiként összeszerelt járművek minősítését a rakodótér növelési céllal végzett átalakítás nem befolyásolja. Az eladó által tévesen kiállított számla következtében a jármű még áfa szempontból nem válik tehergépjárművé, ezért a felperest a levonási visszaigénylési jogosultság az Áfa tv. 33. § (2) bekezdés b) pontjából következően nem illette meg. A felperes jóhiszemű eljárásának pedig csak az adóbírság mérséklésénél van jelentősége, az az adóhiány megállapítása szempontjából nem releváns.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa tv. 67. §-ában foglaltaknak, mivel a számlán szereplő statisztikai besorolás alapján a vásárolt jármú tehergépjárműnek minősül. Az ITJ átminősítésére ő nem jogosult, jóhiszeműen járt el, az adóhatóság pedig megszegte az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (5) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen utalt arra, hogy a perbeli jogvita elbírálásánál az adójogszabályban rögzített rendelkezések az irányadóak. Az Áfa tv. 33. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében pedig nem vonható le az előzetesen felszámított adó a személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik. Az Áfa tv. 13. § (1) bekezdésének 16/b. alpontja értelmében a számlának tartalmaznia kell a termék megnevezését, statisztikai besorolását. Az Áfa tv. 67. §-a kimondja, hogy a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek vonatkozásában a KSH ITJ jegyzékének 1994. évi június hónap 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. E rendelkezésekből az következik, hogy a téves ITJ számot tartalmazó számla alapján a levonási jog nem gyakorolható, és az is, hogy a felperes jóhiszemű eljárásának az adóhiány megállapításánál nincs relevanciája. Ez utóbbi tény kizárólag a bírság kiszabásánál vehető figyelembe. A jogerős ítélet tehát nem sértette meg az Áfa tv. 67. §-ában foglaltakat, az abban rögzítettek egyébként megfelelnek a Legfelsőbb Bíróság által e tárgyban követett következetes gyakorlatnak. (Kfv. II. 27. 494/1997/6,. Kfv. III. 28. 099/1995/6., Kfv. V.28. 005/1998/7., Kfv. I. 28. 111/1996/4., Kfv. IV. 27. 3788/1999/5.)
Az Áfa tv. kogens szabályaira tekintettel a felperes visszaigénylésének jogszerűségét az Art. 1. § (5) bekezdésére történő hivatkozás nem teremtheti meg. E jogszabályhelyben foglaltak gyakorlásának jogi lehetősége a perbeli esetben nem is állt fenn tekintettel arra, hogy a gépjármű megvásárlására 1995-ben került sor, az ellenőrzésre pedig 1997-ben.
A felperes tévesen hivatkozott az 1957. évi IV. törvényben (továbbiakban: Áe.) biztosított "jóhiszeműen szerzett jogok védelmére és egy éves határidő elteltére". A perbeli esetben ugyanis nem az Áe.</a>, hanem az Art. szabályai az irányadóak az ellenőrzés lefolytatására és az ennek eredményeként hozott határozatok tekintetében is. [Art. 4. § (1) bekezdése, VI-VIII. fejezete] Az adóhatóság az adózással kapcsolatos jogszabályok betartását az adó és költségvetési támogatás megállapításához való jog elévülési idején belül az Art. szabályai értelmében jogszerűen vizsgálta. Az adóhiány, valamint az ehhez kapcsolódó jogkövetkezményeknek, a bírságnak és késedelmi pótléknak az előírására sem a felperes által nevesített Ptk. rendelkezés az irányadó, hanem az Art. VII. fejezetében szabályozottak.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt az Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 29.528/1999. sz.)