adozona.hu
AVI 2001.2.25
AVI 2001.2.25
Az aktív feldolgozás céljából behozott vámárut belföldön elidegeníteni, harmadik személy, szervezet részére használatba adni csak a vámteher megfizetése után szabad (1995. évi C. tv. 72. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1994. évi december hó 6. napján behozatali előjegyzésben vámkezelt a felperes részére magozott és szárított paprikát bérmunka címén 1995. évi december hó 6-i visszaviteli határidővel; a visszaviteli határidő 1996. évi március hó 31., majd május hó 31. napjáig meghosszabbításra került. A bérmunkaszerződést a felperes és megbízó 1996. évi június hó 2. napján közös megegyezéssel megszüntették, a felperes a bérmunka címén még fel nem dolgozott 32 095 kg paprikát megvásárolta, majd az...
AVI 2001.2.25 Az aktív feldolgozás céljából behozott vámárut belföldön elidegeníteni, harmadik személy, szervezet részére használatba adni csak a vámteher megfizetése után szabad (1995. évi C. tv. 72. §)
A vámhivatal 1994. évi december hó 6. napján behozatali előjegyzésben vámkezelt a felperes részére magozott és szárított paprikát bérmunka címén 1995. évi december hó 6-i visszaviteli határidővel; a visszaviteli határidő 1996. évi március hó 31., majd május hó 31. napjáig meghosszabbításra került. A bérmunkaszerződést a felperes és megbízó 1996. évi június hó 2. napján közös megegyezéssel megszüntették, a felperes a bérmunka címén még fel nem dolgozott 32 095 kg paprikát megvásárolta, majd az 1996. évi június hó 14. napján kelt kérelmében a vámhatóságtól a megvásárolt paprika belföldi forgalom részére történő vámkezelését kérte.A vámhivatal az 1996. évi június hó 21. napján kelt határozatával a vámárut vámkezelte, a vámterheket kiszabta, többek között 1 957 915 Ft kamat megfizetésére kötelezve a felperest. A felperes fellebbezésében a vámeljárás során kiszabott kamatot sérelmezte. A fellebbezés folytán eljárt alperes (jogelődje) határozatával az elsőfokú határozatot a kamatra vonatkozó részében megsemmisítette, e körben az elsőfokú szervet új eljárásra utasította, egyebekben helybenhagyta. A megismételt eljárásban eljáró elsőfokú vámhatóság az 1996. évi augusztus hó 6. napján kelt határozatával a felperest 1 399 600 Ft kamat megfizetésére kötelezte, amely határozatot az alperes 1314/1996. számú perbeli másodfokú határozatával megváltoztatva a felperest 1 453 425 Ft kamat megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte az 1995. évi C. törvény (Vtv.) 73.§-ának (4) bekezdésére hivatkozással nevezetesen, hogy az alperes az ő kérelmére és nem hivatalból járt el, ezért vele szemben kamat kiszabható nem volt. Utalt továbbá a Vtv. 142. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra, miszerint késedelmi kamatnak akkor van helye, ha a vámárura a vámeljárásban készpénz biztosítékot nem nyújtottak, mivel azonban a bérmunkára 1994-ben biztosítékot nyújtani nem kellett, így a kamatfizetés szóba sem jöhet.
A városi bíróság az 1996. évi november hó 26. napján kelt ítéletével a keresetet elutasította, ítéletét a megyei bíróság az 1997. évi november hó 18. napján kelt ítéletével helybenhagyta. A bíróságok álláspontja szerint a Vtv. 209.§-ának (1) bekezdése alapján a paprika belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor a Vtv.-t kellett alkalmazni, a Vtv. 142. §-ának (3) bekezdése, valamint az (1) bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a Vtv. 73. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra - hivatalból kellett az alperesnek eljárnia, és ezért helyesen és helyes mértékben szabták ki a felperessel szemben a kamatot.
A felperes 13. sorszámú felülvizsgálati kérelmében az ítélet megváltoztatását és a keresetnek megfelelő döntést kért korábbi álláspontját fenntartva és utalva a Vtv. 9. §-ának a/5. és b/3. pontjára, valamint a 73. § (4) bekezdésében foglaltakra, miszerint az általa vásárolt paprika mentes volt a készpénzbiztosíték alól, az eljárás az ő kérelmére indult, ezért vele szemben a kamat kiszabására jogszerű lehetőség nem volt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 2. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
A Vtv. 9. §-ának a/5. és b/3. pontja szerint mentes a vámteher biztosítása alól vagy biztosítottnak tekintendő a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáru kivételével az aktív feldolgozás céljából érkező vámáru. A Vtv.72.§-a szerint aktív feldolgozásnak minősül a külföldi féllel kötött szerződés keretében a külföldi fél által rendelkezésre bocsátott vámáruval visszaviteli kötelezettség mellett végzett tevékenység, így különösen a feldolgozás. Az aktív feldolgozás céljából behozott vámárut belföldön elidegeníteni, harmadik személy, szervezet részére használatra átadni csak a vámteher megfizetése után szabad. A Vtv. 73. §-ának (1) bekezdése szerint az aktív feldolgozás vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség megállapításából - az általános forgalmi adó és fogyasztási adó kivételével -, a vámteher kiszabásából, az azonosság biztosításából, valamint a visszaviteli határidő megállapításából, az elszámolás feltételeinek megállapításából és jóváírásából áll. A (3) bekezdés szerint továbbá az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukkal a visszaviteli határidő lejártát követő 5. munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt pedig a vámáru külföldre történő visszaszállításának, vámraktárba beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének igazolását kell érteni. Végül a (4) bekezdés szerint amennyiben a fentiek szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a 142. § (3) bekezdés szerinti kamat kiszabásáról, valamint a vámteher és kamat beszedéséről és a külön jogszabályokban a belföldi forgalom számára történő vámkezelés feltételeként előírtak teljesítésének ellenőrzéséről.
A perbeli esetben nem vitásan a jövedéki törvény (1993. évi LXXXVIII. törvény) 3. §-a értelmében jövedéki termék aktív feldolgozására került sor visszaviteli határidő meghatározásával. Nem vitás, hogy a meghosszabbított visszaviteli határidő 1996. évi május hó 31. napján lejárt, a felperes ezt követően vásárolta meg az általa csatolt adásvételi szerződés szerint a még fel nem dolgozott paprika félterméket. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Vtv. 9. §-ának rendelkezései szerinti mentesség szóba sem jöhet.
Az sem vitás, hogy a felperes a belföldi forgalom számára való vámkezelést a Vtv. 72. §-ának (3) bekezdésében meghatározott 5. munkanapon túl (14 nap elteltével) kérte, ebből következően a vámhatóságoknak a (4) bekezdésben foglaltak értelmében hivatalból kellett eljárniuk az aktív feldolgozásra behozott jövedéki termék paprika vámkezelésével kapcsolatban.
A felperes maga sem vitatta, hogy ügyében a Vtv. rendelkezéseit kellett alkalmazni. Márpedig a Vtv. 142. §-ának (3) bekezdése értelmében a kereskedelmi áruforgalomban behozott és ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban - a vámáru hulladéka, mellékterméke kivételével - vámkezelt vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig - a 73. § (4) bekezdés alkalmazása esetén a visszaviteli határidő lejártáig - az (1) bekezdés a) pontja szerinti kamatot kell fizetni, ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot nem nyújtottak.
Az sem volt vitás, hogy a perbeli esetben a felperes által behozott termék után készpénzbiztosíték nyújtására nem került sor. Ebből következően az alperesnek hivatalból volt kötelezettsége a vámteher és kamat kiszabása, amelynek mértékét az alperesi hatóságok a Vtv. 142. §-ának (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mértékben: a jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részében határozták meg (amely mértéket egyébként a felperes a perben nem is vitatta).
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság jogerős ítéletében jogszerű döntést hozott, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.260/1998. sz.)