adozona.hu
AVI 2001.2.24
AVI 2001.2.24
A bíróság mérlegelésétől függ, hogy az adóhatározatot megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi (Pp. 339. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben rögzített irányadó tényállás szerint az alperes az 1995. évi október hó 20. napján kelt határozatával helybenhagyta az APEH Megyei Igazgatóságának 1995. évi július hó 28. napján kelt elsőfokú határozatát, amelyben a felperes áfa visszaigénylése kapcsán az elsőfokú szerv 168 136 000 Ft adóhiányt, 84 068 000 Ft adóbírságot, 89 167 000 Ft késedelmi pótlékot és 100 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg a felperes terhére az 1994. évi március, április, május, június, július...
AVI 2001.2.24 A bíróság mérlegelésétől függ, hogy az adóhatározatot megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi (Pp. 339. §)
A jogerős ítéletben rögzített irányadó tényállás szerint az alperes az 1995. évi október hó 20. napján kelt határozatával helybenhagyta az APEH Megyei Igazgatóságának 1995. évi július hó 28. napján kelt elsőfokú határozatát, amelyben a felperes áfa visszaigénylése kapcsán az elsőfokú szerv 168 136 000 Ft adóhiányt, 84 068 000 Ft adóbírságot, 89 167 000 Ft késedelmi pótlékot és 100 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg a felperes terhére az 1994. évi március, április, május, június, július és szeptember hóra bemutatott gázolaj-vásárlásra vonatkozó számlák alapján. Az alperes álláspontja szerint a számlakibocsátó H. Kft., HO. Kft., P. Bt. és M. MIX Kft. által kibocsátott számlák alapján az áfa levonási jog gyakorolható nem volt, mivel részben lopott személyigazolvánnyal alapított társaságról, részben a cégbíróság által a cégnyilvántartásba be nem jegyzett vállalkozásról, részben a megadott címen fel nem lelhető gazdálkodó szervezetekről volt szó, továbbá az értékesítés kapcsán fuvarlevél sem igazolta a gazdasági esemény végbementét, és a számlakibocsátók adófizetési kötelezettségüknek sem tettek eleget, tehát áfa áthárítás nem történt.A felperes keresetében az alperesi határozatok megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy adóhiány nem terhelte, továbbá a bírságok és késedelmi pótlékok törlését, mert a gázolajat jövedéki engedéllyel rendelkező létező gazdálkodó szervezetektől vásárolta, az alapul vett számlák pedig megfeleltek a számviteli törvény (1991. évi XVIII. törvény - Sztv.) 84. és 85. §-aiban meghatározott követelményeknek. Az alperes a kereset elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy a fel nem lelhető cégek által kibocsátott számla alapján az 1992. évi LXXIV. törvény (áfa) 35. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján, utalással a 32. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra, az át nem hárított adó levonására jogszerű lehetőség nincs.
A városi bíróság az 1997. évi október hó 16. napján kelt ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte és egyben 500 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes megsértette az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 51. §-ában foglaltakat, a tényállást nem tárta fel, nem értékelte az adózó javára szóló körülményeket azok feltárása hiányában, azonban a bíróság az államigazgatási hatóság hatáskörét nem veheti át a teljes körű bizonyítás lefolytatása érdekében, különös tekintettel arra, hogy a számlakibocsátó gazdálkodó szervezetek közreműködőinek meghallgatása feltétlenül szükséges.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperes új eljárásra kötelezése helyett a támadott határozat megváltoztatásával a közterhek törlését és az általa számított pertárgyérték 0,5%-át kitevő 1 700 000 Ft perköltséget kért. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta elismerve, hogy a tényállás hiányos, mert azt nem teljes körűen derítette fel. A megyei bíróság az 1998. évi január hó 20. napján kelt 3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A felperes által 21. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelemben a felperes a jogerős ítélet megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy adófizetési kötelezettség nem terheli. Sérelmezte, hogy a bíróságok a Pp. 339. §-ának (2) bekezdés g) pontjában foglaltakat megsértve nem megváltoztatták az alperesi határozatokat, hanem azokat hatályon kívül helyezték és új eljárásra kötelezték az adóhatóságot. Egyben sérelmezte a javára megállapított perköltség mértékét, mivel az az általa számított pertárgyérték alapulvételével eltúlzottan alacsony.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet annak és az ellenkérelemnek a keretei között vizsgálja felül.
Tévedett a felperes, amikor felülvizsgálati kérelmében azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a Pp. 339. §-ának (2) bekezdés g) pontjában foglaltak alapján az alperesi határozatokat nem megváltoztatták, hanem azokat hatályon kívül helyezték. Miként arra a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK 34. számú állásfoglalása rámutat, a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül: a közigazgatási perben a fél azt kéri, hogy a bíróság foglaljon állást a közigazgatási szerv határozatának, illetve eljárásának jogszerűsége kérdésében. Amikor a fél a határozat felülvizsgálatát kéri és a Pp. 339. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a bíróság a határozatot meg is változtathatja, a bíróság mérlegelési körébe tartozik az, hogy a határozatot hatályon kívül helyezi és a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi, avagy a határozatot megváltoztatja. Nem tekinthető tehát jogsértőnek, ha a felperes a közigazgatási határozat megváltoztatását kéri, a bíróság azonban a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezése mellett.
A perbeli esetben az első- és másodfokú bíróság az alperesi határozatokat azért helyezte hatályon kívül, mert álláspontjuk szerint a tényállás teljes körű felderítése elmaradt, az alperes a felperes javára szóló körülményeket nem tárta fel, ebből következően a felperes javára értékelni nem tudta. Nem tekinthető jogsértőnek a jogerős ítélet azon álláspontja, hogy a további széles körű bizonyítás eredményeképpen a már megállapítotthoz képest jelentősen eltérő tényállás lehetősége folytán a közigazgatási bíróság e körben a hatóságok feladatát (kötelességeit) nem vállalhatja át.
Utal arra is a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 339. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott döntésen túl - hatályon kívül helyezés, hatályon kívül helyezés és új eljárásra kötelezés, illetőleg megváltoztatás - a közigazgatási perben megállapító ítéletnek helye nincs. Amikor a bíróság a közigazgatási szerv határozatát hatályon kívül helyezi vagy megváltoztatja, megállapításait ítélete indokolásában rögzíti. Az első- és másodfokú bíróság a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatás mellett az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte a tényállás felderítetlensége és ez okból az alperesi határozatok megalapozatlansága miatt.
Nem tekinthető alaposnak a perköltségre vonatkozó felperesi felülvizsgálati kérelem sem. Miként arra a Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében rámutatott, az adó, vám, illeték és jövedéki ügyekben, valamint az adójellegű (és társadalombiztosítási járulék) ügyekben, a pertárgy értéke - amely a peres eljárási illeték, illetőleg a feleket illető perköltség mértéke szempontjából irányadó - a határozatokban a fél terhére előírt adó, vám, illeték mértéke a járulékok (pótlék, kamat stb.) figyelmen kívül hagyása mellett. A bírság, pótlék vagy kamat akkor számít be a pertárgy értékébe, ha a fél csak kifejezetten a járulékos kérdésben kéri felülvizsgálni a közigazgatási határozatot. Ebből következően a perbeli ügyben a pertárgy értéke az adóhatóságok által megállapított 168 136 000 Ft adóhiány volt.
Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a perbeli ügyben is a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-ának (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a perértékhez igazodóan, annak meghatározott százalékában kellett az ügyvédi munkadíjat megállapítani. A rendelet szerint a munkadíj a perérték 5%-át kitevő összeg lehet, ami azonban nem jelenti azt, hogy a bírói mérlegelés ne mehetne ennél alacsonyabb mértékre, akár 1% alá is.
Az ügyvédi munkadíj megállapításánál a perérték nagysága mellett figyelemmel kell lenni a ténylegesen végzett ügyvédi munka mértékére és minőségére. Értékelni kell a kifejtett ügyvédi tevékenység idő- és munkaigényességét, adott esetben a tárgyalások számát stb. Nagy perértékű ügyekben az ügyvédi munkavégzés mértékének figyelembevétele szükségképpen lefelé korrigálja a perérték alapján megállapítható munkadíjat, egyrészt mert a nagy perérték nem feltétlenül igényel egyben nagyobb mértékű munkavégzést is, másrészt pedig bizonyos perérték felett az annak százalékában kifejtett munkadíj olyan nagy összeg is lehet, amely szükségképpen nem áll arányban a kifejthető munkavégzés mértékével.
Figyelemmel kell azonban lenni arra is, hogy a kirívóan magas összegben, a kifejtett munkavégzés mértékével kirívóan arányban nem állóan megállapított ügyvédi munkadíj sértheti a társadalom értékítéletét. Ezért - noha a jogszabály a megállapítható ügyvéd munkadíjra összegszerű maximálást nem állapít meg - még a kiemelkedően nagy pertárgyértékű ügyekben is tartózkodni kell a közfelfogás számára elfogadhatatlanul magas összegű ügyvédi munkadíjak megítélésétől. A bíróságnak a mérlegelés, a peres feleknek és jogi képviselőiknek pedig a perköltségigény előterjesztése során a jogszabályi felső korlát hiányában is kellő önmérsékletet kell tanúsítaniuk, hasonlóképpen ahhoz, miként az állam is önmérsékletet tanúsít illetékigénye érvényesítésekor azáltal, hogy a pertárgyérték nagyságától függetlenül törvényileg maximálta a fizetendő illeték mértékét. Általánosságban is megállapítható, hogy a kiemelkedően nagy pertárgyértékű ügyekben a perérték 5%-án belül maradva sem határozható meg az ügyvédi munkadíj olyan magas abszolút összegben, hogy az a feleket a bírósághoz való fordulás, illetve a jogorvoslat jogának gyakorlásában korlátozza és egyben sértse a társadalom értékítéletét.
A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság okszerűen mérlegelte a perköltség összegének megállapításánál a pertárgyértéket, illetőleg a felperesi képviselő által kifejtett munkát.
Szemben a felperes által megjelölt pertárgyértékkel, az 168 136 000 Ft-os (adóhiány) perérték alapulvételével a felperes által igényelt 0,5%-os munkadíjhoz közel álló mértékben határozta meg a perköltséget. Figyelemmel volt arra is, hogy a felperes által indítványozott közigazgatási határozatot megváltoztató és az adóhiány törlését elrendelő ítélet helyett az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte, így e vonatkozásban és e részben a felperes teljes egészében pernyertesnek nem volt tekinthető: A 168 136 000 Ft adóhiányú pertárgyérték 0,5%-a 840 680Ft, amihez képest az elsőfokú bíróság által megállapított 500 000 Ft perköltség okszerű és jogszerű bírói mérlegelést tükröz.
Az elsőfokú bíróság a perköltség megállapításakor figyelemmel volt a már hivatkozott IM rendelet előírásaira, valamint a felperesi jogi képviselő által kifejtett munka mennyiségére és minőségére, illetőleg az eljárás időtartamára és a tartott tárgyalások számára, a pernyertesség arányára, így az általa megítélt perköltség mértéke jogszerű volt. Ezen túlmenően a fenti kifejtettek szerint az elsőfokú bíróságnak az alperesi határozatok hatályon kívül helyezéséről és új eljárásra kötelezéséről hozott határozata a Pp. 339. § (1) bekezdésén alapult, ezért nem volt törvénysértő a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntése.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A.§-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.766/1998. sz.)