adozona.hu
AVI 2001.2.23
AVI 2001.2.23
Az időközben alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályt a közigazgatási perben eljáró bíróság nem alkalmazhatja (Pp. 339. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság az 1988-1989. évekre vonatkozóan a megszűnt K. Gmk.-nál - amelynek a felperesek tagjai voltak - tartott ellenőrzés eredményeként, megismételt eljárásban összesen 3 656 000 Ft adóhiány, valamint adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére kötelezte határozatával a felpereseket.
A felperesek fellebbezése folytán az alperes az 1993. január 12-én meghozott határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot.
A felperesek keresetükben kérté...
AVI 2001.2.23 Az időközben alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályt a közigazgatási perben eljáró bíróság nem alkalmazhatja (Pp. 339. §)
Az elsőfokú adóhatóság az 1988-1989. évekre vonatkozóan a megszűnt K. Gmk.-nál - amelynek a felperesek tagjai voltak - tartott ellenőrzés eredményeként, megismételt eljárásban összesen 3 656 000 Ft adóhiány, valamint adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére kötelezte határozatával a felpereseket.A felperesek fellebbezése folytán az alperes az 1993. január 12-én meghozott határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot.
A felperesek keresetükben kérték a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az Alkotmánybíróság 24/1995. (IV. 24.) AB határozatára (a továbbiakban: AB határozat) figyelemmel megállapította, hogy az alperes a vizsgált időszakban hatályban lévő, a könyvvitel rendjéről szóló 52/1988. (XII. 24.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) alapján helyesen kötelezte a felpereseket az adóhiány megfizetésére. Nem találta alaposnak a felperesek keresetét az elsőfokú bíróság a becslés részlegességét támadó részében sem, és utalta arra, hogy a felperesek az adóhatározatban megállapított adóhiány összegét kifogásolták, de erre vonatkozó kereseti kérelmüket nem indokolták, s az álláspontjuk szerinti adókülönbözet összegét nem jelölték meg, azt bizonyítékkal nem támasztották alá.
A felperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes határozatát az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy miután az elsőfokú bíróság ítéletét az AB határozat közzététele után közel két évvel hozta meg, így a közigazgatási határozat felülvizsgálata során nem lett volna helye, hogy a bíróság az időközben alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályt alkalmazza. Ennél fogva tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes helyesen alkalmazta az R. 4. számú mellékletét.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Részletesen kifejtett álláspontja szerint a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a közigazgatási határozat a meghozatalakor sértett-e jogszabályt és nem azt, hogy a felülvizsgálat befejezésekor a határozat ugyanilyen tartalommal jogszabálysértés nélkül meghozható-e. A közigazgatási határozat jogereje kizárja, hogy az azt követő időszakban bekövetkező jogszabályi változás a határozat jogszerűségére kihatással legyen. A jogerős határozat meghozatalakor még nem volt olyan alkotmánybírósági határozat, amely alapján az R-t nem lehetett volna alkalmazni.
A fentieken túl a megyei bíróság ítéletével azért sem értett egyet az alperes, mert 1988. évre a 67/1987. (XII. 10.) PM rendelet volt hatályban, tehát ezt az időszakot az AB határozat nem érinti, míg 1989. év vonatkozásában az év végi elszámolás az irányadó, amely időpontban pedig már az R. hatályos és alkalmazható volt. E jogszabályt tehát nemcsak a könyvelésnél, hanem az adózás alapjául szolgáló eredmény meghatározásánál is alkalmazni kell. Az a tény, hogy az AB határozat értelmében 1989. január 1-jétől május 15-ig az R. alapján nem lehet könyvelni, nem érinti az adózó azon kötelezettségét, hogy 1989. év végén az eredményét az R. előírásai szerint kell megállapítania, valamint május 15-e után a könyvelését is e rendelet alapján kellett elkészíteni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az abból levont jogkövetkeztetése is helytálló, azt osztotta a Legfelsőbb Bíróság.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak is abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az eljárt bíróságoknak figyelembe kellett-e vennie az AB határozatban foglaltakat a kihirdetése előtt meghozott alperesi határozatok felülvizsgálatánál, vagyis alkalmazhatták-e a bíróságok az időközben alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályt.
A közigazgatási per tárgya annak megállapítása, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozat sértett-e jogszabályt. Ennek érdekében a bíróságok ugyanúgy jogszabályokat alkalmaznak, mint az ügyben eljárt közigazgatási szervek. A Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A törvényben meghatározott esetekben a bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja. A jogszabálysértést anyagi- és eljárásjogi szabály megsértése egyaránt megvalósíthatja. Adóügyben az anyagi jogszabálysértés az adófizetési kötelezettséget megállapító jogszabály megsértésében nyilvánul meg. A bíróságnak az adóhatóság határozatának felülvizsgálata során tehát azt kell vizsgálnia, hogy az adózó terhére megállapított adófizetési kötelezettség megfelel-e az adójogszabály rendelkezésének. Ha jogszabálysértést nem állapít meg, a keresetet elutasítja. Ha az adóhatóság az adóhiányt, illetve fizetési kötelezettséget az adott időszakra alkalmazandó adójogszabályba ütköző módon állapította meg, a bíróság a jogszabálysértő adóhatározatot hatályon kívül helyezi és az eljárt adóhatóságot szükség esetén új eljárásra kötelezi. Az adóhatóság határozatát a bíróság a Pp. 339. § (2) bekezdésének g) pontja alapján megváltoztathatja, ha a döntéshez szükséges tények rendelkezésre állnak, és a jogszabályoknak megfelelő határozatot hoz. A bíróság tehát az eljárás bármely szakaszában, továbbá mind kasszációs, mind reformatórius jogkörben eljárva alkalmazza az adójogszabályokat.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekből következő, korábbi eseti döntésében is kifejtett álláspontja szerint az időközben alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályt a közigazgatási perben eljáró bíróság nem alkalmazhatja, ezért e jogszabály alapján nem végezhető el a keresettel támadott közigazgatási határozat felülvizsgálata sem. A perbeli ügyben tehát nem volt alkalmazható az R. 14. §-ának (1) bekezdése a határozatban megjelölt időtartalmon belül akkor sem, ha az AB határozat később került kihirdetésre és meghozatalakor az R. rendelkezése még hatályos, alkalmazható volt.
Tévedett az alperes abban, hogy a közigazgatási határozat jogerőre emelkedésére tekintettel a bírósági felülvizsgálat csak azon anyagi jogszabály alapján végezhető el, amelyet a határozat meghozatalakor alkalmazott, amelyen döntése alapul. A bírósági törvényességi ellenőrzés főszabálya valóban az, hogy a felülvizsgálatnak a közigazgatási határozat meghozatalakor hatályos jogszabályon kell alapulnia, azonban e jogszabály alkalmazását alkotmányellenessége miatt megtiltotta az Alkotmánybíróság. Ez okból a bíróságok sem alkalmazhatták az AB határozattal érintett anyagi jogszabályt az ott megjelölt időszakra vonatkozóan, ennek alapján tehát a bírósági felülvizsgálat sem volt elvégezhető.
Az alperes alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályt alkalmazott, ezért - mint azt a másodfokú bíróság is helyesen megállapította - az elsőfokú adóhatóságnak az AB határozat értelmében az 1989. január 1-jétől május 15-ig terjedő időszakra a 67/1987. (XII. 10.) PM rendelet alkalmazásával kell a becslési eljárást lefolytatni, és csak az ezt követő időre nyílik lehetőség a becslés során az R. 4. számú mellékletében foglaltak alkalmazására. Az elsőfokú adóhatóságnak az új eljárás során kell tisztáznia azt is, hogy az R. alkotmányellenes alkalmazása mennyiben érintette a felperes könyvelését és az adózás alapjául szolgáló eredményének meghatározását.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27. 639/1998. sz.)