adozona.hu
AVI 2001.2.22
AVI 2001.2.22
A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok újraértékelésének, felülmérlegelésének helye nincs (Pp. 270. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az 1997. március 18. napján kelt határozatával megváltoztatva az elsőfokú hatósága az APEH Megyei Igazgatósága határozatát 1995. IV. negyedévre 700, 1996. I. negyedévre 1 011, 1996. IV. hóra 297 e forint áfa adónemben összesen 2 008 e forint adóhiányt, 201 e forint adóbírságot és 454 e forint pótlékot állapított meg a felperes terhére. Az alperes határozatát az 1992. évi LXXIV. törvény (Áft.) 3. §-ában foglaltakra alapította, amely szerint az adóalany által belföldön teljesített te...
AVI 2001.2.22 A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok újraértékelésének, felülmérlegelésének helye nincs (Pp. 270. §)
Az alperes az 1997. március 18. napján kelt határozatával megváltoztatva az elsőfokú hatósága az APEH Megyei Igazgatósága határozatát 1995. IV. negyedévre 700, 1996. I. negyedévre 1 011, 1996. IV. hóra 297 e forint áfa adónemben összesen 2 008 e forint adóhiányt, 201 e forint adóbírságot és 454 e forint pótlékot állapított meg a felperes terhére. Az alperes határozatát az 1992. évi LXXIV. törvény (Áft.) 3. §-ában foglaltakra alapította, amely szerint az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés után forgalmi adót kell fizetni.A felperes keresetében az elsőfokú határozatra kiterjedően kérte a határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben marasztalását. Hivatkozott az alperestől kért állásfoglalásra, amely exportértékesítésnek minősítette a tárgybeli termékértékesítést; arra, hogy a határozatok az Áft. 11. § (2) bekezdése b) pontjába és a Ptk. 507. §-ába ütköztek.
Az 1997. szeptember 11. napján kelt 8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására kötelezte. Megállapította, hogy csak a részletes tényállás és bizonyítékok ismeretében lehet állást foglalni arról, hogy a felperes az áru átadása időpontjában ténylegesen belföldi értékesítést végzett vagy bizományi szerződés teljesítésére került sor, amelynek tisztázását az alperes elmulasztotta. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy az alperes az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 26. §-ában előírt tényállás tisztázási kötelezettségét elmulasztotta; a megalapozatlan határozatot a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes kérte a tárgyalás távollétében történő megtartását.
A megyei bíróság 1997. december 3. napjára 1/412 órára tűzött ki tárgyalást, amelyre szóló idézés vétívét a felperes akkori jogi képviselője 1997. november 12-én átvette. A megyei bíróság a kitűzött időpontban megállapította a felperes jogi képviselője távollétét és azt, hogy a tárgyalást távollétében kérte megtartani, majd az alperes jogi képviselőjének jelenlétében tárgyalást tartott és ítéletet hozott.
A megyei bíróság az 1997. december 3. napján kelt 4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felek álláspontját összefoglalva megállapította, hogy a felperes szerint a rendelkezésre álló adatokból megnyugtatóan megállapítható, hogy az ellenőrzési időszakban az áfa törvény szabályainak megfelelően járt el, adóhiánya nem keletkezett ezért az azt megállapító alperesi határozat megalapozatlan és törvénysértő. Az alperes szerint viszont a beszerzett bizonyítékok elegendőek annak igazolására, hogy a felperes belföldi értékesítést végzett, amelynek adójogi következményeit megállapító határozat jogszerű. A megyei bíróság helybenhagyva az elsőfokú ítéletet a felek álláspontjával szemben az elsőfokú bíróság álláspontját osztotta, amely szerint a beszerzett bizonyítékok nem elegendők annak megállapításához, hogy a felperes ténylegesen belföldi értékesítést végzett. Utalt arra, hogy a partnernél végzett adóellenőrzés adataiból sem lehet egyértelműen következtetni, hogy bizományi szerződés teljesítése helyett belföldi termékforgalom az adásvétel szabályai szerint bonyolódott. A határozattal érintett időszakra vonatkozóan köteles ezért az alperes további bizonyítékokat beszerezni és vizsgálni azt, hogy az áruszállítás, a számlázás és a bizományos teljesítés milyen összefüggést mutat, a bizományosi díj valamint a bizományost megillető költségek az export bizományi szerződés szerint került-e elszámolásra. Kifejtette, hogy erről csak részletes és tételes vizsgálat eredményeként lehet erről állást foglalni.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes egyaránt előterjesztett felülvizsgálati kérelmet.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új
eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását arra a lényeges eljárási szabálysértésre hivatkozva kérte, hogy a megyei bíróság tárgyaláson kívül bírálta el az ügyét, amelyre a Pp. 256/A. § (1) és (2) bekezdése alapján lehetőség nem volt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását perköltségben marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, ezt a felperes is elismerte a megyei bírósághoz intézett fellebbezésében. Az adóvizsgálati jegyzőkönyv 12 db számlájából megállapítható, hogy a számlázás és az áru átadása majdnem egybeesik: 1-2 nap, 1 esetben 7 nap a különbség, amely idő alatt a külföldi partnertól kapott összeget nem továbbíthatta a felperesnek. További bizonyításként csatolta a célvizsgálat adatait. Kifejtette, hogy a szerződések, a számlák és a vámáru nyilatkozatok és a főkönyvi adatok összevetéséből megállapítható több olyan termék leszámlázása, amely nem volt a bizományosi konstrukció tárgya, amelyek tekintetében az áfa kötelezettség a határozat szerint fennáll.
A Legfelsőbb Bíróság megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A peres felek által előerjesztett felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.
A felperes iratellenesen hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság tárgyaláson kívül bírálta el a fellebbezéseket. Ezért az erre alapított felperesi felülvizsgálati kérelem ez okból alaptalan.
Az alperes felülvizsgálati kérelme tartalmilag a jogerős ítélet mérlegelésen alapuló döntését támadta. A Pp. 206.§ (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg: a bizonyítékok a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A felülvizsgálati eljárásban a tényállás felülmérlegelésének csak akkor van helye, ha a megállapított tényállás iratellenes, ellentmondó vagy okszerűtlen. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok újraértékelésének, felülmérlegelésének helye nincs. A felülvizsgálati kérelemben foglalt - az utóbb feltárt és csatolt bizonyítékok értékelésén alapuló - megállapítások és következtetések a közigazgatási határozat e körbeni hiányosságait nem pótolhatja. Az eljárt bíróságok ezért az eljárás során rendelkezésre álló iratok alapján helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy az alperesi határozat az Áe. 26. §-ába ütközően megalapozatlan.
A fentiekben kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal érintett részében nem észlelt jogszabálysértést, ezért az alaptalan felülvizsgálati kérelmeket a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján elutasította és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.513/1998. sz.)