adozona.hu
AVI 2001.2.21
AVI 2001.2.21
Egyéni vállalkozásból elért jövedelem esetén nincs mód a becsült kiadások elszámolására, csak a bizonylattal igazolt költségek számolhatók el (1990. évi XCI. tv. 60. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és házastársa közös családi gazdaságban dolgozik, 1995. évben a N. Tej feldolgozó és Kereskedelmi Rt. beszállítói voltak azonos diszpozíciós kódszámon. A felperes 1995. évben 2 273 235 forint bevételt ért el tejszállításból, férje 1 010 875 forint összegben ért el bevételt. A költségszámlák a felperes házastársa nevére szóltak. A felperes bevallásában bevételét 2 273 236 forintban tüntette fel.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőf...
AVI 2001.2.21 Egyéni vállalkozásból elért jövedelem esetén nincs mód a becsült kiadások elszámolására, csak a bizonylattal igazolt költségek számolhatók el (1990. évi XCI. tv. 60. §)
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és házastársa közös családi gazdaságban dolgozik, 1995. évben a N. Tej feldolgozó és Kereskedelmi Rt. beszállítói voltak azonos diszpozíciós kódszámon. A felperes 1995. évben 2 273 235 forint bevételt ért el tejszállításból, férje 1 010 875 forint összegben ért el bevételt. A költségszámlák a felperes házastársa nevére szóltak. A felperes bevallásában bevételét 2 273 236 forintban tüntette fel.A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy az APEH Megyei Igazgatóság által megkezdett ellenőrzést követően a N. Tej feldolgozó és Kereskedelmi Rt. az 1995. augusztusi tejszállításokról új igazolást állított ki, ezáltal a felperes bevételét 2 113 971 forintra, míg a felperes házastársa T. J. bevételét 940 045 forintra változtatta meg. Az adóhatóság a N. Tejfeldolgozó és Kereskedelmi Rt.-nél adatgyűjtés céljából célellenőrzést végzett és megállapította, hogy a tejszámlák tekintetében javításra úgy került sor, hogy a javítás alapját képező dokumentumokat a részvénytársaság bemutatni nem tudta.
Az APEH Megyei Igazgatósága 1993-96. évekre a felperesnél személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett el, melynek eredményeképpen az 1997. július 7-én kelt határozatával a felperes terhére 610 417 forint személyi jövedelemadó különbözetet tárt fel, mely egyben fizetendő adóhiánynak minősült, kiszabott továbbá 60 000 forint adóbírságot. A határozat indokolása szerint 1995. augusztus hónapra a tejelszámolásban történő tévedés nem volt bizonyított, a könyvelésben végzett javításokat a számla kiállítója bizonylatokkal nem tudta alátámasztani, az igazolás módosítására csak az ellenőrzést követően az adóalany kérésére került sor. A felperes ténylegesen elért bevétele - a bevallással egyezően - 2 273 236 forint volt, és a 2 000 000 feletti árbevétel után a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. tv. (Szja. tv.) 12. § (1) és (5) bekezdése alapján kellett megállapítani a felperes jövedelmét. A felperesnek a költségekről bizonylatai nem voltak, ezért a közös munkavégzésre tekintettel a férj nevére szóló költségszámlákat az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 60. § (1)-(3) bekezdései alapján a bevétel arányában megosztották és a felperes jövedelmét ennek figyelembevételével állapították meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1997. augusztus 15-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Keresetében kifejtett álláspontja szerint 1995. évre törvénysértően ismételt ellenőrzés folytattak le, és tévesen állapították meg az 1995. év augusztus hónapban elért bevételét. A becslés lefolytatására az Art. 60. § (5) bekezdésébe ütköző módon került sor, szakértőt nem vontak be az eljárásba. Az ellenőrzésre megbízólevél nélkül került sor, más személy végezte az ellenőrzést mint akit arra a megbízólevél feljogosított, és az ellenőrzési jegyzőkönyv is hiányos volt, az ellenőrzés napját tévesen tüntette fel. A Szja. tv. 12. §-a alapján a bevétel 10%-a az elért jövedelem.
Az alperes érdemi nyilatkozatában a kereset elutasítását indítványozta. Hivatkozott arra, hogy 1995. évre a felperesnél ellenőrzés nem folyt, csak a felperes házastársánál végzetek célellenőrzést közérdekű bejelentésre. A tejelszámolás hibáját bizonylatokkal nem igazolták, így a módosított igazolás nem fogadható el. A felperes az elért bevételét a bevallásban feltüntette, azt csak utóbb kívánta módosítatni. A becslési eljárás lefolytatásához szakértő igénybevétele nem volt szükséges, nem szakkérdésről volt szó. Az ellenőrzés megkezdésekor a felperes a megbízólevelet aláírta, az ellenőrzés szabályszerűen folyt le. Az ellenőrzés napjának téves feltüntetése az eljárás törvényességére nem hatott ki.
Az elsőfokú bíróság sikertelen szakértői bizonyítás után a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a bevallásában az elért árbevételét a tejszámlákkal egyezően, azt elfogadva tüntette fel, annak értékét csak az ellenőrzéskor vonta kétségbe. A felperes számlái a bevallással egyező bevételt igazoltak, a bizonylatok nélküli utólagos módosítás nem fogadható el. A felperes az ellenőrzés lefolytatásakor az ellenőrzés hiányosságait nem vitatta, a vizsgálati jegyzőkönyvet a revizorok írták alá, az esetlegesen elkövetett szabálytalanság pedig az ügy érdemére nem hatott ki. A felperes a jövedelemének megállapítására a Szja. tv. 12. § (1) bekezdése és az Art. 60. § (6) bekezdése alapján becslés alkalmazásával került sor, a férj nevére szóló költségszámlák kerültek megosztásra, a bevétel arányában, azaz a költségek becslése történt meg, mellyel az alperes a törvénysértést nem követett el.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést annak megváltoztatásával a kereset szerinti ítélet hozatala iránt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ténybeli téves jogi következtetést vont le. Az ellenőrzés napja tévesen került az iratokban megállapításra, továbbá nem revizor végezte az ellenőrzést és a megbízólevél felmutatásra nem került. A vizsgálati jegyzőkönyvet nem keltezték, és mindezek az eljárási szabálysértések kihatottak az ellenőrzés törvényességére és így az érdemi döntésre is. Az ellenőrzés az Art. 56. § és 57. §-ában foglalt rendelkezéseket megsértve került lefolytatásra. Az Art. 60. § (5) bekezdése alapján a költségek becsléssel történő megállapításához szakértő igénybevétele volt szükséges, a bíróság előtt kirendelt szakértő pedig nem volt kompetens a költségek kimunkálására. Törvénysértően került sor a bizonyítás mellőzésére a költségek tekintetében.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Hivatkozott arra, hogy az ellenőrzéssel kapcsolatban korábban a felperes kifogást nem tett, az ellenőrzés napjának elírása érdemben nem volt kihatással a döntésre, a becslésre az Art. 60. § (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló adatok alapján a tényleges felmerült költség megosztásával került sor. A bíróság által kirendelt szakértő nem tudott szakvéleményt adni, kirendelésére is szükségtelenül került sor. A vizsgálat lefolytatásakor az Art. 60. § (5) bekezdése nem volt hatályban, és a szakértő kirendelését az Art. akkor hatályos 58.§ (3) bekezdése sem tette kötelezővé.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság által kiegészített és a megállapított tényállás alapján helytálló jogi következtetésre jutott, döntése megalapozott.
Az eljárási szabálysértések tekintetében a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes a 9855. számú megbízólevelet 1997. április 3-án aláírta, az ellenőrzésre kijelölt revizorok L. B. és K.-né E. G. voltak. Az ellenőrzés megkezdésekor a felperes meghallgatására is sor került, azon L. B. revizor jelen volt. A jegyzőkönyv a meghallgatás napját tévesen tartalmazta 1997. április 2-ának napjában, arra ténylegesen 1997. április 3-án került sor. A vizsgálati jegyzőkönyvet a vizsgálatot végző revizorok és a felperes is aláírták. A célellenőrzés elvégzésére a külön megbízólevéllel került sor L. B. revizor és G. J. osztályvezető részvétele mellett. A felvett jegyzőkönyvet az érintettek aláírták. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az ellenőrzés lefolytatása során a meghallgatási jegyzőkönyv téves dátumán kívül egyéb szabálysértést nem állapított meg, a felperes a megbízólevelet aláírta, tehát az részére felmutatásra került. A vizsgálati jegyzőkönyvek keltezésre kerültek, az érintett személyek aláírásával azok hitelesek. A vizsgálatot az arra felhatalmazott revizorok végezték, a célellenőrzésre másik megbízólevéllel felhatalmazott revizorok jelenlétében került sor. Mindezek alapján az érdemi döntésre kiható eljárási szabálysértés nem történt, a meghallhatási jegyzőkönyv téves dátuma olyan adminisztratív tévedés, mely az ügy érdemére nem volt kihatással.
A felperes bevételének megállapítására helytállóan került sor a bevallással és a kiállított tejszámlákkal azonosan 2 273 230 forint összegben, a bevétel javítása a javítást igazoló bizonylatok hiányában nem volt elfogadható. A felperes jövedelmének megállapítására - a bevétel évi 2 000 000 forintot meghaladó összege miatt - nem a Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 42. pontja volt irányadó.
A felperesnek a Szja. tv. 12. § (5) bekezdése alapján a 19. § d) pontja szerint egyéni vállalkozóként kellett adóznia, és mivel a felperes a Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 42. pontjában írt bevételi nyilvántartással nem rendelkezett, ezért jövedelmének a bevételekből a költségek elszámolása után fennmaradó rész minősült. A felperes nevére szóló költségszámlákkal nem rendelkezett, de mivel közös gazdaságban közös munkavégzés révén a férje nevére szóló költségszámlák alapján a költségek megoszthatók voltak az elért bevétel arányában. A becslés az Art. 60. § (2) bekezdése alapján bizonyítási módszer, melynek segítségével a valóságos adó alapja megállapítható. Az adóhatóság az adott eset jellegére figyelemmel szabályszerű módszerrel állapította meg a felperes költségeit, arra tekintettel is, hogy a felperes és férje közös gazdaságban, közös munkavégzéssel érték el a bevételt, így a kiadásaik is közösek voltak. Egyéni vállalkozásból elért jövedelem esetén nincs mód további becsült kiadás elszámolására, mert csak a bizonylatolt költségek számolhatók el. Az adóhatóság az eljárásra az ellenőrzéskor hatályos rendelkezések alapján köteles lefolytatni, 1997. évben az ellenőrzés lefolytatásakor nem volt olyan rendelkezés hatályban, mely a szakértő igénybevételét kötelezően előírta volna. Szakértő igénybevétele csak akkor szükséges, ha olyan szakkérdés merül fel, melynek elbírálásához szakértő igénybevétele szükséges. Az Art. 58. § (3) bekezdése a szakértő igénybevételét csak lehetőségként fogalmazza meg, köztelező kirendelést az Art. 60. § (5) bekezdése nem tartalmaz.
A Legfelsőbb Bíróság az ismételt ellenőrzést tilalmának megszegését sem állapította meg. A felperes házastársánál célellenőrzés folyt 1995. évre vonatkozóan, a felperesnél 1995. évre korábban ellenőrzés nem folyt. Ismételt ellenőrzést megalapozó iratot a felperes nem is nyújtott be. A tényállás kellően tisztázott volt, ezért további bizonyításra nem volt szükség. Az elsőfokú bíróság megalapozott és törvényes döntést hozva utasította el a felperes keresetét, mert az alperesi határozat az anyagi és az érdemi döntést befolyásoló eljárási szabályoknak megfelelt.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. V. 27.691/1999. sz.)