adozona.hu
AVI 2001.2.20
AVI 2001.2.20
Az önellenőrzés akkor jogszerű, ha az adózó az iratokat az adóhatóság rendelkezésére bocsátja (1990. évi XCI. tv. 42. §, 58. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A T. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. továbbiakban: felperes) az APEH Megyei Igazgatósága (továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) által 1996. január 22-én érkeztetett 95650. számú IV. negyedéves általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában 17 652 000 forint visszaigényelhető áfát vallott.
1996. február 5-én a felperes önrevízióval módosította a 17 652 000 Ft visszaigényelhető áfa összeget és 135 000 forint önellenőrzési pótlékot állapított meg.
Az elsőfokú adóhatóság - telefonon tört...
AVI 2001.2.20 Az önellenőrzés akkor jogszerű, ha az adózó az iratokat az adóhatóság rendelkezésére bocsátja (1990. évi XCI. tv. 42. §, 58. §)
A T. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. továbbiakban: felperes) az APEH Megyei Igazgatósága (továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) által 1996. január 22-én érkeztetett 95650. számú IV. negyedéves általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában 17 652 000 forint visszaigényelhető áfát vallott.1996. február 5-én a felperes önrevízióval módosította a 17 652 000 Ft visszaigényelhető áfa összeget és 135 000 forint önellenőrzési pótlékot állapított meg.
Az elsőfokú adóhatóság - telefonon történő értesítés után - 1996. február 7-én 1995. IV. negyedévre vonatkozóan áfa adónemben ellenőrzést végzett a felperesnél, melyről készült jegyzőkönyvben rögzítette, hogy az eredeti általános forgalmi adó visszaigénylést jogszerűtlennek találta, továbbá az önellenőrzéssel kapcsolatosan megállapította, hogy az önellenőrzési pótlék befizetésre nem került, illetőleg önellenőrzésről a felperes nyilvántartással nem rendelkezett. A jegyzőkönyvet a záradék szerint - szabályos megbízólevéllel rendelkezve - a társaság könyvelője Sz. Z. vette át.
Az elsőfokú adóhatóság által 1996. február hó 20-án érkeztetett, 1996. február 5-én kelt önrevíziójával a felperes a korábbi önrevízióját akként módosította, hogy az önrevíziós pótlék 135 000 forint összegét 5000 forintra csökkentette. Az módosított önrevíziós pótlékot 1996. február 14-én befizette.
A felperes a jegyzőkönyv megállapításaira észrevételt nem tett.
Az alperes az 1996. július hó 13. napján kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot, melyben a felperes terhére 1995. IV. negyedévre - áfa adónemben - 17 652 000 forint jogosulatlan áfa visszaigénylést állapított meg, amely után 8 826 000 forint adóbírság került kiszabásra. Az alperesi határozat indokolásában kifejtette, hogy a felperes által végzett revízió nem felelt meg az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 42. §-ának, nem volt törvényszerű, így az önellenőrzéshez fűződő joghatások sem álltak be.
Az alperesi határozat ellen előterjesztett keresetében a felperes az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy az önellenőrzése szabályszerű volt.
Az elsőfokú bíróság az 1997. július hó 11. napján kelt 7. számú ítéletében a felperes keresetét alaposnak találta, melynek folytán az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy tekintettel a nem szabályosan - telefonon - történt értesítésre és arra, hogy hiánypótlási felhívást az alperes nem adott ki, elfogadta az önellenőrzés nyilvántartásba vételére és szöveges indokolására vonatkozóan a felperes által eljárás során csatolt iratokat. Az elsőfokú bíróság eljárása során csatolt iratokra tekintettel a bíróság az önellenőrzést szabályszerűnek minősítette, melyből következően megállapította, hogy az alperes jogszabálysértően kötelezte a felperest adóbírság megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását. Fellebbezésében az alperes hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság megalapozatlanul fogadta el a felperesnek azon állítását amely szerint már az ellenőrzéskor rendelkezett a bíróság eljárása során csatolt önellenőrzésre vonatkozó iratokkal.
A megyei bíróság az alperes fellebbezését alaposnak találta, melynek folytán az 1997. december hó 9. napján kelt 2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által végrehajtott önellenőrzés nem felelt meg az Art. 42. § (4) bekezdésben foglaltaknak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint a megyei bíróság jogszerűtlenül járt el, amikor nem fogadta el az elsőfokú bírósághoz csatolt, a hiba feltárásáról készült nyilvántartást. Hivatkozott a felperes arra is, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság által megállapított és okirattal bizonyított azon tényt, mely szerint az 1996. február 7-ei ellenőrzés alkalmával az elsőfokú adóhatóság csak adategyeztetésre hívta be a könyvelőt és az iratjegyzék átvételekor nem szólította föl a könyvelőt hiánypótlásra. A felperes megítélése szerint téves a jogerős ítéletben az Art. 71. §-ára vonatkozó jogértelmezés is, mert az adóbírság alóli mentesülésnek az önrevízió adóhatósághoz való benyújtása a feltétele. További jogszabálysértésként hivatkozott a felperes a Pp. 260. § (1) bekezdésére is akként, hogy a jogerős ítélet a döntés alapjául szolgáló tényállást nem a lefolytatott bizonyítási eljárásnak megfelelően egészítette ki, így az abból levont következtetése helytelen lett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 2. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. az ellenőrzés lefolytatására vonatkozóan a VI. fejezetében tartalmaz szabályokat. Az Art. 58. §-ának (1) bekezdése szerint az ellenőrzést az adóhatóság az adó és költségvetési támogatás alapjának, összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le. A hivatkozott szakasz (2) bekezdéséből következően az adózó kötelezettsége az (1) bekezdésében említett iratoknak az adóhatóság rendelkezésére bocsátása, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények egyéb feltételek megismerésének biztosítása.
Az Art. 8. § és 42. §-a biztosítja az adózónak az önellenőrzés lehetőségét. A 42. § (4) bekezdésének rendelkezése szerint az önellenőrzéssel feltárt adót és költségvetési támogatást a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásból ki kell tűnnie az eredeti bevallási kötelezettség és a helyesbítés időpontjának a helyesbített adó költségvetési támogatás alapjának és összegének.
A nyilvántartáshoz mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását, valamint az önellenőrzési pótlék számítását.
A nyilvántartást és a helyesbítés bizonylatait elévülési időn belül meg kell őrizni.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az Art. 58. § (1) , (2) bekezdésének, valamint a 42. § (4) bekezdésében foglaltakból az a következtetés vonható le, hogy az adózó által végzett önellenőrzés kizárólag abban az esetben minősül törvényszerűnek, ha az iratszolgáltatási kötelezettség körében eleget tesz a jogszabály által az önellenőrzésre vonatkozóan is előírt, az iratoknak az adóhatóság rendelkezésére bocsátási kötelezettségének is. Kizárólag ebben az esetben állapítható meg kétséget kizáróan az önellenőrzés időpontja. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes nem bizonyította kétséget kizáróan, hogy az Art. 42. § (4) bekezdésében foglalt nyilvántartásokkal az ellenőrzés megkezdéséig rendelkezett volna. A hivatkozott szakasz által megkívánt nyilvántartások pótlására pedig - az önellenőrzés speciális voltára tekintettel - a bírósági eljárásban nem kerülhet sor. E körben a Legfelsőbb Bíróság figyelemmel volt arra, hogy a felperes által adóhatóság előtti eljárásra meghatalmazott könyvelő által átvett és aláírt jegyzőkönyv rögzítette az önellenőrzés nyilvántartási adatainak hiányosságát, ezen túlmenően a felperes a jegyzőkönyvre észrevételt nem terjesztett elő, illetőleg a nyilvántartásokat a közigazgatási eljárásban sem csatolta be.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének indokolását azzal egészíti ki, hogy a felperes által végzett önellenőrzés az Art. 42. § (4) bekezdése által megkívánt nyilvántartási adatok hiányában nem volt jogszerűnek minősíthető, ezért az alperes a jogszabályoknak megfelelően járt el. A jogszerűtlen önellenőrzés pedig kizárja az Art. 71. §-ának alkalmazását.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27.479/1998. sz.)