adozona.hu
AVI 2001.1.14
AVI 2001.1.14
A fél az ingatlanforgalmazói tevékenysége során kötött szerződései alapján az illetéket mint ilyen tevékenységre jogosult vállalkozó köteles megfizetni (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ingatlan forgalmazásával foglalkozó felperes saját nevében vásárolt és adott el lakásokat. Az elsőfokú közigazgatási hatóság a benyújtott adásvételi szerződés alapján vásárolt lakás szerződésében feltüntetett vételára alapulvételével szabta ki az összeg 2%-át kitevő vagyonátruházási illetéket.
A fellebbezés folytán eljárt alperes az első fokon meghozott döntést helybenhagyta. Álláspontja szerint az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések visszterhes vagyonátruházási illetékét tartalmazó...
AVI 2001.1.14 A fél az ingatlanforgalmazói tevékenysége során kötött szerződései alapján az illetéket mint ilyen tevékenységre jogosult vállalkozó köteles megfizetni (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
Az ingatlan forgalmazásával foglalkozó felperes saját nevében vásárolt és adott el lakásokat. Az elsőfokú közigazgatási hatóság a benyújtott adásvételi szerződés alapján vásárolt lakás szerződésében feltüntetett vételára alapulvételével szabta ki az összeg 2%-át kitevő vagyonátruházási illetéket.A fellebbezés folytán eljárt alperes az első fokon meghozott döntést helybenhagyta. Álláspontja szerint az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések visszterhes vagyonátruházási illetékét tartalmazó előírás alkalmazásával jogszerűen került az illetékkiszabásra. Ingatlan forgalmazására jogosult vállalkozó tekintetében a cserét helyettesítő vételre vonatkozó szabály nem alkalmazható.
A jogerős határozattal szemben a felperes nyújtott be keresetet, kérte annak megváltoztatását és az illeték kisebb összegben való meghatározását. Arra hivatkozott, hogy a törvény kizáró rendelkezésének hiányában ügyében is alkalmazható a cserét helyettesítő vétel szabálya, így az általa korábban eladott lakás vételárát az illeték alapjának kiszámításánál a vásárolt lakás vételárából le kellett volna vonni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint nem lehet a helyettesítő vétel szabályait a perben alkalmazni, mert az ingatlanforgalmazó nem egy meghatározott lakás helyett vett egy másik meghatározott lakást, hanem hivatásszerűen lakásokat forgalmazott. Ebben az esetben az eladott és vásárolt lakások egymáshoz rendelése az egyes ügyletek önkényes egybekapcsolására adna alkalmat.
A fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint a támadott közigazgatási határozat nem jogszabálysértő, mert az illeték kiszabása az ingatlan forgalmazására jogosult vállalkozóra vonatkozó szabály alkalmazásával történt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az ítélet megváltoztatásával az illeték összegének a helyettesítő vétel szabályai alkalmazásával való meghatározását. Arra hivatkozott, hogy törvényi korlátozás hiányában az ingatlan forgalmazója is jogosult a helyettesítő vétel alapján kiszámított kedvezményes illetékre, különösen azért, mert ez a kedvezmény nem az illeték alanyára, hanem az illeték tárgyára vonatkozik.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A lakástulajdon és a hozzá kapcsolódó jogok visszterhes vagyonátruházási illetékének mértéke felől az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: It.) 21. §-a rendelkezik, a vevőre vonatkozóan határozva meg az illetéket. Ha a vevő ingatlanforgalmazó, ennek illetékfizetési kötelezettségét külön alcím alá rendelve az ingatlan-forgalmazású célú vagyonszerzésekre irányadó It. 23/A. §-a szabályozza. E szerint ingatlan tulajdonjogának ingatlanalap által vagy a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által történő megszerzésekor az illeték mértéke az ingatlan (terhekkel nem csökkentett) forgalmi értékének 2%-a.
Az ügyben érintett lakás is ingatlan, a törvény különböző rendelkezéseiben szabályozott ügyletek tehát ténylegesen azonosak. Azonos ügyletek esetében az It.</a> a szerződést kötő vevő személyétől teszi függővé az illeték összegét. Amennyiben a törvény egy általánosan meghatározott személyi körből (vevő) kiemelést alkalmaz, a kiemelt személy által megkötött ügyletre nem a törvény általános, hanem a különös szabálya vonatkozik. Ez következik a jogi irodalom által kidolgozott és a bírói gyakorlat által is elfogadott lex generalis-lex speciális értelmezési elvek alkalmazásából is.
A kifejtett indokokból az következik, hogy a felperes ingatlanforgalmazói tevékenysége során kötött szerződései alapján nem mint a többi vevő, hanem mint egy ilyen tevékenységre jogosult vállalkozó köteles az illetéket megfizetni. Ügyleteire vonatkozóan a helyettesítő vétel szabályai nem alkalmazhatók.
Tekintettel arra, hogy a perben eljárt bíróságok a fentiek szerint helyesen állapították meg a tényállást és az abból levont jogi következtetésük is mindenben helytálló, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.444/1997. sz.)