adozona.hu
AVI 2001.1.7
AVI 2001.1.7
Amennyiben az árunyilatkozat és a számla ellentétes adatokat tartalmaz, az árunyilatkozatot a vámhatóság visszautasítja [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 33. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes megbízásából az A. Rt. 1994. július 28-án VÁM 91 árunyilatkozatot nyújtott be 5353 kg olaj vagy gáz szállítására alkalmas varrat nélküli húzott csővezeték vámkezelésre a vámhivatalnál. Az árunyilatkozaton eladóként az F. S.S. D. S. cég szerepelt, míg a szerződő ország a Szlovák Köztársaság, származási ország a Cseh Köztársaság volt. Ugyancsak ezek az országok szerepeltek az importengedélyen is. Ez volt megállapítható a CMR és TIR okmányokból is. Ezzel szemben az 522-2-1-48 számú sz...
AVI 2001.1.7 Amennyiben az árunyilatkozat és a számla ellentétes adatokat tartalmaz, az árunyilatkozatot a vámhatóság visszautasítja [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 33. §]
A felperes megbízásából az A. Rt. 1994. július 28-án VÁM 91 árunyilatkozatot nyújtott be 5353 kg olaj vagy gáz szállítására alkalmas varrat nélküli húzott csővezeték vámkezelésre a vámhivatalnál. Az árunyilatkozaton eladóként az F. S.S. D. S. cég szerepelt, míg a szerződő ország a Szlovák Köztársaság, származási ország a Cseh Köztársaság volt. Ugyancsak ezek az országok szerepeltek az importengedélyen is. Ez volt megállapítható a CMR és TIR okmányokból is. Ezzel szemben az 522-2-1-48 számú számlán eladóként az S. A. Import - Export A. A. 19 V. liechtensteini cég szerepel, származási országként pedig a Cseh Köztársaságot tüntették fel.A vámhatóság, miután a számla és az árunyilatkozat, valamint az importengedély adatai között ellentmondás volt, az 1994. augusztus 22-én kelt határozatában módosított és 1994. július 28-án kelt határozatával a vámkezelési indítványt és az árunyilatkozatot visszautasította, az vámárut a felperes birtokban hagyása mellett lefoglalta és egyben büntető eljárást kezdeményezett. Megállapította, hogy a felperes a vámkezeléskor érvényes importengedélyt nem nyújtott be, így a vámkezelés nem volt végrehajtható.
Az alperes a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a határozat indokolása szerint a vámkezelés és a vámáru-nyilatkozat visszautasítására a nyilatkozat, illetve a számla és az importengedély között eltérés volt. Nem fogadta el azt a fellebbezési indokot, hogy a számlát a szlovák cég időközben kicserélte, mert "a tévesen kitöltöttnek nevezett 522-2-148. számú számlát nem a szerződő szlovák cég, tehát nem az F. S.S.R.O. cég írta alá és bélyegezte le, hanem a számlán eladóként szereplő S. A. Import - Export A. A.19 V. liechtensteini cég a 2. számú bélyegzőjével". Az elsőfokú bíróság a felperesnek a határozatok hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresetét elutasította. Megállapította, hogy a vámkezelés során az alperes eljárási és anyagi jogszabályokat nem sértett, az 1994. július 28-án becsatolt ellentétes tartalmú okiratok alapján a vámáru-nyilatkozat visszautasítása az 1966. évi 2. tvr. 13. § (1) bekezdése, a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 33. § (5) bekezdésének c) és 38. § (4) és (5) bekezdése, valamint a 32. § (1) és (2) bekezdése alapján nem volt jogszabálysértő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Kiemelte az ítélet indokolásában, hogy az alperes a tvr. 13. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 1957. évi IV. törvény 26. § (1) bekezdésében írt tényállás-felderítési kötelezettségének eleget tett és nem sértette meg az R. 29. § (1) bekezdésében írtakat sem, mert az adott árunyilatkozat alapján a hatóságnak az árunyilatkozat elfogadásáról döntenie kellett. Tényállás-tisztázási kötelezettségének az R. 29. § (1), 33. § (1) és 31. § (5) bekezdése alkalmazhatósága szempontjából eleget tett, így a bíróság nem vizsgálhatta az utóbb kicserélt számla tartalmát és az utóbb ezzel összefüggésben adott nyilatkozatokat.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítéletek megváltoztatását és az alperes határozatának az új eljárásra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Felülvizsgálati kérelmét az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdésére, valamint az R. 29. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 275. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert a tárgyalás adatai alapján megszüntetik vagy a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvényben kizáró ok áll fenn.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a vámhatóságoknak és az eljárt bíróságoknak vizsgálnia kellett volna, hogy valójában téves számlakiállítás történt, a vámhatóság megsértette az Áe. 26. § (1) bekezdésében írt tényállás-tisztázási kötelezettségét, holott a tényállás tisztázása mellett az R. 29. §-a (1) bekezdése alapján a vámkezelést el kellett volna végeznie.
Az R. 29. § (1) bekezdése alapján a vámvizsgálatot a vámkezelés céljából adott árunyilatkozat alapján kell megtartani, amelyhez az R. 33. § (1) bekezdése és 31. § (5) bekezdésének a) pontjában írt okiratokat - köztük a számlát is - csatolni kell. A perbeli esetben az árunyilatkozat és a számla ellentétes adatai miatt a vámhatóságnak az R. 33. § (5) bekezdésének c) pontja alapján az árunyilatkozatot vissza kellett utasítania.
Az R. idézett kogens rendelkezéseiből következően a vámhatóságot ezért a tényállás további tisztázásának kötelezettsége az Áe. 26. § (1) bekezdése alapján nem terhelte.
Csupán a teljesség miatt utal a Legfelsőbb Bíróság az alperes határozatának indokolásával összefüggésben arra, hogy a vámkezeléshez csatolt számlákat csak a kibocsátóként szereplő liechtensteini cég módosíthatta volna, másrészt az újabb számla és azzal egyező vámáru-nyilatkozat és egyéb okiratok alapján ismételt vámkezelést lehetett volna kérni, amennyiben annak a büntetőeljárás nem lett volna akadálya.
Miután a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet jogszabálysértését nem állapította meg, azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.746/1998. sz.)