adozona.hu
AVI 2001.1.5
AVI 2001.1.5
Az adó- és vámperben az alperesi hatóság határozatának felülvizsgálatát a fél jogszabálysértésre hivatkozással a törvényben írt határidőn belül benyújtott keresettel kérheti [Pp. 330. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a behozatali előjegyzésben vámkezelt személygépkocsival, mint vámáruval a visszaviteli határidőig nem számolt el, ezért az elsőfokú vámhatóság határozatával 2 611 708 Ft vám, 2000 Ft vámkezelési díj és1 490 513 Ft általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte. Az alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte részben azzal indokolva, hogy a vámhatóság a vám és járulékai ...
AVI 2001.1.5 Az adó- és vámperben az alperesi hatóság határozatának felülvizsgálatát a fél jogszabálysértésre hivatkozással a törvényben írt határidőn belül benyújtott keresettel kérheti [Pp. 330. § (1) bek.]
A felperes a behozatali előjegyzésben vámkezelt személygépkocsival, mint vámáruval a visszaviteli határidőig nem számolt el, ezért az elsőfokú vámhatóság határozatával 2 611 708 Ft vám, 2000 Ft vámkezelési díj és1 490 513 Ft általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte. Az alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte részben azzal indokolva, hogy a vámhatóság a vám és járulékai beszedése iránt 5 napon belül nem intézkedett, másrészt a felperest ismeretlen elkövető bűncselekménye megakadályozta, hogy a gépkocsit Ausztriába visszavigye. A felperes az elsőfokú bírósági eljárás során, 1996. október 21-én kelt előkészítő iratában sérelmezte a vámérték megállapítását is.
A városi bíróság 6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság 9. számú végzésével a városi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság téves jogértelmezése alapján nem vizsgálta a felperesnek a vámérték vitatására vonatkozó kereseti kérelmét.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló módosított 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM számú együttes rendelet (továbbiakban: R.) 54.§ (3) bekezdésében meghatározott 5 napos intézkedési határidő nem jogvesztő, bár az elsőfokú vámhatóság a határidőt valóban túllépve intézkedett. Ez azonban nem ad alapot a határozat hatályon kívül helyezésére, mivel a késedelem az ügy érdemére nem hatott ki. (Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. sz. állásfoglalása.) A felperes a R. 53. § (1) bekezdésében foglalt jogszabályi kötelezettségnek nem tett eleget, az előjegyzett vámáruval a jogerősen megállapított visszaviteli határidőig nem számolt el. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.393/1996/5. számú és Kfv. III. 25.094/1994/4. számú ítéletében kifejtett jogi álláspontra, miszerint ha az ügyfél jogszabályban előírt feltételeket nem teljesíti, az elszámolásra akkor sem kerülhet sor, ha egyéb módon bizonyítani tudja, hogy a vámárut külföldre szállította.
A kereseti kérelemhez kötöttség elvére hivatkozással továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a keresetlevélben meg nem jelölt vámérték megállapítása már nem képezheti vita tárgyát a perben.
A felperes fellebbezésében a korábbiakon túl arra is hivatkozott, hogy a vám álláspontja szerint már elévült a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. (továbbiakban: tvr.) 11. § (1) bekezdése alapján.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy az R. 53. § (1) bekezdésben előírt elszámolási kötelezettségének a felperes nem tett eleget, illetve hogy a vámhatóság 5 napon túli intézkedése az ügy érdemére nem hatott ki, ezért a hatályon kívül helyezést nem indokolja.
A vámértékkel kapcsolatos felperesi kereseti kérelem körében is egyetértett az elsőfokú bírósággal, mely szerint a bíróság a felperes által a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés körében kell, hogy vizsgálódjék. Mivel a felperes a keresetlevelében a vámértéket, mint összegszerűséget nem vitatta, az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el, amikor érdemben ezt a kérdést nem vizsgálta.
A felperes fellebbezésében hivatkozott és az elévülésre vonatkozó érvelésével kapcsolatban is hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. sz. állásfoglalására, amely értelmében a megyei bíróság ezzel érdemben nem foglalkozott, mert a felperes ezen hivatkozását a keresetlevelében nem említette.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a keresetnek történő helyt adást. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sértette a Pp. 213. § (1) bekezdését és a 324. § (1) bekezdését, amikor az elévülést és a vámáru értékét nem vizsgálta. Arra hivatkozott, hogy az eredeti keresetlevelében a másodfokú alperesi határozatot teljes egészében, az elsőfokú határozatra is kiterjedően kérte hatályon kívül helyezni. Tehát nem volt az alperesi határozatnak olyan rendelkezése, amelyet a keresetlevél ne érintett volna. Hivatkozott arra is, hogy a kereset kiterjesztése közigazgatási perben sem feltétlenül tilos. A vámérték utóbb történt sérelmezése is ilyen, amely a vám kiszabásától egyértelműen el nem különíthető keresetkiterjesztés volt. Ugyancsak törvénysértő az elévülési kifogás vizsgálatának mellőzése, mert ez a vámhatósági határozat keresetlevélben szorgalmazott hatályon kívül helyezésének egyik indoka volt.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a bíróságok érdemben nem foglalkozhattak a vámértékkel, illetve az elévülési kifogással. Egyebekben utalt arra, hogy a felperesnek az elévülésre vonatkozó jogi álláspontja téves.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság 11. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással kérheti.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275.§ (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Jelen felülvizsgálati eljárásban tehát csak azt vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet megsértette-e a Pp. 213. § (1) bekezdését és 324. § (1) bekezdését.
A Pp. 213. § (1) bekezdése alapján az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149. § alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A 324. § (1) bekezdése alapján az I-XIV. fejezet rendelkezéseit a közigazgatási perekben e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A felperes a felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet nem foglalkozott érdemben az elsőfokú bíróság eljárása alatt előterjesztett vámérték, mint összegszerűség kérdésével, illetve a fellebbezésben hivatkozott elsőfokú bírósági ítélet ellen benyújtott fellebbezésben hivatkozott elévülési érvelésével.
A jogerős ítélet által is hivatkozott Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. sz. állásfoglalása rendelkezik a kereseti kérelemhez kötöttségről. E szerint, ha a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapíthatja meg, más - a megjelölttől érdemben eltérő - jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását nem alapíthatja. A bíróság érdemi döntése nem terjedhet túl a Pp. 215. §-a alapján a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. A kereseti kérelemhez kötöttség elvének érvényesülésével kapcsolatban a közigazgatási perben - mint jelen perben is - felvetődő jogi kérdés, hogy a felperes az eljárás során hivatkozhat-e olyan egyéb, új jogszabálysértésre, amelyet a keresetlevélben nem jelölt meg. A Pp. 330. § (1) bekezdése és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján ugyanis a keresetlevelet a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított 30 napon belül kell benyújtani. A perben eljárt bíróságon is azt vizsgálták, hogy a keresetlevélben nem szereplő, 30 napos határidőn túl hivatkozott jogszabálysértéssel a közigazgatási perben érdemben foglalkozni kell-e vagy sem.
A kereseti kérelemhez kötöttség elvének érvényesülésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Kf. X. 28.114/1998/7. számú ítélete igen részletes jogi álláspontot fejt ki. A Pp. XX. fejezete is lehetővé teszi a Pp. 146. § (1) bekezdésének alkalmazását, vagyis hogy a felperes keresetét az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztassa. Ez a kiterjesztés azzal a megkötéssel igaz, hogy a közigazgatási perben az alperes határozatának felülvizsgálatát jogszabálysértésre való hivatkozással a Pp. 330. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül benyújtott keresettel kérheti.
A felperes keresetlevelében a közigazgatási határozat meghatározott irányú felülvizsgálatát kéri és ezen a körön belül újabb jogszabálysértés, illetve eljárási kifogás is előterjeszthető és ezt a bíróságnak vizsgálnia kell. A felperesnek a keresetlevélben elegendő a jogszabálysértés tényére hivatkozni, azonban ez nem jelenti azt, - különösen esetleg jogi képviselő hiányában - hogy pontos jogszabályi rendelkezést is meg kell jelölnie. Amennyiben azonban a közigazgatási határozat több, egymástól elkülöníthető döntést is tartalmaz, a 30 napon belül keresettel nem támadott rendelkezésre a későbbiekben a kereset már nem terjeszthető ki.
A perbeli esetben a felperes keresetében az alperes jogerős határozatát támadta, e körben annak jogalapja és összegszerűsége egymást feltételező elemei. Ezért a felperes nem volt elzárva attól a lehetőségtől, hogy bár az eredeti keresetlevelében csak a jogalapot támadta, a Pp. 146. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bírósági eljárásban kereset-kiterjesztésként ne vitathatta volna az összegszerűséget.
Ezért a másodfokú és elsőfokú bíróságok ítéletei is megsértették a Pp. 213. § (1) bekezdését, amikor az összegszerűséggel, mint kereseti kérelemmel nem foglalkoztak.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor egyetértett a jogerős ítélet azon indokolásával, amely szerint érdemben nem vizsgálta a felperes fellebbezésében felhozott elévülési kifogását. E körben valóban érvényesült a kereseti kérelemhez kötöttség, ezt az új jogi indokot a Pp. 146. § (1) bekezdésében megjelölt határidőn túl terjesztette elő a felperes, ezért a megyei bíróság jogszerűen rekesztette ki e jogszabálysértésre való hivatkozást az ítélkezése köréből.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A.§ (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban érdemben kell vizsgálni a felperesnek a kiszabott vám összegszerűségével kapcsolatos kereseti kérelmét.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27.094/1999. sz.)