adozona.hu
AVI 2001.1.3
AVI 2001.1.3
Nem alapítható adólevonási jog azokra az esetekre, amikor az adólevonási jog keletkezésének időpontja megelőzte az adóalanyként történő bejelentkezési időpontot (1992. évi LXXIV. tv. 36. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1996. első negyedévére vonatkozóan vizsgálta az általános forgalmi adó visszaigénylés jogosságát. A vizsgálat eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1996. első negyedévére vonatkozóan 822 000 forint adókülönbözetet állapított meg, és kiszabott 411 000 forint adóbírságot.
Az adókülönbözet abból adódott, hogy a felperes 1996. első negyedévére vonatkozó bevallásában 886 000 forint általános forgalmi adót igényelt vissza. Az 1995. december 31-...
AVI 2001.1.3 Nem alapítható adólevonási jog azokra az esetekre, amikor az adólevonási jog keletkezésének időpontja megelőzte az adóalanyként történő bejelentkezési időpontot (1992. évi LXXIV. tv. 36. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1996. első negyedévére vonatkozóan vizsgálta az általános forgalmi adó visszaigénylés jogosságát. A vizsgálat eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1996. első negyedévére vonatkozóan 822 000 forint adókülönbözetet állapított meg, és kiszabott 411 000 forint adóbírságot.Az adókülönbözet abból adódott, hogy a felperes 1996. első negyedévére vonatkozó bevallásában 886 000 forint általános forgalmi adót igényelt vissza. Az 1995. december 31-én vásárolt ingatlan és áru adásvételi szerződéséből eredően. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperesi társaság 1996. január 2-án kelt bejelentkezési lappal kért adószámot az APEH Megyei Igazgatóságától és a bejelentkezési lapon az adóköteles tevékenység kezdő időpontjául 1996. január 1-jét jelölte meg. A felperes ezért az általános forgalmi adó visszaigénylésével - melyet az 1995. december 31-i számlákra alapított - megsértette a módosított 1992. évi LXXIV. törvény 36. § (2) bekezdésében foglaltakat.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy nem sértett jogszabályt az általános forgalmi adó visszaigénylési kérelmével, tekintettel arra, hogy a felperesi Bt. alapítója F.-né S. Erzsébet gyógyszerész egyéni vállalkozóként kezdte működtetni az önkormányzattól vásárolt 1995. augusztus 1-jétől L., Á. tér 2. szám alatti gyógyszertárat. Később 1995. december 31-én társasági formában kívánta folytatni a gyógyszertár üzemeltetését, ezért betéti társaságot alapított. Az egyéni vállalkozói engedélyét 1995. december 31-én adta vissza, ezért a betéti társaság 1996. január 1-jétől alakult meg. A felperes álláspontja szerint az Áfa. tv. 36. § (3) bekezdése mentesítést ad a (2) bekezdésében írt szabály előírásából. Az alapításkor nem pénzbeli betét-hozzájárulás formájában szerzett vagyon tekintetében a gazdasági társaságként működő adóalany jogosult lett volna az általános forgalmi adó visszaigénylésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a városi bíróság 1997. február27-én kelt 3. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A fellebbezés folytán eljáró megyei bíróság 1997. szeptember 17-én kelt 3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A bíróságok ítéletükben megállapították, hogy az alkalmazandó általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 36. § (2) bekezdése szerint nem alapítható adólevonási jog azokban az esetekben, amelyekben az adólevonási jog keletkezésének (1) bekezdés szerinti időpontja megelőzi az adóalanyként történő bejelentkezés időpontját. Az Áfa tv. 36. § (3) bekezdése - amelyre a felperes hivatkozott - a bíróságok szerint nem volt jelen esetben alkalmazható. Ugyanis a (3) bekezdés szerint mentesül a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazása alól az alapításkor nem pénzbeli betét hozzájárulás formájában szerzett vagyon tekintetében a gazdasági társaságként működő adóalany.
A perbeli esetben a felperesi társaság társasági szerződése amely az alapításról szól, nem rögzített hozzájárulás formájában szerzett vagyont, a Bt. csupán 100 000 forint pénzbeli hozzájárulást állapított meg a kül- és beltag részéről. Ezért a felperesi mentesülésre a hivatkozott 36. § (3) bekezdésében írt feltételek nem valósultak meg. A jogerős ítélet megállapította, hogy a felperes esetében tehát nem apportálás történt, hanem a felperes későbbi beltagja, akkor még természetes személyként termékértékesítést végzett a felperesi társaság javára. Termékértékesítés esetén pedig, minthogy a számlán megjelölt teljesítési időpont megelőzte a felperesi társaság adóalanyként történő bejelentkezés időpontját a 36. § (2) bekezdése értelmében a számlákra a felperes adólevonási jogot nem alapíthatott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítéletek megváltoztatását a keresetének megfelelően.
A felperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a társasági szerződést tulajdonképpen 1995. december 28-án kötötték, amelyet az is igazol, hogy a megyei cégbírósághoz az utolsó munkanapon, december 29-én be is nyújtották bejegyzésre. Gyakorlatilag a felperesi társaság 1995. december utolsó hetében megkezdte a tevékenységét, számítógépes rendszert állított ki, megrendelte a különböző működéséhez szükséges eszközöket. Így nem az adóhatósági bejelentéssel kezdődött adóalanyisága álláspontja szerint, hanem a tényleges vállalkozói tevékenység megkezdésével.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A jogerős ítélet által helyesen idézett Áfa tv. 32. § (1) bekezdése alapján a 34. szerinti adóalanyt megilleti a) az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany reá áthárított.
A 34. § alapján az adólevonási jogot kizárólag az az adó fizetésére kötelezett adóalany gyakorolhatja, aki nyilvántartását az egyszeres, vagy a kettős könyvvitel szabályai szerint vezeti.
A 36. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog keletkezésének időpontja a) pont esetén a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában és számlát helyettesítő okmányban a 37. §-ban meghatározott eltérések - a teljesítés időpontjaként feltüntetett nap.
A 36. § (2) bekezdése kimondja, hogy nem alapítható adólevonási jog azokban az esetekben, amelyekben az adólevonási jog keletkezésének (1) bekezdés szerinti időpontja megelőzi az adóalanyként történő bejelentkezés időpontját.
A perbeli esetben nem volt vitás, hogy a felperes az 1995. december 31-i teljesítési időponttal kibocsátott 171054 és 171055 sorszámú számlákon feltüntetett, összesen 822 164 forint általános forgalmi adó összegét kívánta visszaigényelni. Nem volt vitás az sem, hogy a felperesi társaság az adóköteles tevékenység megkezdésének időpontjául a bejelentkezési lapon 1996. január 1-jét jelölt meg. A felperes által bemutatott két számlán vevőként a felperesi társaság az F.-S. Bt. szerepel. A felperes adóköteles tevékenységet 1995-ben nem végzett, adóbevallást sem készített, az Áfa. tv. alanya tehát csak 1996. január 1-jétől lett. Az idézett Áfa. tv. 36. § (2) bekezdése kifejezetten megállapította, hogy nem alapítható adólevonási jog azokra az esetekre, amikor az adólevonási jog keletkezésének időpontja megelőzte az adóalanyaként történő bejelentkezési időpontot. Ez alól a törvényi előírás alól a (3) bekezdésben foglaltak kivételt biztosítanak. A 36. § (3) bekezdése szerint mentesül a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazása alól a) az alapításkor nem pénzbeli betét hozzájárulás formájában szerzett vagyon tekintetében a gazdasági társaságként működő adóalany, a b) pont esetében pedig a természetes személy adóalany bizonyos feltételekkel.
A felperesre mint gazdasági társaságra értelemszerűen csak a 36. § (3) bekezdés a) pontja lehet irányadó.
A perbeli esetben azonban ezek a mentesülési feltételek nem álltak fenn, nem vitás tényállás szerint ugyanis a társasági szerződés az alapításkor kizárólag 100 000 forint alapítói befizetést jelölt és alapításkori nem pénzbeli betétet, amely a számlában feltüntetett ingatlan, illetőleg áru lehetett volna, nem tartalmazott. Ebből következik tehát, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelően állapította meg, hogy az alperes helytállóan döntött határozatában, amikor a felperes általános forgalmi adó visszaigénylési kérelmét jogosulatlannak minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében állított ítéleti jogszabálysértést bizonyítani nem tudta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27. 103/1998. sz.)