adozona.hu
AVI 2000.12.154
AVI 2000.12.154
Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni vagy harmadik személy, szervezet részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad (1995. évi C. tv. 76. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a Vám- és Pénzügyőrség Központi Járőrszolgálata az 1997. október 17-i ellenőrzésekor megállapította, hogy egy Land Rover típusú gépkocsi belföldi forgalom számára történt vámkezelés nélkül próbarendszámmal vesz részt a forgalomban. A felperes és V. László a járművel próbarendszámokon közlekedtek. V. László szerint a jármű tulajdonjoga a Kaliforniában élő H. Pétert illeti meg. Az első fokú vámhivatal határozatával a gépkocsi törvényes z...
AVI 2000.12.154 Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni vagy harmadik személy, szervezet részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad (1995. évi C. tv. 76. §).
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a Vám- és Pénzügyőrség Központi Járőrszolgálata az 1997. október 17-i ellenőrzésekor megállapította, hogy egy Land Rover típusú gépkocsi belföldi forgalom számára történt vámkezelés nélkül próbarendszámmal vesz részt a forgalomban. A felperes és V. László a járművel próbarendszámokon közlekedtek. V. László szerint a jármű tulajdonjoga a Kaliforniában élő H. Pétert illeti meg. Az első fokú vámhivatal határozatával a gépkocsi törvényes zálogjava alapján közvetlenül vámfelügyelet alá vette, majd 398 005 Ft vámérték után összesen 650 509 Ft vámterhet szabott ki. Megállapította, hogy a vámteher megfizetéséért a felperessel egyetemlegesen felelős H. Péter és V. László.A felperes fellebbezése folytán az alperes az első fokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a jármű használatával a vámáru jogellenes forgalomba hozatala megtörtént, így a vámteher megfizetésére kötelezés jogszerű volt.
A felperes a keresetében vitatta, hogy a forgalomba helyezésre sor került volna, arra hivatkozott, hogy csak javítás utáni próbaúton volt. Azt állította, hogy nem ő, mint magánszemély, hanem a K. és F. Kft. használta a járművet próbarendszámmal.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában hivatkozott a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: T.) végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: R.) 133. § (1) bekezdésére, mely szerint a külföldi állampolgár által 6 hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére, ideiglenes használat céljára behozott gépkocsit és motorkerékpárt - ideértve a hozzá kapcsolt utánfutót és lakógépkocsit is - szóbeli árunyilatkozat alapján, alakiság nélkül lehet ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelni.
A T. 126. § szerint a vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki
a) a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül, vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, megszerzi, az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg az ilyen vámárut felhasználja;
b) a rendelkezési jog fenntartásával vagy feltételtől függően vámmentesen, kedvezményesen, vagy az előírásoknak megfelelően más módon vámkezelt, továbbá a vámjogszabályoknak megfelelően behozott vámárut a korlátozástól, illetőleg a feltételtől, vagy a jogszabály rendelkezésétől eltérően elidegenít, megtart, használ, felhasznál, megsemmisít, vagy ezek megvalósításában közreműködik.
Az elsőfokú bíróság tényként rögzítette, hogy a felperes az alperesi meghallgatása során maga adta elő, hogy javítás után a járművel kirándulni, vadászni járt. Figyelemmel arra, hogy a jármű javítás céljából közel egy évvel azelőtt került a felperes műhelyébe, kétely nélkül megállapítható volt, hogy a felperes mint magánszemély használt olyan járművet, amely belföldi forgalom számára nem volt vámkezelve.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott bekezdés fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a gépjármű nem került forgalomba hozatalra, kifejezetten a gépkocsi javításával kapcsolatos próbaüzemet teljesített, és e szempontból közömbös, hogy a próbaút során a gépjárművel oda-vissza közlekedett, vagy netalán kirándulni vagy vadászni megy.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a felperes megsértette a T. 76. § (4) bekezdését.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a Legfelsőbb Bíróság osztja az abból levont jogi következtetéseket is. A fellebbezéssel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az alperesi meghallgatáskor maga a felperes ismerte el, hogy a járművel kirándulni, vadászni jár. Ezzel lényegében elismerte, hogy mintegy sajátjaként használta az egyébként állítólag javításra hozzá beadott járművet. A kirándulni, vadászni járás semmiképpen sem tekinthető javítás utáni kipróbálásnak. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes részéről a vámáru jogellenes forgalomba hozatala megtörtént.
A T. 76. § (4) bekezdése alapján ugyanis az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni vagy harmadik személy, szervezet részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 28 652/1998. sz.)