adozona.hu
AVI 2000.12.150
AVI 2000.12.150
Az Áfa törvény nem terjeszti ki a kedvezményt azokra az esetekre, amikor egyedi szerződések kötésével biztosítanak utólagos árengedményt (1992. évi LXXIV. tv. 22. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél 1993-94. évben az adóhatóság pénzügyi ellenőrzést végzett. A vizsgálati jegyzőkönyv megállapítása szerint a felperes ezen időszakban jelentős áruértékesítést végzett a C. N. I. Rt. részére. A felek által kötött szerződés alapján meghatározott időre teljesített fizetés esetén az Rt. a vételárból 3%-os árengedményt kapott, a felperes az engedmény összegével az általános forgalmi adó alapját csökkentette. Ez az eljárása a vizsgálati jegyzőkönyv szerint ellentétes a módosított 1992....
AVI 2000.12.150 Az Áfa törvény nem terjeszti ki a kedvezményt azokra az esetekre, amikor egyedi szerződések kötésével biztosítanak utólagos árengedményt (1992. évi LXXIV. tv. 22. §).
A felperesnél 1993-94. évben az adóhatóság pénzügyi ellenőrzést végzett. A vizsgálati jegyzőkönyv megállapítása szerint a felperes ezen időszakban jelentős áruértékesítést végzett a C. N. I. Rt. részére. A felek által kötött szerződés alapján meghatározott időre teljesített fizetés esetén az Rt. a vételárból 3%-os árengedményt kapott, a felperes az engedmény összegével az általános forgalmi adó alapját csökkentette. Ez az eljárása a vizsgálati jegyzőkönyv szerint ellentétes a módosított 1992. évi LXXIV. törvény 22. § (4) bekezdés a) pontjával, ezért a felperes terhére 1993. és 1994. évre vonatkozóan összesen 2 915 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 5000 forint munkaadói járulékfizetési kötelezettséget és 874 000 forint bírság fizetését írták elő.A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság az első fokú határozatot azzal változtatta meg, hogy a felperes terhére megállapított adóhiány összegét 32 000 forintra csökkentette, a fizetendő bírság összegét pedig 9000 forintra azzal a megállapítással, hogy a felperes terhére fennálló 2 915 000 forint adókülönbözet, mint meg nem fizetendő összeg, fennáll. Az alperes megállapította - egyezően az első fokú adóhatósággal -, hogy a felperes nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően alkalmazta az árengedményt, ezért ezután általános forgalmi adóalap csökkentést nem vehetett volna igénybe. Az adóhiány összegét azért csökkentette, mivel a felperes ez időben általános forgalmi adó túlfizetésben volt. Ennek megfelelően csökkent a fizetendő bírság összege is.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az árengedmények több fajtája ismeretes. Ő, mint termelő vállalat az árengedményt mindig a konkrét termékhez, azt a fizetési feltételek megfelelő teljesítéséhez köti, attól függően, hogy mire akarja a vevőit ösztönözni. A kedvezmény azonban valamennyi szerződéses partnerének szól, amennyiben a szerződésben írt feltételek teljesülnek, a felperes az Áfa tv. 45. §-ában foglaltak szerint jóváíró számlát állít ki. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperesi határozatban felhívott Áfa tv. 22. § (4) bekezdésére való hivatkozás azért nem helytálló, mert az csak a kereskedelmi cégekre jellemző.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A városi bíróság 12. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállónak találta a felperes álláspontját és megállapította, hogy az árengedmény értékesítésére köthető egyedi szerződés, az árengedmény így is elérhető minden fél részére, hiszen a szerződés megkötése bármelyik üzleti partner számára nyitva áll.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság 8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy bár a felperes üzleti partnereinek különböző mértékű kedvezményeket adott, ezekről az árcsökkentésekről, engedményekről csupán azok szereztek tudomást, akik a felperessel szerződést kívántak kötni. Így nem valósult meg az a törvényi előírás, hogy az árcsökkentés engedmény minden érintett számára azonos feltételek szerint érvényesül. A felperes a vevők személye szerint határozta meg a kedvezményt, annak mértéke is eltérő volt, a kedvezményre vonatkozó számítógépes program szintén nem valósította meg azt az előírást, hogy a kedvezmény bárki számára azonos feltételekkel biztosítható legyen. A másodfokú bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes esetében az Áfa tv. 22. § (4) bekezdés a) pontja és 45. § (1) bekezdése és 44. § (2) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy fő tevékenysége műanyag flakonok gyártása a vevők egyedi igényének megfelelően. A konkrét ármegállapodás előtt a megrendelőkkel tárgyalásokat folytat a szerződés lényeges feltételeinek meghatározása érdekében. 1993-94. évben valamennyi szerződő partnere részére - aki átutalással teljesített -, ha azonnal vagy 14 nap után teljesítette a vételár-átutalást, a megrendelés mennyiségétől, nagyságrendjétől függően utólagos kedvezményt adott. Ennek megfelelően utólag jóváíró számlát bocsátott ki, és módosította az általános forgalmi adó alapját és fizetendő összegét. Valamennyi átutalásos megrendelőt tájékoztatta az utólagos megrendelés kedvezmény lehetőségéről. Nyilvános sajtótájékoztató, hirdetés a termelő vállalatoknál nem szokásos eljárás. Így álláspontja továbbra is az volt, hogy az Áfa tv. 22. § (4) bekezdésében írtak csak kereskedelmi cégekre alkalmazható.
Az alperes felülvizsgálat ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perbeli esetben nem volt vitatott tény, hogy a felperes 1993-94-es vizsgált években szerződő partnerei részére meghatározott fizetési teljesítés esetén utólagos kedvezményt adott. A Polgári Törvénykönyv szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, így az ellenértékről szabadon dönthetnek. Adott esetben azonban az volt az eldöntendő kérdés, hogy a felperes által biztosított árkedvezmény esetén adójogi kedvezmény is érvényesíthető-e. Az adójogi következmények alkalmazásáról kizárólag az adójogi jogszabályok rendelkezései az irányadók. A perbeli időszakban hatályos általános forgalmi adóról szóló 1992. évi módosított LXXIV. törvény 22. § (4) bekezdés a) pontja esetén az általános forgalmi adó alapját csökkenti az árcsökkentés-engedmény címén visszatérített összeg, ha az árcsökkentés-engedmény minden érintett számára azonos feltételek szerint érvényesíti. A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az adott esetben ez a törvényi feltétel nem teljesült. A törvény nem kívánta kiterjeszteni az engedményt azokra az esetekre, amikor egyedi szerződések kötésével biztosítanak utólagos árengedményt. A 22. § (4) bekezdés a) pontja nem tartalmaz olyan előírást - melyre a felperes hivatkozott - miszerint ez a rendelkezés csak a kereskedelemmel foglalkozókra vonatkozott volna. Helytálló volt az a megállapítás is, mely szerint a számítógépes számla fejrésze szintén nem biztosított lehetőséget az áfa alapjának és összegének csökkentésére. Mindebből következik, hogy az Áfa tv. 45. § (1) bekezdése és 44. § (2) bekezdése sem volt alkalmazható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgált jogerős ítélet jogszabályt nem sértett, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27 051/1998. sz.)