adozona.hu
AVI 2000.12.148
AVI 2000.12.148
Az apportálás - mint tulajdonosváltozással járó átruházás - olyan vagyoni értéket teremt, amely személyi jövedelemadó köteles (1989. évi XLV. tv. 22. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989. december 8-án megvásárolta a tulajdoni lapon 067/1. hrsz. alatti 815 m2 gyepművelési ágú ingatlan 1/2-ed tulajdoni hányadát és 070/1. hrsz. 2100 m2 gyepművelési ágú ingatlan 1/2-ed tulajdoni hányadát összesen 11 600 forint vételárért, haszonélvezettel terhelten. Az ingatlanokon - számlával nem igazoltan - beruházásokat végeztek, tereprendezést, földfeltöltést, az elektromos hálózat kiépítését, építményeket építettek.
Az 1991. április 22-én kelt megállapodás szerint a felpere...
AVI 2000.12.148 Az apportálás - mint tulajdonosváltozással járó átruházás - olyan vagyoni értéket teremt, amely személyi jövedelemadó köteles (1989. évi XLV. tv. 22. §).
A felperes 1989. december 8-án megvásárolta a tulajdoni lapon 067/1. hrsz. alatti 815 m2 gyepművelési ágú ingatlan 1/2-ed tulajdoni hányadát és 070/1. hrsz. 2100 m2 gyepművelési ágú ingatlan 1/2-ed tulajdoni hányadát összesen 11 600 forint vételárért, haszonélvezettel terhelten. Az ingatlanokon - számlával nem igazoltan - beruházásokat végeztek, tereprendezést, földfeltöltést, az elektromos hálózat kiépítését, építményeket építettek.Az 1991. április 22-én kelt megállapodás szerint a felperes tulajdonában álló ingatlanokon a haszonélvezeti jog megszűnt. A megállapodásokban a földrészletek értékét 5000, illetve 20 000 forintban határozták meg.
A felperes és két magánszemély 1990. december 28-án kelt társasági szerződéssel létrehozta az F.-K.-F. Üzemanyag-kereskedelmi Kft-t. A társasági szerződést 1991. június 7-én módosították, elhatározták a törzstőke emelését 1 300 000 forintról 7 830 000 forintra. A felperes a törzstőke-emeléshez a 067/1. és a 070/1. hrsz.-ú ingatlanok 1/2-ed tulajdoni hányadát apportálta a kft-be 500 000, illetve 1 900 000 forint értékben, ezzel a felperes 400 000 forintos törzsbetétje 2 800 000 forintra emelkedett.
A felperes az apportálásból származó jövedelmet bevallásában nem szerepeltette.
Az APEH Megyei Igazgatósága 1991. évre a felperesnél személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett el, melynek eredményeképpen az 1997. július 24-én kelt határozatával a felperes terhére 196 600 forint személyi jövedelemadó (továbbiakban: Szja.) adókülönbözetet tárt föl, mely egyben adóhiánynak minősült és megfizetését előírta, továbbá kiszabott 98 300 forint adóbírságot, és262 097 forint késedelmi pótlékot. A határozat indokolása szerint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. tv. (továbbiakban: Szja. tv.) 22. § (1) és (2) bekezdése szerint az apportálás is átruházás, így az abból származó jövedelem után adókötelezettség áll fenn. A felperes az értéknövelő beruházásokról számlákkal nem rendelkezett, ezért a jövedelemtartalom az Szja. tv. 23. § (4) bekezdése alapján került megállapításra.
Az alperes az 1997. október 14-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság részben alaposnak ítélt, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítélete indokolása szerint az apport a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (továbbiakban: Gt.) 60. § (1) bekezdése szerint tulajdonosváltozással járó értékesítés, ellenértéke az üzletrész növekedése mely vagyonnövekmény jövedelemnek minősül az Szja. tv. 2. §-a és22.§-a alapján. Tévedett azonban az alperes a beruházások számla hiányában történő nem elfogadásával. A beruházások értéke a különböző hatósági eljárásokkal igazoltan meghatározható, így vizsgálni kellett volna a művelési ág megváltoztatásával, az építkezéssel kapcsolatos hatósági engedélyeket, szükség esetén a beruházás értéke szakértői véleménnyel állapítható meg. Mivel ezeket a körülményeket az alperes nem vizsgálta, ezért a tényállást nem tárta fel, ezáltal a jövedelem számítása is törvénysértő. Az Szja. tv. 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján az üzletrész vásárlása utáni adókedvezmény figyelembe vehető, ezt az alperes elmulasztotta vizsgálni. Nincs azonban jövedelem-megosztásnak helye az Szja. tv. 32. § (3) bekezdés a) pontja alapján, mert nem közös tulajdon került apportálásra, továbbá a lakásvásárlás utáni adókedvezmény az Szja. tv. 7. § (2) bekezdés 16. pontja alapján nem vehető figyelembe, mert erre a felperes a közigazgatási eljárásban nem hivatkozott, ez esetlegesen az új eljárás során vizsgálható.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést annak megváltoztatásával a kereset elutasítása iránt. Fellebbezésében hivatkozott arra, hogy az Szja. tv. 35. § (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazható a perben készpénzmozgás hiányában, továbbá értéknövelő beruházásként csak a számlával igazolt költség vehető figyelembe az Szja. tv. 31. § (1) bekezdése alapján. A számla hiányát tanúvallomás vagy szakértői bizonyítás nem pótolhatja.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság által feltárt tényállást elfogadva abból eltérő jogi következtetést vont le. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem a kereset tárgyában döntött. A felperes keresete a beruházások értékének elfogadására nem terjedt ki, erre alapítottan a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének nem volt helye. Tévesen állapította meg továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az Szja. tv. 35. § (1) bekezdése szerinti befektetési kedvezmény figyelembe vehető. A jogszabályi rendelkezés szerint csak az üzletrész megszerzésére fordított összeg teremti meg az adókedvezmény igénybevételének alapját, azonban a perbeli esetben készpénzmozgás nem volt. Nem törvénysértő továbbá az Szja. tv. 7. § (2) bekezdés szerinti lakásvásárlás után igénybe vehető kedvezmény vizsgálatának elmulasztása sem, mert ennek törvényi feltételei sem állnak fenn. Az elsőfokú bíróság a jövedelem-megosztás tekintetében helytállóan állapította meg, hogy az Szja. tv. 32. § (3) bekezdés a) pontja nem alkalmazható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezésével a keresete szerinti ítélet hozatala iránt, továbbá kérte az alperes az adóhiány és járulékai kamattal növelt összegben történő visszafizetésére kötelezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Szja. tv. 7. § (2) bekezdés 16. pontját, mert tévesen értelmezte ezt a rendelkezést a lakásvásárlás után igénybe vehető adómentesség tekintetében. Apportálás esetén is fennáll az adókedvezmény, a bevallás benyújtásáig igazolható szerződésekkel a lakásvásárlás ténye. Téves az a megállapítás, hogy csak készpénz-ráfordítás esetén vehető igénybe az adókedvezmény. Készpénz összegnek megfelel az üzletrészből történő lakásvásárlás is. 1991. évre vonatkozóan az Szja. tv. nem határozta meg, hogy az apportálásnak mi a jövedelemtartalma. Az Szja. tv. 22-24.§-ai a jövedelem megállapítására nem alkalmazhatóak.
A felperes a felülvizsgálati kérelmét Kf. 4. sorszám alatt kiegészítve az Szja. tv. 67. § (1) bekezdésének megsértését is megjelölte, továbbá az Áe. 27. § (1) bekezdését hívta fel további törvénysértésként.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy az apportból származó jövedelem külön nevesítés nélkül is adóköteles volt 1991. évben. A felperes az Szja. tv. 7. § (2) bekezdés 16. pontját alaptalanul jelölte meg törvénysértésként, mert az elsőfokú ítélet erre vonatkozó rendelkezését nem fellebbezte meg. Az apport jövedelem- tartalmát az Szja. tv. 23. § (4) bekezdése szabályozta. Adómentesség sem az üzletrészvásárlás, sem a lakásvásárlás után nem vehető igénybe.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem és az azt kiegészítő felülvizsgálati kérelem kapcsán vizsgálta, hogy a felperes által megjelölt jogszabálysértések közül melyek vizsgálhatók felül érdemben.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította és ezt a felperes fellebbezéssel nem támadta, hogy az apportálás is jövedelmet keletkeztet, továbbá a lakásvásárlás után az Szja. tv. 7. § (2) bekezdés 16. pontja alapján adókedvezmény nem vehető igénybe. Fellebbezés hiányában az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezései a Pp. 228. § (3) bekezdése alapján jogerőre emelkedtek, és a Pp. 271. § (1) bekezdés a) és b) pontja helyes értelmezésével fellebbezéssel nem támadott rendelkezések felülvizsgálati kérelemmel megalapozottan nem támadhatók. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az Szja. tv. 7. § (2) bekezdés 16. pontjának megsértésére való felperesi hivatkozást érdemben nem vizsgálta.
Miután a felülvizsgálati kérelmet törvényben meghatározott határidőn belül kell benyújtani, ezért nincs jogi lehetőség a felülvizsgálati kérelem újabb jogszabálysértésre való hivatkozással történő kiegészítésére sem, ezért a Legfelsőbb Bíróság érdemben az Szja. tv. 67. § (1) bekezdésének és az Áe. 27. § (1) bekezdésének megsértését sem vizsgálta. A Legfelsőbb Bíróság csak a határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértéseket vizsgálta, azt, hogy az apport jövedelemtartalmát 1991. évre a jogszabály meghatározta-e, mert a felperes állítása szerint csak az 1992. évre hatályos 1991. évi XC. tv. 25. § (2) bekezdése határozta meg az apport jövedelemtartalmát, ez a szabály azonban 1991. évre nem volt hatályban.
A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan, mert az elsőfokú bíróság fellebbezéssel nem támadottan, jogerősen megállapította, hogy az apportálás - mint tulajdonosváltozással járó átruházás - olyan vagyoni értéket teremt, mely személyi jövedelemadó-köteles. Mivel az apportálás ingatlan tulajdonjogának átruházása így az 1991. évre hatályban volt és a perben alkalmazandó Szja. tv. 22. § (1) bekezdése és (2) bekezdése alapján az apportálás jövedelemtartalma szabályozott. A felperes az értéknövelő beruházásokat számlával nem tudta igazolni, így a jövedelemtartalom megállapítására az Szja. tv. 23. § (4) bekezdése volt irányadó. A jövedelemtartalom meghatározásánál az értéknövelő beruházások számla hiányában történő el nem fogadása tekintetében a felperes kereseti kérelmet sem terjesztett elő, ezért e körben a bíróság az alperes határozata törvényességét nem vizsgálhatta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az adóhiány és járulékainak kamattal növelt összegben történő visszafizetésre kötelezését kérte, melyre közigazgatási perben még az elsőfokú bíróság sem rendelkezik hatáskörrel, mert a perben a bíróság csak a közigazgatási határozat törvényességét vizsgálhatja felül, jogerős döntése alapján esetlegesen felmerülő visszafizetési kötelezettségről azonban nem rendelkezhet, arról az alperesnek hivatalból kell határoznia.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a Legfelsőbb Bíróság által vizsgálható és a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabályt nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27 810/1999. sz.)