adozona.hu
AVI 2000.11.146
AVI 2000.11.146
Az újraértékesítés nem valósul meg, ha a tulajdonjog átruházására nem kerül sor (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1994. március 10-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a B., Sz. u. 135. számú ingatlant 2 603 000 Ft + 650 750 Ft áfáért. Az adásvételi szerződést a földhivatalnál 1994. május 4-én mutatták be. A jogügylet után az első fokon eljárt közigazgatási szerv - elfogadva a szerződés szerinti forgalmi értéket - 260 304 Ft vagyonátruházási, 2000 Ft eljárási illetéket és 52 061 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes ezt a határozatot helybenhagyta. Dö...
AVI 2000.11.146 Az újraértékesítés nem valósul meg, ha a tulajdonjog átruházására nem kerül sor (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
A felperes az 1994. március 10-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a B., Sz. u. 135. számú ingatlant 2 603 000 Ft + 650 750 Ft áfáért. Az adásvételi szerződést a földhivatalnál 1994. május 4-én mutatták be. A jogügylet után az első fokon eljárt közigazgatási szerv - elfogadva a szerződés szerinti forgalmi értéket - 260 304 Ft vagyonátruházási, 2000 Ft eljárási illetéket és 52 061 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes ezt a határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdésének f) pontjára alapítottan azzal indokolta, hogy a felperest mentesség nem illeti meg, mivel az ingatlant nem értékesítette, a felperes által hivatkozott lízingszerződés futamideje 1997. május 9-én jár le. A bírság kiszabására pedig az adott alapot, hogy a szerződés dátumához képest 30 nappal később nyújtotta be a felperes a földhivatalhoz.A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, a mulasztási bírság és a vagyonátruházási illeték törlését kérte. Azzal érvelt, hogy mint ingatlanforgalmazásra jogosult cég vásárolta meg a perbeli ingatlant továbbértékesítés céljából, a továbbértékesítésre pedig az 1994. március 10-én kelt lízingszerződéssel sor került. Ennél fogva őt mentesség illeti meg. Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy felülvizsgálni kért határozatok nem voltak jogszabálysértők, mivel a mentesség megadásához szükséges Itv. 26. § (1) bekezdésének f) pontjában rögzített törvényi feltételek maradéktalanul nem teljesültek. A felperes csak azt bizonyította, hogy ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó és újraértékesítés céljából szerezte meg az ingatlant. Nem igazolta azonban az egy éven belüli értékesítést, mivel a lízingszerződés tanúsága szerint a lízing futamideje alatt az ingatlan tulajdonjoga a felperest illette meg. A futamidő lejártával engedett vételi jog pedig nem elégséges alap arra, hogy a felperes illetékmentességben részesüljön. Rögzítette azt is, hogy a felperes nem adta indokát annak, hogy a mulasztási bírság kiszabását mely okoknál fogva tartja jogszabálysértőnek.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezési érvelését nem fogadta azzal az indokolással, hogy a perbeli jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseket a jogügylet idején hatályban lévő Itv. tartalmazza. A határozathozatalt követő Itv. módosítások nem teszik jogszerűtlenné az alperes határozatát, mivel a módosító rendelkezéseket csak a hatálybalépést követően illeték-kiszabásra bejelentett vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni. Rögzítette azt is, hogy a lízingszerződés csak az 1992. évi LXXIV. törvény értelmében minősül termékértékesítésnek. Az Itv. azonban nem tartalmazott a perbeli időszakban olyan szabályt, amely a lízingszerződést értékesítésnek minősítette volna.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a határozatok megváltoztatását, hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát kérte. Azzal érvelt, hogy a jogerős határozat tévesen állapítja meg, hogy esetében nem teljesültek az Itv. 26. § (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott újraértékesítés feltétele. Ezért megilleti az illetékmentesség, ami alapján a késedelmes bemutatás miatti bírság kiszabásának sincs jogalapja. Kifejtette, hogy az újraértékesítés fogalmi elemeinek megfelel a szerződésben rögzített megállapodás, mely szerint a futamidő lejárta után a lízingbe adó elveszti tulajdonjogát, a lízingbe vevő pedig megszerzi azt és arra is, hogy e szabály az 1997. január 1-jétől hatályos Itv. nevesíti is. Azzal is érvelt, hogy a vételi jog kapcsán a bíróságok téves jogértelmezésre jutottak.
Az alperes a felülvizsgálati eljárásban érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a határozatok jogszerűségének tárgyában való döntéshozatalnál mindig a határozathozatalkor irányadó tényállás és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alapul venni. A perbeli jogvita elbírálása idején hatályban lévő Itv. 26. § (1) bekezdésének f) pontja értelmében pedig a cégjegyzés szerint ingatlan forgalmazására jogosult vállalkozó által újraértékesítés céljából történő tulajdonszerzés csak akkor volt mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól, ha a vállalkozó az ingatlant a szerzés illeték-kiszabásra történő bejelentésétől számított egy éven belül értékesítette. A bíróságok helyesen jutottak arra a jogkövetkeztetésre, hogy a perbeli lízingszerződés esetében az értékesítés nem valósult meg. E lízingszerződés ugyanis nem azt tartalmazza, hogy a lízingidő lejártával a lízing tárgyát képező ingatlan minden további jognyilatkozat és megállapodás nélkül a lízingbe vevő tulajdonába kerül, hanem a tulajdon-átruházás helyett mindössze vételi jogot biztosít a lízingbe vevőnek. A vételi jog lehetősége pedig a Ptk. szerinti szabályozásból következően nem azonos a tulajdon-átruházással, annak csupán lehetőségét teremti meg, ebből következően nem tekinthető értékesítés megállapítására alapot adó szerződési kikötésnek sem. Tulajdonjog átruházás hiányában újraértékesítés nem valósul meg. Téves a felperes jogi érvelése a mulasztási bírság vonatkozásában is. A bírság kiszabásának az Itv. 3. § (5) bekezdésében, 82. §-ában és az 1990. évi XCI. törvény 74. § (1) bekezdésében meghatározott jogszabályi feltételei fennálltak. A felperes ugyanis az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 nap után nyújtotta be a szerződést az illetékes földhivatalhoz. Így a vagyonszerzéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, amelynek törvényben előírt okszerű, jogszerű és kogens jogszabályi következménye a bírságra kötelezés.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat megfelelt a jogszabályoknak, olyan eljárási szabálysértés nem történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása lett volna. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A.§ (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27.532/1998. sz.)