adozona.hu
AVI 2000.11.145
AVI 2000.11.145
Az illetékkiszabásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések kógensek, azokat kiterjesztően értelmezni nem lehet (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az R. B. K. Részvénytársaság (továbbiakban: RB. Rt.) részvényesei az 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt.) rendelkezéseire utalással az 1995. június 30-án kötött szétválási szerződésben megállapodtak abban, hogy az RB. Rt. szétválásával két társaság jön létre. A szétválás eredményeként az RB. Rt. 1995. június 30-ával megszűnik és 1995. július 1-jével a D. D. Kereskedelmi Kft. (továbbiakban: felperes) és a PRO Primo Kereskedelmi Kft. társaságok jönnek létre. A szétválási szerződés és mellé...
AVI 2000.11.145 Az illetékkiszabásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések kógensek, azokat kiterjesztően értelmezni nem lehet (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
Az R. B. K. Részvénytársaság (továbbiakban: RB. Rt.) részvényesei az 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt.) rendelkezéseire utalással az 1995. június 30-án kötött szétválási szerződésben megállapodtak abban, hogy az RB. Rt. szétválásával két társaság jön létre. A szétválás eredményeként az RB. Rt. 1995. június 30-ával megszűnik és 1995. július 1-jével a D. D. Kereskedelmi Kft. (továbbiakban: felperes) és a PRO Primo Kereskedelmi Kft. társaságok jönnek létre. A szétválási szerződés és mellékletei amelyek a vagyonmegosztási javaslatot, vagyonbérlet tervezetet, jogok és kötelezettségek megosztását tartalmazták - 1995. november 6-án kerültek benyújtásra a Fővárosi Kerületek Földhivatalához (továbbiakban: földhivatal).A földhivatal a felperest az 1995. június 30-i szerződés után összesen 21 025 300 Ft vagyonszerzési illeték, ezen belül 21 025 300 Ft illetékelőleg megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A szerződésben és annak mellékleteiben bejelentett 210 233 000 Ft forgalmi értéket elfogadta, az illetéket ennek alapulvételével szabta ki a Gt. 366. § (4) bekezdésében, valamint az 1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdésének h) pontjában foglaltakra figyelemmel. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes az RB. Rt-nek nem általános jogutódja, hanem csak egyik jogutódja, ezért a felperest a vagyonszerzési illeték alóli mentesség nem illeti meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségének törlését kérte. Azzal érvelt, hogy a szétválás a gazdasági társaság átalakulásának egyik esete és az átalakulással létrejött felperesi társaság a jogelőd általános jogutódja. Ennek folytán külön adó- és illetékfizetési kötelezettsége a Gt.</a> alapján történő átalakuláskor nem keletkezik. Hivatkozott arra is, hogy az Itv. alapvető céljával ellentétes az illeték kiszabása, mivel esetében vagyongyarapodásról nincs szó, csupán a meglévő vagyon felosztására került sor.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy törölte a felperes 21 023 300 Ft visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségét. Az elsőfokú bíróságnak a Gt. 331. § (2) bekezdésében, 338.§ (1) és (2) bekezdésében, a 335. § (1) bekezdésében és a 366. § (4) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezésekre alapítottan az volt a jogi álláspontja, hogy a szétválás a gazdasági társaság átalakulásának egyik formája, jóllehet annak eredményeként egy gazdasági társaságból nem egy, hanem több gazdasági társaság jön létre. A szétválás folytán pedig a jogelőd gazdasági társaság vagyonának, jogainak, kötelezettségeinek megosztására is sor kerül, a jogok és kötelezettségek a megosztás arányában, általános jogutódlás eredményeként szállnak át a megszűnt gazdasági társaság helyébe lépő jogutód társaságokra. Azt állapította meg, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdésének h) pontjában foglalt illetékmentesség a perbeli esetben a szétválás során létrejött és a megszűnt társaság általános jogutódjának tekintendő felperest is megilleti, ezért az alperes határozata jogszabálysértő volt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a felperes csupán egyik jogutódja volt a RB. Rt.-nek és nem az általános jogutódja. A szétválási szerződés földhivatali bejelentésekor hatályos jogszabályi rendelkezések pedig csak az általános jogutód számára biztosították az illetékfizetési kötelezettség alóli mentességet.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte az abban foglaltakra figyelemmel.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 5. számú ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A szétválási szerződés általános jogutódot nem jelölt meg. A szétválás folytán pedig nem egy, hanem több, azaz két gazdasági társaság jött létre. A szétválási szerződés 4. pontja értelmében, valamint a 2., 3., 4., 4/a. számú melléklet, az 5., 6. melléklet alapján az RB. Rt. vagyona jogai és kötelezettségei megosztásra kerültek. Ebből következően pedig a felperes az RB. Rt.-nek nem általános jogutódja lett, hanem csupán egyik jogutódja, mégpedig a szerződésben rögzített akaratnak, célnak megfelelően a mellékletekben meghatározottak tekintetében.
A perbeli időszakban hatályos Itv. 26. § (1) bekezdésének h) pontja úgy rendelkezett, hogy a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a gazdálkodó szervezet olyan szervezeti átalakulásával bekövetkező vagyonszerzés mentes, amikor az újonnan létrejött gazdálkodó szervezet a korábbinak az általános jogutódja lesz. Általános jogutódlás hiányában a perbeli időszakban hatályos jogszabályi rendelkezés értelmében tehát az illetékmentesség a felperest nem illette meg. Az illetékkiszabásra vonatkozó jogszabályi rendelkezés pedig kogens, annak kiterjesztő módon történő értelmezésére nincs jogszabályi lehetőség. A perbeli jogvita eldöntésénél, az e tárgyban hozott határozatok felülvizsgálatánál a bíróságnak mindig a határozathozatalkor irányadó és akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lennie. Az utóbb bekövetkezett jogszabály-módosításoknak visszaható hatálya nincs, az ilyen jellegű jogértelmezést vagy jogalkalmazást pedig a következők is kizárják:
A Gt.</a>-t az 1997. évi XCLIV. törvény módosította 1998. június 16-i hatállyal. E törvény 67. §-a értelmében, annak megfogalmazása szerint az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság jogutódja. A Gt.</a>-vel szemben, azzal ellentétben mellőzi "az általános" szó használatát a jogutódlásnál. Ennek oka pedig az, hogy a VII. fejezet első címe alatt lévő 67. § az átalakulás minden formájára irányadó közös szabályokat állapít meg. Ebbe pedig a szétválás is már beletartozik. Ennél a sajátos átalakulási módnál viszont sem a különválással, sem pedig a kiválással történő átalakulásnál nem lehet általános jogutódlásról beszélni, mert ilyenkor a jogutódlás arányát az érintettek a szétválási szerződésben állapítják meg. Az 1997. évi CXLIV. törvény 67. §-ában rögzített jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel módosításra került az Itv. 26. § (1) bekezdésének h) pontja is és az új előírás alapján már mentessé vált a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a "gazdálkodó szervezet olyan szervezeti átalakulása (egyesülés, szétválás) bekövetkező vagyonszerzése, amikor a létrejövő gazdálkodó szervezetek a korábbinak jogutódjai lesznek".
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem volt jogszabálysértő, az megfelelt a perbeli jogvita elbírálására irányadó hatályos jogszabályi rendelkezéseknek.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 29.557/1999. sz.)