adozona.hu
AVI 2000.11.141
AVI 2000.11.141
A jövedéki termék kiszolgálása a jövedéki alany felelősségét megalapozza (1993. évi LVIII. tv. 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jövedéki engedéllyel rendelkezett és a T. üzemanyagtöltő-állomást üzemeltetett. A felperesnél 1995. április 6-én háztartási tüzelőolaj (továbbiakban: HTO) forgalmazás elszámoltatását végezték 1995. március 6-tól április 6-ig terjedő időszakra. A P. Rt. 1995. augusztus 9-én kelt szakvéleménye szerint a 2197 db 100 l-es címletű HTO utalványok között 1327 db hamis utalvány volt. A szakvélemény szerint a hamis utalványok ultraibolya fényben az eredetivel egyező színárnyalatot mutattak,...
AVI 2000.11.141 A jövedéki termék kiszolgálása a jövedéki alany felelősségét megalapozza (1993. évi LVIII. tv. 4. §)
A felperes jövedéki engedéllyel rendelkezett és a T. üzemanyagtöltő-állomást üzemeltetett. A felperesnél 1995. április 6-én háztartási tüzelőolaj (továbbiakban: HTO) forgalmazás elszámoltatását végezték 1995. március 6-tól április 6-ig terjedő időszakra. A P. Rt. 1995. augusztus 9-én kelt szakvéleménye szerint a 2197 db 100 l-es címletű HTO utalványok között 1327 db hamis utalvány volt. A szakvélemény szerint a hamis utalványok ultraibolya fényben az eredetivel egyező színárnyalatot mutattak, azonban a nyomatrajzolat eltért az eredetitől, mind a négy Merkúr embléma alsó fele tükörképe az eredetinek, a kígyók farkai ellentétes irányban keresztezik egymást. Az eredetitől mind a festék színei, mind a perforáció eltérő. A hamisítványok jó minőségűek, alaposabb ellenőrzés nélkül egyszerű szemrevételezéssel megtévesztésre alkalmasak.Az elszámoltatás eredményeképpen a vámhivatal az 1996. április 29-én kelt határozatával a felperes terhére 16 043 430 forint jövedéki bírságot szabott ki a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló akkor hatályban volt 1993. évi LVIII. tv. (továbbiakban: Jszt.) 67. § f) pontja és a háztartási tüzelőolaj felhasználási jogosultságot igazoló engedély és vásárlási utalvány kiadásáról, valamint a háztartási tüzelőolaj színezési eljárásáról szóló akkor hatályban volt 11/1993.(VII. 1.) IKM-PM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 8. § (1) bekezdése alapján.
Az alperes az 1996. június 24-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint jövedéki ellenőrzés alól elvont az a termék, amelyet hamisított HTO utalványra szolgáltak ki. A szakvélemény szerint UV lámpa használata mellett az utalványok hamisított volta felismerhető volt. A felperest objektív felelősség terheli a Jszt. 4. § (1) bekezdése és 67. § f) pontja alapján.
A vámhivatal 1995. május 5-én a felperes a HTO forgalmazás elszámoltatását 1995. április 6-május 5-ig terjedő időszakra elvégezte, az ellenőrzés során beszerzett P. Rt. 1995. október 16-án kelt szakvéleménye szerint az utalványok között 2214 db 100 1-es címletű hamis HTO utalvány volt. Az utalványok UV fényben az eredetinél sötétebb lilás árnyalatúak voltak, azok a nyomatrajzolata eltért az eredetitől, továbbá mind a perforáció, mind a festék színei nem voltak azonosak az eredetivel. A hamisítványok közepes minőségűek, alaposabb ellenőrzés nélkül egyszerű szemrevételezéssel megtévesztésre alkalmasak voltak.
A vámhivatal az elszámoltatás eredményeként az 1996. április 29-én kelt határozatával a felperes terhére a Jszt. 67. § f) pontja alapján 26 767 260 forint jövedéki bírságot szabott ki. Az alperes az 1996. június 24-én kelt 2071/1996. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatainak felülvizsgálata iránt. Vitatta a felelősségét, annak objektív jellegét, álláspontja szerint a kiszolgálás ténye önmagában nem alapozta meg a felelősségét. A hamisítás ténye csak szakértői vizsgálattal volt felismerhető.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta, ezért azt elutasította. Álláspontja szerint a Pénzjegynyomda Rt. szakvéleménye szerint a hamisítás UV lámpával, nagyítóval felismerhető volt, a hamisítványok közepes minőségűek voltak. A felperes felelőssége a Jszt. 67. § f) pontja és 70. § (1) bekezdése alapján vétkességre tekintet nélkül fennáll. A felperes a hamis utalványokra történő HTO kiszolgáltatásával felelősségét megalapozta.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, annak megváltoztatása iránt. Fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint nem ő vásárolta az üzemanyagot, azzal kapcsolatban árbevételt sem számolt el, általános forgalmi adót, fogyasztási adót nem igényelt vissza. Fellebbezéséhez csatolta a T.-H. Kft-vel 1995. február 1-jén kötött üzemeltetési szerződést, mely szerint csak a Kft. képviselője volt, így a bírság kiszabásának nem volt jogalapja.
A másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban csatolt üzemeltetési szerződést érdemben vizsgálta és megállapította, hogy bár a felperes korábbi eljárásban bizományosi tevékenység végzésére tett nyilatkozatot, az üzemeltetési szerződés azt igazolta, hogy a tevékenységet nem a saját nevében és kockázatára végezte, ezért nem tartozott a Jszt. 4. § (1) bekezdés hatálya alá, így a felperessel szemben az objektív felelősség nem állapítható meg. A Jszt. 4. § (2) bekezdése alapján felróhatóság sem terheli, így e rendelkezés alapján sem tartozik a jövedéki törvény hatálya alá. A felperes felróhatóságára vonatkozóan ugyanis nem merült fel a per során adat, a szakvélemények szerint a hamisítványok jó, illetve közepes minőségűek voltak, és megtévesztésre alkalmasak. Az utalványok hamisított voltát az elszámoltatáskor a pénzügyőrök sem ismerték fel. Az ellenőrzés során azt sem állapították meg, hogy a felperes nem kellő körültekintéssel járt el. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Mellőzte a felperes elsőfokú költségfizetésre történő kötelezését, továbbá kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 50000 forint együttes első-, és másodfokú eljárási költséget.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a perköltség tekintetében kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, a perköltség felemelését a perérték 3%-nak megfelelő összegre a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés b) pontja, illetve 1. § (2) bekezdése alapján. Álláspontja szerint a kifejtett érdemi munka eredményeként lett pernyertes, a másodfokú bíróság által megítélt perköltség túlzottan alacsony, annak mértékét a másodfokú bíróság - a Pp. 221. § (1) bekezdését megsértve - nem indokolta meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Jszt. 4. § (1) és (2) bekezdését, 66. § (1) bekezdését, 70. § (1) bekezdését, 67. § f) pontját, a R. 7. § (3) bekezdését és 8. § (1) bekezdését. A másodfokú bíróság tévesen bírálta el a felperesnek a fellebbezési eljárás során csatolt üzemeltetési szerződését, és abból helytelen jogi következtetésre jutott. A felperes jövedéki engedéllyel rendelkezett, az engedély kiadásának feltétele saját nevében és kockázatára történő tevékenység végzése. Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem a saját nevében értékesített. A Jszt. 67. § alapján objektív a felelősség, a kiszolgálás tényéhez kötődik a felelősség megállapítása, a felróhatóság vizsgálata szükségtelen. A szakvélemény a felelősség érvényesítéséhez igazolta a hamisított utalványokra történő kiszolgálás tényét. A szakvélemények szerint is a hamisítás UV lámpával történő ellenőrzés mellett felismerhető lett volna. A R. 8. § (1) bekezdése tiltja a hamisított HTO utalványra történő kiszolgálást.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság 14. számú ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, a felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást irányadónak tekintette, a fellebbezési eljárásban csatolt üzemeltetési szerződést bizonyítékként értékelte, ezzel azonban a tényállást nem egészítette ki. A Legfelsőbb Bíróság ezért, - pótolva a jogerős ítélet hiányosságát, a tényállást azzal egészíti ki - hogy a felperes által csatolt 1995. február 1-jei a T.-H. Kft.-vel kötött üzemeltetési szerződés 1. § 1. pontja szerint a felperes a T. nevében, javára, számlájára végzi ügynökként az értékesítési tevékenységet jutalék ellenében. A szerződés 1. § 6. pontja szerint a felperes az üzemeltetői tevékenységet, mint önálló vállalkozó végzi. A szerződés 5. § 2. pontja szerint az értékesítés a T. nevében történik. A szerződés 3. § 1. pontja kikötötte, hogy az üzemeltető a töltőállomáson csak a T.-tól beszerzett motorüzemanyagot és HTO utalványt forgalmazhat, melyet a T. szerződött fuvarozói szállítnak. A felperes az elsőfokú bíróság előtt a 8. számú jegyzőkönyv 2. oldal ötödik bekezdése szerint bizományosi tevékenység végzését állította, e nyilatkozatával szemben a fellebbezési eljárás során már "csak képviselői" jogviszonyra, és ezzel összefüggésben a megbízó nevében, a megbízói javára történő tevékenység végzésére hivatkozott. Az üzemeltetési szerződés 3. § 1. pontjától eltérően a HTO elszámoltatásról szóló jegyzőkönyvek ezzel szemben az M. Rt-től beszerzett HTO-t rögzítettek. A felperes 11. sorszám alatt csatolta a T.-H. Kft. fogyasztási adó visszaigénylésével kapcsolatos adóhatósági jegyzőkönyvét, ugyanakkor az iratok között szereplő nyomozati iratokban az szerepel, hogy a felperes igényelt vissza általános forgalmi adót hamis HTO utalványok alapján.
A R. 8. § (1) és (2) bekezdése a HTO elárusítóhely részére állapít meg kötelezettségeket, így a R. 8. § (1) bekezdése értelmében az elárusítóhely hamisított vagy érvénytelen HTO utalványra HTO-t nem szolgálhat ki. A vámhivatal a R. 8. § (4) bekezdése értelmében az elárusítóhelyek jövedéki ellenőrzését és elszámoltatását végzi. A R. 8. § (9) bekezdése értelmében a HTO elárusítóhely szerződéses rendszerben üzemelő elárusítóhely esetén annak üzemeltetője nyújt be az adóhatósághoz fogyasztásiadó-visszatérítési kérelmet. Az üzemeltetési szerződés szerint a felperes volt a töltőállomás üzemeltetője, az elszámoltatást elszámolási időszakonként a felperessel szemben végezte el a vámhatóság, amelyet a felperes sem az elszámoltatáskor, sem a közigazgatási eljárásban, sem az elsőfokú bírósági eljárásban nem kifogásolt. A felperes rendelkezett jövedéki engedéllyel és az elkövetéskor hatályban volt Jszt. 67. § f) pontja értelmében jövedéki ellenőrzés alól elvont az a jövedéki termék, az a háztartási tüzelőolaj amelyet hamisított HTO utalványra vásároltak vagy szolgáltak ki. A felperes mint a HTO elárusítóhely üzemeltetője végezte a hamisított HTO utalványokra a HTO kiszolgálását, ezért a felelősséget a Jszt. 67. § f) pontja alapján, - figyelemmel a Jszt. 4. § (1) bekezdésére és 70. § (1) bekezdésére - a felperes köteles viselni. A Legfelsőbb Bíróság a becsatolt üzemeltetési szerződés és a T. Kft. adóhatósági jegyzőkönyvére figyelemmel nem látta bizonyítottnak, hogy a felperes nem bizományosként járt el, aki saját nevében, de a megbízója javára végezte a jövedéki tevékenységet. A T. Kft.-re nézve becsatolt adóhatósági jegyzőkönyv nem igazolja, hogy a felperes nem igényelt vissza a saját tevékenysége után adót, továbbá az üzemeltetési szerződés 3. § 1. pontjának betartását sem igazolta az elszámolásról készült jegyzőkönyv azon rovata, mely szerint az M. Rt.-től beszerzett üzemanyag került értékesítésre. A felperes a szerződésben megjelöltek szerint ügynökként értékesített jutalék ellenében, és az üzemeltetői tevékenységet önálló vállalkozóként végezte, és a felperes maga is bizományosi tevékenység végzését vallotta az elsőfokú bíróság előtt. A felperes jövedéki engedéllyel rendelkező jövedéki adóalany volt, az engedély kiadásának feltétele a jövedéki tevékenység saját kockázatára történő végzése. A felelősség azonban objektív, a kiszolgálás ténye alapítja meg a felelősséget.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy tévedett a másodfokú bíróság amikor üzemeltetési szerződés alapján a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem megfelelően értékelve a felperes objektív felelősségének hiányára vont le jogi következtetést.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján a fellebbező fél fellebbezésben új bizonyítékra is hivatkozhat, azonban ezáltal a keresetét alapvetően nem módosíthatja, új jogszabálysértésre nem hivatkozhat az új bizonyíték révén, mert ezzel megsérti a Pp. 215. § (1) bekezdésében és a Legfelsőbb Bíróság KK 34. számú állásfoglalásában foglalt kereseti kérelemhez kötöttség elvét. A felperes a keresetében felelőssége hiányára hivatkozott, így abba a felelősség jogalapjának más okból fennálló hiánya beleértendő volt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, - mely az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabályokat megsértette -, a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes teljes pernyertessége folytán a felperesi felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását mellőzte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27.012/1999. sz.)