adozona.hu
AVI 2000.11.138
AVI 2000.11.138
A bíróság nem vizsgálja, hogy az adóhatóság megsérti-e vagy sem az APEH iránymutatást [1987. évi XI. tv. 1. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A P.-K. Kft. 1996. augusztus 25-én telekingatlanokat és építményeket apportált a felperesi társaságba, összesen 161 000 000 forint és 40 250 000 általános forgalmi adó összegben. Az 1996. augusztus 25-én kelt számlát helyettesítő okmány és az ugyanekkor kelt apport jegyzék szerint apportálásra került a 30 000 m2 területű telek3 000 000 forint értékben, a 11 491,9 m2 területű telek11 101 000 forint értékben. A felperes 1996. augusztus hónapra 40 250 000 forint általános forgalmi adót (továbbia...
AVI 2000.11.138 A bíróság nem vizsgálja, hogy az adóhatóság megsérti-e vagy sem az APEH iránymutatást [1987. évi XI. tv. 1. § (1) bek.]
A P.-K. Kft. 1996. augusztus 25-én telekingatlanokat és építményeket apportált a felperesi társaságba, összesen 161 000 000 forint és 40 250 000 általános forgalmi adó összegben. Az 1996. augusztus 25-én kelt számlát helyettesítő okmány és az ugyanekkor kelt apport jegyzék szerint apportálásra került a 30 000 m2 területű telek3 000 000 forint értékben, a 11 491,9 m2 területű telek11 101 000 forint értékben. A felperes 1996. augusztus hónapra 40 250 000 forint általános forgalmi adót (továbbiakban: áfát) szerepeltetett a tárgyi eszköz beszerzésére jutó levonható áfaként a bevallásában az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (4) bekezdés a) pontja alapján. A visszaigényelt áfa kapcsán az APEH Igazgatósága a felperesnél áfa-ellenőrzést végzett el, melynek eredményeképpen az 1997. február 26-án kelt határozatával a felperes terhére3 525 000 forint jogosulatlan áfa visszaigénylést, áfa adókülönbözetet állapított meg és írt elő, kiszabott 1 762 000 forint adóbírságot. Határozata indokolása szerint az apport az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján termékértékesítés, azonban a telekingatlan értékesítése tárgyi adómentes az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdés szerint, ezért a telekre jutó 3 525 250 forint áfa visszaigénylése jogosulatlan volt, mely után az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 72. § (1) bekezdése alapján adóbírság kiszabására került sor.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1997. május 15-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság megalapozatlannak talált, ezért azt elutasította. Az Áfa. tv. 30.§ (1) bekezdés és 2. melléklet 1. pontja értelmében általános forgalmi adó a földterület értékesítése után nem számítható fel, ezért a termékértékesítésről kiállított számlát helyettesítő okmányban szereplő számlaértéket meg kellett bontani, az érték megbontása az apportlista szerint történt, az alperes jogszerűen járt el a jogosulatlan áfa visszaigénylés megállapításakor.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, és a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta. Ítéletében kifejtette, hogy a felperes keresete hatályon kívül helyezés kérésével kiterjedt a bírságra is, mely kereseti kérelem nem volt megalapozott, a bírság mérséklésére vonatkozó Art. 73. § (1) bekezdésében foglalt kivételes méltányosság feltételei nem álltak fenn.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az APEH 1995/211. számú, valamint 1996/95. számú iránymutatásait, továbbá az Art. 24. §-át, 72. §-át, 73. § (1) bekezdését. Bírság kiszabására csak adóhiány megállapítása esetén kerülhetett volna sor, mivel az apportáló az apportot fogadóra áthárította az általános forgalmi adót, ezért a két áfa összeg kiütötte egymást, ezért adóhiány nem merült fel. Az adóhatóság a bevallói oldalt nem vizsgálta, nem vette figyelembe, hogy a felperes tőle elvárhatóan járt el, törvénysértően nem mérsékelték a bírságot. Gazdasági épületeket, szarvasmarha telepeket apportáltak, melyeknek elválaszthatatlan részét képezi a telek, ezzel kapcsolatban más adózok ellenőrzését indítványozta vizsgálni azáltal, hogy más apportálások esetében az adóhivatal eltérően járt el.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy az Art. 73. § (1) bekezdésében foglalt feltételek nem álltak fenn, e rendelkezés alkalmazására nem ad alapot az üzleti partner áfa fizetése sem.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 97. § b) pontja értelmében adókülönbözet a bevallott és az adóhatóság által utólag megállapított adó különbözete. Az Art. 72. § (2) bekezdése alapján adóhiánynak minősül az adózó terhére megállapított adókülönbözet, és adóhiány esetén az Art. 72. § (1) bekezdése értelmében adóbírságot kell fizetni. A bírság alapja az adóhiány, a bírság mértéke az adóhiány 50%-a. Az Áfa. tv. 30.§ (1) bekezdés és 2. melléklet 1. pontja értelmében telekingatlan után általános forgalmi adó nem számítható fel, nem vonható le, a felperes azonban a telekingatlan értéke után felszámított forgalmi adót is visszaigényelte, ezért az adóhatóság jogszerűen állapított meg a felperes terhére adókülönbözetet a bevalláshoz képest, és mivel annak előírására is sor került, az adóbírság kiszabására is jogszerűen került sor az Art. 72. § (1) bekezdése értelmében.
Az adóhatóság az eljárása során sem az Art. 72. § (1) és (2) bekezdését, sem 97. § b) pontját nem sértette meg. A felperes által hivatkozott APEH iránymutatások megsértését a Legfelsőbb Bíróság nem állapította meg, az iránymutatás a jogi irányítás egyéb eszköze, nem jogszabály a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében. Felülvizsgálati kérelem a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján jogszabálysértésre hivatkozással kérhető, jogszabálynak nem minősülő iránymutatás megsértését a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálhatja.
A felperes felelőssége az általa benyújtott bevallás adatainak helyességéért áll fenn, az ellenőrzés a felperesre vonatkozóan került lefolytatásra, és a felperes bevallására tett az adóhatóság megállapítást. Nem szükséges az eljárás során más adózó vizsgálata, de az apportáló ellenőrzésének elvégzése sem kötelező. Ilyen kötelezettség a tényállás teljes körű tisztázottsága miatt sem volt szükséges.
A Legfelsőbb Bíróság az Art. 73. § (1) bekezdésének megsértését sem állapította meg. Az adóhatóság és az eljárt bíróságok is vizsgálták, hogy a bírság mérsékléséhez a kivételes méltánylást érdemlő körülmények fennállnak-e, azonban ilyen körülményt sem az adóhatóság, sem a bíróságok nem tártak fel. A bírság mérséklésére okot adó kivételes méltánylást érdemlő körülményt a felperes sem jelölt meg felülvizsgálati kérelmében. A felperes által hivatkozott tőle elvárható körültekintéssel történő eljárás pedig az eset összes körülményei alapján nem állt fenn, így nem volt jogszabályi lehetőség a bírság kivételes méltánylás alapján történő mérséklésére.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, mely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27.312/1999. sz.)