adozona.hu
AVI 2000.11.137
AVI 2000.11.137
A jogerős ítélet felülvizsgálatának csak olyan jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is per tárgya volt (Pp. 270. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1991-től 1996. év vonatkozásában a felperesnél adóellenőrzést végzett. Ennek realizálásaként határozatában kötelezte a felperest 13 111 000 Ft adóhiánynak, 3 675 000 Ft adóbírságnak, 120 000 Ft mulasztási bírságnak és 9 227 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes e határozatában az elsőfokú határozat számaként tévesen az elsőfokú határozaton lévő vonalkód számait rö...
AVI 2000.11.137 A jogerős ítélet felülvizsgálatának csak olyan jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is per tárgya volt (Pp. 270. §).
Az adóhatóság 1991-től 1996. év vonatkozásában a felperesnél adóellenőrzést végzett. Ennek realizálásaként határozatában kötelezte a felperest 13 111 000 Ft adóhiánynak, 3 675 000 Ft adóbírságnak, 120 000 Ft mulasztási bírságnak és 9 227 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes e határozatában az elsőfokú határozat számaként tévesen az elsőfokú határozaton lévő vonalkód számait rögzítette. A felperes ezért az alperesnek a határozatát visszakézbesítette azzal, hogy az abban megjelölt elsőfokú határozatszám előtte nem ismert, így továbbra is várja a fellebbezése alapján eljárva hozott jogerős másodfokú határozatot. Az alperes ezt követően határozatot hozott, amelyben a kiadott határozatot akként javította ki, hogy az abban hivatkozott elsőfokú határozatszám helyesen 7369418574/232. E döntését elírásra, valamint az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 48. § (1) bekezdésére alapította.A felperes keresetében az alperes kijavított jogerős határozatának bírói felülvizsgálatát kérte. Petitumában nem vitatta az adóhiányt, ennek járulékait, azok jogalapját, illetve mértékét sem. Azzal érvelt, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem felel meg az Áe. 48. §-ában foglat jogszabályi rendelkezéseknek. Ezen eljárási szabálysértés pedig az ügy érdemére is kihatott, mivel a jogszabályok által megkívánt alaki kellékekkel nem rendelkező határozatnak az érdemi tartalmi sem állapítható meg.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes eljárási jogszabálysértést nem követett el, mivel a kijavítás ténye a határozat eredeti példányára feljegyzésre került. A kijavítás az alaphatározat érdemi rendelkezéseit nem érintette, pusztán számhibát javított az alperes. Amennyiben a kijavítás kapcsán mégis jogszabálysértés következett volna be, akkor az semmiképpen sem lehetett volna kihatással az alaphatározat érdemi megállapításaira.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását az alperes határozatának hatályon kívül helyezését a kereseti kérelmében is előadott indokaira figyelemmel. Azzal is érvelt, hogy az alperesi, e perben felülvizsgálni kért határozatot azért is jogszabálysértőnek tartja, mivel az nem azonosítható be azon oknál fogva sem, hogy több azonos időszakra eső alperesi határozatról van szó. Hivatkozott arra is, hogy olyan eredeti határozatot nem kapott, amelyen a kijavítás ténye feltüntetésre került volna. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Mellőzte az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból azt a kitételt, mely szerint az alperes az érdemi határozata kijavításának tényét az alaphatározat irattári példányára is felvezette volna, mivel ilyet a közigazgatási iratok alapján nem látott megállapíthatónak. Ítéletében rögzítette, hogy az alperes megszegte az Áe. 48. § (3) bekezdésében foglaltakat azzal, hogy határozata kijavításával egyidejűleg annak tényét az alaphatározatára és a felperes által visszaküldött kiadmányra nem vezette rá. Osztotta ugyanakkor az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy az alperes által a határozat kijavítása során elkövetett eljárási szabálysértésnek az érdemi döntésre nem volt kihatása, ennél fogva az alperes jogerős érdemi határozatának hatályon kívül helyezésére a KK 31. számú állásfoglalásra is figyelemmel nincs jogi lehetőség. Azt állapította meg, hogy az alperes jogerős érdemi határozata a felülvizsgált elsőfokú határozat iktatószámát tévesen tartalmazta, abból azonban a felülvizsgált időszak, adónem, a megállapított adóhiány mértéke, illetve járulékainak összege egyértelműen megállapítható volt. A keresetlevél az érdemi megállapításokat nem is vitatta, a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés pedig az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére nem ad alapot.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Azzal érvelt, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem felel meg az Áe. 48. § (3) bekezdésében foglaltaknak, ezen eljárási szabálysértés pedig azt eredményezi, hogy a határozat tényállásra épülő megalapozottsága sem ismerhető fel, így a határozat sérti az objektív igazság elvét, a bizonyítási kötelezettség elvét, a jogbiztonság követelményét, és korlátozza a felperes jogorvoslathoz való jogát azáltal, hogy éppen a tényállást teszi tisztázatlanná.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség a jogerős ítélettel el nem bírált megtámadási jogcím érvényesítésére. Felülvizsgálatnak csak olyan jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapul, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt. [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (2) bekezdése, BH 1996/372., BH 1996/205., BH 1995/163.] Ezért a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban kizárólag abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az Áe. 48. § (3) bekezdésében foglalt eljárási szabály megsértésére alapított felperesi érvelés érdemben jogilag helytálló-e vagy sem, alkalmas-e a felülvizsgálni kért határozat jogszabálysértő voltának megállapítására és a felülvizsgálati kérelem szerinti döntés meghozatalára.
Az Áe. 48. § (1) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv a határozatát elírás esetén kijavíthatja vagy kicserélheti. A (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a kijavítást az alaphatározat eredeti példányára és lehetőleg kiadmányaira is fel kell jegyezni, és az alaphatározatra előírt módon az ügyféllel közölni kell. Az ismertetett szabályozásból következően nincs kötelező előírás a tekintetben, hogy a kijavítás milyen formában eszközölhető, ennél fogva a kijavítás megvalósulhat úgy is, ahogyan az a perbeli esetben történt. Az a kötelező előírás pedig nem sérült meg, mely szerint a kijavítást, azaz a perbeli esetben a kijavító határozatot az alaphatározatra előírt módon kell az ügyféllel közölni, mivel a felperes általa sem vitatottan a kijavító határozatot megkapta, az részére szabályszerűen kézbesítve lett. A kijavított határozat pedig az alaphatározat eredeti példányában együtt rendelkezésére állt a felperesnek. Olyan eljárási szabályt tehát az alperes nem szegett meg, amelyet a jogszabály kötelezően alkalmazandóként írt elő. A kijavítás alapjául szolgáló elírás az alaphatározatot, a 9270540144. számút a kijavító határozat szövegezéséből és tartalmából következően érdemben nem érintette. A kijavítás ugyanis kifejezetten a fellebbezéssel elbírált elsőfokú határozat számának kijavítására irányult. Ezért az ítéletek helyesen és jogszerűen rögzítették azt is, hogy ha az alperes a kijavítás során megszegett volna valamilyen jogszabályi előírást, az akkor sem adhatott volna alapot az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére, mivel az ügy érdemi eldöntésére nem volt és nem is lehetett kihatással. (KK 31. számú állásfoglalás.) Az alaphatározat rendelkező részébe foglalt döntést, továbbá annak indokolását a kijavítás nem is érin-tette.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelelt, olyan eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással lett volna, nem történt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27. 004/1999. sz.)