adozona.hu
AVI 2000.10.130
AVI 2000.10.130
A vámmentesség feltétele a pénzintézet közreműködése a végleges hazatérést követő 90 napon belüli külföldről történő megrendelésben [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 84. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tartósan külföldön dolgozott, és 1990. július 18-án tért haza véglegesen Magyarországra. A felperes 1990. szeptember 30-án a külföldi székhelyű J. cégtől különböző ingóságokat rendelt meg, amelynek számlái 1990. október 4-én kerültek kiállításra. A számlák ellenértéke a C. E. I. Bank Ltd. által 1990. november 12-én - a felperes megbízásából - átutalással került kiegyenlítésre. A vámáruk vámszemléje 1990. december 21-én volt.
Az első fokon eljárt vámhivatal határozatában elutasítot...
AVI 2000.10.130 A vámmentesség feltétele a pénzintézet közreműködése a végleges hazatérést követő 90 napon belüli külföldről történő megrendelésben [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 84. §]
A felperes tartósan külföldön dolgozott, és 1990. július 18-án tért haza véglegesen Magyarországra. A felperes 1990. szeptember 30-án a külföldi székhelyű J. cégtől különböző ingóságokat rendelt meg, amelynek számlái 1990. október 4-én kerültek kiállításra. A számlák ellenértéke a C. E. I. Bank Ltd. által 1990. november 12-én - a felperes megbízásából - átutalással került kiegyenlítésre. A vámáruk vámszemléje 1990. december 21-én volt.Az első fokon eljárt vámhivatal határozatában elutasította a felperes által előterjesztett személyes ingóságainak vámmentes vámkezelésére irányuló kérelmet. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot - annak helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
A felperes kerestében a határozatok megváltoztatását kérte. Keresetét azzal indokolta, hogy a határozatok jogszabálysértőek, mivel nem felelnek meg a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 84. § (1) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak. Az alperes e jogszabályhely tekintetében kifejtett érvelése téves, mivel e jogszabályhely kizárólag azt írta elő, hogy a megrendelést 90 napon belül kell teljesíteni és csak fizetést kell pénzintézeten keresztül teljesíteni.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy határozata megfelel az R. 84. § (1) bekezdés c) pontjában, valamint a 1033/1987. VPOP utasítás (továbbiakban: Utasítás) 158. § (3) bekezdésében foglaltaknak. Arra hivatkozott, hogy a vámáruk megrendelésének 90 napon belül belföldi pénzintézet közreműködésével kellett volna megvalósulnia, mivel a felperes esetében a pénzintézeti közreműködés határidőn túli volt, így a vámmentesség iránti kérelmét nem lehetett teljesíteni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az állam javára fizessen meg 2000Ft perköltséget (elsőfokú ítélet rendelkező rész 2. bekezdése), és az alperesnek 2000 Ft perköltséget. Az volt a jogi álláspontja, hogy az R. 84. § (1) bekezdés c) pontja, továbbá az Utasítás 158. §-ának (3) bekezdése kötelezően írja elő a pénzintézeti közreműködést. A pénzintézet feladata pedig nemcsak a devizaszámla vezetése és a vételár átutalása volt, hanem a külföldi áruk megrendelésének felvétele is. Mivel pedig a felperes az ingóságokat nem a pénzintézeten keresztül rendelte meg, így esetében a jogszabályi feltétel nem valósult meg. A vámmentes vámkezelés jogintézményének alkalmazásához nem elegendő az a tény, hogy a felperes a pénzintézet részére a vételár átutalására megbízást adott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően az abba foglalt indokaira figyelemmel. Hivatkozott arra is, hogy az utasítás nem tartalmazhat állampolgárok jogait sértő rendelkezéseket.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján, lényegében helyes indokai tekintettel helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet rendelkező részének 2. bekezdését a Pp. 253. § (3) bekezdése értelmében megváltoztatta és a 2. bekezdésben a perköltségnek az állam javára történő megfizetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. A Pp. 253. § (3) bekezdése alapján kötelezte a felperest a feljegyzett kereseti illeték megfizetésére is, mivel e körben az elsőfokú ítélet döntést nem tartalmazott.
A másodfokú bíróság arra mutatott rá, hogy az R. 84. § (1) bekezdésének c) pontja egyértelműen a belföldi pénzintézet közreműködésével történt határidőn belüli megrendelés tényéhez köti a vámmentesség kedvezményének megadását. A perbeli esetben pedig a felperes általa sem vitatottan az előírt 90 napos határidőn belül, de nem pénzintézeti közreműködéssel rendelte meg a vámárukat. E tényből következően pedig - az Utasítás alkalmazása nélkül is - kizárt a vámmentesség biztosítása. A felperes vámmentes vámkezelés iránti kérelmének elutasítását tehát az R. 84. § (1) bekezdésének c) pontja alapozza meg és nem az Utasításba foglalt rendelkezés. A másodfokú bíróság rögzítette ugyanakkor azt is, hogy az Utasítás az R.-ben foglalt szabályhoz képest többletfeltételt nem ír elő. Kiemelte egyben, hogy az R. hivatkozott rendelkezése nem az ellenérték megfizetéséhez írja elő a pénzintézeti közreműködés igénybevételét, hanem a megrendeléshez és az R.-ben meghatározott feltételrendszer nem bontható tetszőleges elemeire, az abban rögzítetteknek együttesen kell megvalósulniuk ahhoz, hogy a vámmentesség iránti kérelem jogszerűen megadható legyen. Ez pedig a perbeli esetben nem állt fenn.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelő tartalmú döntés meghozatalát. Felülvizsgálati kérelmét azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet sérti az 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) 1. §-ában és 18. § (2) bekezdésében foglaltak. Ezt azzal indokolta, hogy a Magyar Közlönyben meg sem jelent Utasításban szabályozottakhoz jogkövetkezményeket fűzni nem lehet; illetve, hogy az R. perben vitatott rendelkezése nem tartalmaz olyan szabályt, mely szerint már a megrendelést is pénzintézetnek kellett volna megadnia. Az volt a jogi álláspontja, hogy a másodfokú bíróság jogértelmezése kifejezetten ellentétes a jogszabályba foglalt jogalkotói szándékkal.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ebből következően a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a jogerős ítélet sérti-e a Jat. 1. §-ában és 18. § (2) bekezdésében foglaltakat.
A Jat. 1. §-a a jogalkotó szervek által hozható jogszabályokat nevesíti a)-f) pontjában. Az alperes a perben felülvizsgálni kért határozatát az R. 84. § (1) bekezdésének c) pontjára alapítottan hozta meg, a másodfokú bíróság pedig e jogszabályi rendelkezés alkalmazásának a jogszerűségét állapította meg ítéletében. A Jat. 1. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében jogalkotó szerv által hozott jogszabály a miniszteri rendelet, tehát a perben alkalmazott R. is. A másodfokú bíróság pedig jogerős ítéletében (3. oldal 2-4. bekezdése) kifejezetten rögzítette, hogy az alperes határozatának jogszerűsége nem az Utasításon, hanem az R. 84. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt jogszabályi rendelkezésen alapul. Egyértelműen utalt arra is, hogy nem az Utasításba foglalt szabályozás az, ami a vámmentes vámkezelés iránti kérelem elutasítására jogszabályi okot adott. Ebből kővetkezően a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy nem alapos a felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, mely szerint a jogerős ítélet a Jat. 1. §-ába foglaltakat sértené.
A Jat. 18. §-ának (2) bekezdése azt mondja ki, hogy "A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni." Ebből következően nem tartalmaz a perbeli jogvita eldöntésére irányadó rendelkezést, és a jogszabályok felülvizsgálata sem nem tartozik a közigazgatási bíróságok hatáskörébe.
Az R. 84. § (1) bekezdés c) pontjának szó szerinti szövegezése pedig a következő: "Vámmentesek az egy évet meghaladó folyamatos külföldi szolgálat, ösztöndíjon alapuló tanulmányút, valamint az illetékes belföldi szerv kiküldetése, kiközvetítése alapján történt külföldi munkavállalás, munkavégzés, külszolgálat után végleg hazatérők által belföldi pénzintézet közreműködésével a végleges hazatérést, illetőleg a külszolgálatból származó devizajárandóságuk devizaszámlán való jóváírását követő 90 napon belül külföldről megrendelt, a személy- és családi szükségletet meg nem haladó, a 2-8. bekezdésekben meghatározott értékű és mennyiségű vámáruk". E jogszabályhely szövege kifejezetten, egyértelműen és kogens szabályként írja elő szövegezésében a pénzintézet közreműködését a végleges hazatérést követő 90 napon belüli külföldről történő megrendelésben. Ezért a másodfokú bíróság ítéletében jogszerűen állapította meg, hogy a jogszabályban előírt feltétel a felperes esetében nem valósult meg. A másodfokú bíróság jogerős ítélete nem tartalmazott téves jogértelmezést, hanem jogszabályi feltétel hiányának fennállásáról, és az e körben hozott alperesi határozat törvényességéről határozott, ezért az e körben előterjesztett felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelés sem tekinthető helytállónak.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálni kért határozatról azt állapította meg, hogy az megfelel a jogszabályoknak, így a Pp. 275/A. § (1) bekezdése értelmében azt hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 28.648/1997. sz.)