adozona.hu
AVI 2000.10.129
AVI 2000.10.129
A vámáru vámértékét elsősorban az ügyleti érték alapján kell megállapítani [1995. évi C. tv. 21. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt közigazgatási szerv határozatában a felperessel szemben 757 108 Ft vámteher különbözetet szabott ki. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes által bevallott és vámkezeléshez benyújtott számla szerinti 5000 DM nem a tényleges ügyleti értéket tükrözi, mivel a vámkezelni kért gépjárműért a felperes ténylegesen 15 000 DM-et fizetett ki. Az ugyancsak 2. számú másik határozatában pedig a felperest - a vámkezelésre vonatkozó kötelezettség megszegése miatt, mivel a vámkezelést ...
AVI 2000.10.129 A vámáru vámértékét elsősorban az ügyleti érték alapján kell megállapítani [1995. évi C. tv. 21. § (1) bek.]
Az első fokon eljárt közigazgatási szerv határozatában a felperessel szemben 757 108 Ft vámteher különbözetet szabott ki. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes által bevallott és vámkezeléshez benyújtott számla szerinti 5000 DM nem a tényleges ügyleti értéket tükrözi, mivel a vámkezelni kért gépjárműért a felperes ténylegesen 15 000 DM-et fizetett ki. Az ugyancsak 2. számú másik határozatában pedig a felperest - a vámkezelésre vonatkozó kötelezettség megszegése miatt, mivel a vámkezelést nem a tényleges ügyleti érték alapulvételével kérte - 378 554 Ft vámigazgatási bírsággal sújtotta.Az alperesi jogelőd a vámteher különbözet és a vámigazgatási bírság tárgyában kiadott mindkét elsőfokú határozatot - két külön határozatban - helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: T.) 21. § (1) bekezdésére és a 141. § (1) bekezdésének b) pontjára alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy a vámkezelni kért gépjármű reális értéke 5000 DM. Az ügyben büntetőeljárás is folyik, és nem került megállapításra az, hogy az általa bemutatott 5000 DM-et tartalmazó számla nem felelne meg a valóságnak. Hivatkozott arra is, hogy a német nyomozóhivatali jelentés tartalma valótlan.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mivel azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozatok jogszerűek. Ezt azzal indokolta, hogy a határozathozatalkor rendelkezésre álló adatok (az eladó által kiállított számlák, a Hannoveri Vámnyomozó Hivatal nyomozati jelentése) elegendőek voltak azon tény megállapítására, hogy a vámkezeléskor bemutatott számla nem a reális vételárat tükrözi. A felperes a kereseti kérelme szerinti nyilatkozatát nem támasztotta alá, ennél fogva a még folyamatban lévő vámhivatali nyomozás eredményének bevárása nem szükséges. A T. 21. § (1) bekezdése és 27. § (1) bekezdésére alapított közigazgatási határozatok ezért jogszerűek, mivel a vámáru vámértékét elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni. A bemutatott számla alapján azonban a vámérték nem volt meghatározható, ezért helyesen járt el az alperes a reális vámérték megállapításakor. A vámkezelésre vonatkozó kötelezettségek megszegése esetén pedig a T. 141. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a vámhatóságnak vámigazgatási bírságot kell kiszabnia.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát kérte. Másodlagos fellebbezési kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és kötelezze az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy az alperes ügy érdemére is kiható lényeges eljárási szabálysértést követett e1 azzal, hogy a külföldi hatóságot közvetlenül megkereste és nem kérte bűnügyi jogsegély alkalmazását. Az elsőfokú bíróságnak pedig az eljárást a büntetőügy befejezéséig ugyanezen okoknál fogva fel kellett volna függesztenie, illetve nem alapíthatta volna ítéletének tényállását olyan adatokra, amelyek nem jogsegélyszolgálat által beszerzettek voltak. A felperes vitatta a kereseti illetékre vonatkozó elsőfokú bírói döntést is.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyja helyben.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból okszerű és jogszerű ténybeli, illetve jogkövetkeztetésekre jutott. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésben előadottakra figyelemmel csupán a következőket kívánja kiemelni:
E perben az alperesnek, illetve a bíróságnak nem a büntetőjog és nem is a büntetőeljárás szabályait, hanem a közigazgatási eljárásra és a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket kellett alkalmaznia. Ennél fogva a felperesnek a bűnügyi eljárásokra irányadó jogsegély alkalmazására vonatkozó hivatkozása irreleváns. Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a büntetőeljárásnak a tárgya és az alanya nem azonos a közigazgatási ügy tárgyával és alanyával, ennél fogva semmi nem indokolta a közigazgatási eljárás, illetve közigazgatási per felfüggesztését. Az alperest, továbbá a T. 141. §-ának (4) bekezdése feljogosította a külföldi vámhatóság megkeresésére, és az e megkeresésben foglaltak valótlanságát a felperes a közigazgatási eljárásban, illetve a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva, nem bizonyította.
A személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését a felperesi gazdasági társaság az ügyleti érték alapján kérte, a T. 21. § (1) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy a vámáru vámértékét elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni. Az ügyleti érték pedig az az ár, amelyet a Magyarországra irányuló export eladás során az áruért ténylegesen fizettek. A perbeli esetben ez 15 000 DM volt, tehát az elsőfokú bíróság helyesen és jogszerűen állapította meg azt, hogy az alperesi határozatok megfelelnek a T. 21. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt jogszabályi rendelkezésnek. Mivel pedig a felperes a vámkezelést nem a tényleges ügyleti érték alapján kérte és ennek folytán magatartása miatt vámhiány keletkezett, a T. 141. § (1) bekezdésének b) pontja, valamint (2) bekezdése szerinti kogens jogszabályi rendelkezéseket kellett alkalmazni, azaz vele szemben vámigazgatási bírságot kellett kiszabni.
Az elsőfokú bíróság jogszerűen rendelkezett a kereseti illeték tárgyában is. A felperes ugyanis a vámteher-különbözet és a vámigazgatási bírság tárgyában hozott határozatok bírói felülvizsgálatát kérte, ennek folytán a pertárgy értéke 1 135 662 Ft. Az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 43. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó 42. § (1) bekezdésének a) pontja alapján pedig az1 135 662 Ft illetékalap után a 6%-os illeték mértéke68 100 Ft.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 28.784/1998. sz.)