adozona.hu
AVI 2000.10.127
AVI 2000.10.127
A nem adóalanytól vásárolt termék után adó nem igényelhető vissza [1991. évi LXXVIII. tv. 11. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1991-94. évekre átfogó ellenőrzést végzett el az 1994. március és szeptember havi általános forgalmi adó kivételével. Az ellenőrzés eredményeképpen az 1997. január 23-án kelt határozatával a felperes terhére 4 985 000 forint általános forgalmi adóhiányt, 11 477 000 forint fogyasztási adóhiányt írt elő. Rendelkezett más adónemekben fennálló kiutalható adókülönbözetekről, valamint kiszabott 7 810 000 forint bírságot, és 4 164 000 forint késedelmi pótlék...
AVI 2000.10.127 A nem adóalanytól vásárolt termék után adó nem igényelhető vissza [1991. évi LXXVIII. tv. 11. § (2) bek.]
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1991-94. évekre átfogó ellenőrzést végzett el az 1994. március és szeptember havi általános forgalmi adó kivételével. Az ellenőrzés eredményeképpen az 1997. január 23-án kelt határozatával a felperes terhére 4 985 000 forint általános forgalmi adóhiányt, 11 477 000 forint fogyasztási adóhiányt írt elő. Rendelkezett más adónemekben fennálló kiutalható adókülönbözetekről, valamint kiszabott 7 810 000 forint bírságot, és 4 164 000 forint késedelmi pótlékot. 275 000 forint általános forgalmi adóhiány azért került megállapításra, mert a felperes 1993. június 11-én két szolgálati lakást értékesített, az értékesítés után általános forgalmi adót (továbbiakban: áfát) nem számolt fel, a számlában 0% áfa mértéket szerepeltetett.Az adóhatóság megállapította, hogy a szolgálati lakás értékesítése az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: Áfa. tv.) 30. § (1) bekezdése alapján adóköteles, s az Áfa. tv. 23. § (2) bekezdés a) pontja alapján a 25%-os adó felszámításával adókülönbözet megállapítására került sor. A felperes továbbá olyan számlák alapján igényelt vissza áfát és fogyasztási adót, mely számlakibocsátók az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése alapján adóalanynak nem minősültek, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése alapján a számlák hitelesnek nem voltak tekinthetők. Az E. Kft. számlakibocsátó tekintetében B. László a Kft. képviselője a számlát sajátjának nem ismerte el, arról nyilatkozott, hogy üzemanyag forgalmazást nem végzett, a Kft. bélyegzője elveszett 1993. februárjában. Az elvégzett célellenőrzés a perbeli számlát a számlakibocsátó nyilvántartásában nem találta fel. A V. Kft. tekintetében az került megállapításra, hogy a társaság sem az adózói nyilvántartásban nem szerepel, a kérdéses számlák sem árbevételei között, sem bevallásában nem kerültek rögzítésre, a társaságnak nem volt jövedéki engedélye. P. László a Kft. képviselője a számlákat magáénak nem ismerte el, igazolta, hogy a társaság pecsétjét 1993. február 26-án ellopták, a pecsét érvénytelenítése iránt a Kft. eljárt. A G. és N. Kft. esetében feltárták, hogy a társaság a cégnyilvántartásban nem szerepel, az ügyvezetőként bejegyzett N. János a céglapításról nem tudott, a személyigazolványa ellopásával került a cég megalapításra. A P. Bt. tekintetében a cégbejegyzési kérelmet elutasították, a cég a székhelyén nem lelhető fel, a cég jövedéki engedélyét 1994 szeptemberében visszavonták. Az M. Bt. tekintetében Gy. István beltag eltűnt, nem található fel, ellene adócsalás miatt eljárás folyik, és a cég törlésére is megindult az eljárás. A társaság 1994. évre bevallást nem nyújtott be, és a számlákon eltérő jövedéki engedélyszámot tüntetett fel. Sz. János számlakibocsátó tekintetében 1994. évre bevallás benyújtásra nem került. Sz. János meghallgatásakor a számlákról érdemben nem tudott nyilatkozni. A fogyasztási adó tekintetében az adóhatóság megállapította, hogy mivel nem igazolt, hogy a felperes a forgalmazott üzemanyagot adózottan szerezte be, ezért a fogyasztási adót az 1991. évi LXXVIII. tv. (továbbiakban: Fat.) 11. § (2) bekezdése alapján a felperesnek kell viselnie.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1997. március 25-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt és az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint az adóhatóság által feltárt tényállás szerint az általános forgalmi adó visszaigénylésére a felperes nem jogosult, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel nem állt fenn. A fogyasztási adó tekintetében a Fat. 4. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felperes adófizetési kötelezettsége fennáll.
Az ítélet ellen a felperes által benyújtott fellebbezést a másodfokú bíróság alaptalannak találta és az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatásával a keresete szerinti döntést kért. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontját, 35. § (1) bekezdés a) pontját, 34. §-át, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. (továbbiakban: Sztv.) 84. § (1) és (2) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 51. § (4) bekezdését, a Fat. 4. § (1) bekezdés b) pontját, az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdés b) pontját és 44. § (4) bekezdését, valamint tartalma szerint a Pp. 206. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint a szolgálati lakás értékesítése tekintetében a szerződési összegben az ellenérték és az adó is benne foglaltatott, ezért az adó felszámítása törvénysértő és az APEH iránymutatásával is ellentétes. A fiktív számlák tekintetében a jogerős ítélet megállapítása törvénysértő, cégbejegyzéssel rendelkező cégektől vásárolt gázolajat, tüzelőolajat, ezek a cégek adóalanyoknak minősültek. Valós gazdasági esemény történt és ezt hiteles számla igazolta. Az adóhatóság és így a jogerős ítéletben a másodfokú bíróság is a számlakibocsátók egyoldalú nyilatkozata alapján az abban foglaltakat nem bizonyítva tett megállapításokat. Az üzleti partnerei ellenőrzésére korlátozott lehetősége van az adótitok miatt, és e körben a tényállást nem tárták fel. A fogyasztási adó egyfázisú adó, minden esetben a termék előállítója fizeti, a felperesre hárítása törvénysértő. Álláspontja szerint a számlakibocsátó felelőssége alapján a felperestől az általános forgalmi adó nem követelhető. A késedelmi pótlék és bírság kiszabására nem volt jogszabályi alap.
A felperes új képviselőt hatalmazott meg és a felülvizsgálati kérelmét kiegészítette azzal, hogy a jogerős ítélet sérti az Áfa. tv. 5. § (1) bekezdését, 43. § (1) bekezdését, az Sztv. 15. § (3) bekezdését, 84. § (3) bekezdését, a Fat. 1. § (1) bekezdését, 3. § (1) bekezdését, 4-5. §-ait, az Art. 73. § (1) bekezdését.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a számlák hitelessége nem állapítható meg, a számlakibocsátó felelőssége más eljárásban érvényesíthető. A felperes a fogyasztási adó fizetésére köteles a Fat. 11. § (2) bekezdése alapján. A bírság kiszabására a jogszabály kötelező rendelkezése folytán került sor, annak mérséklésére nem volt jogi lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felül vizsgálati eljárásban megállapította, hogy a jogerős ítélet a felperes által felül vizsgálati kérelemben és annak kiegészítésében felhívott jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg. A felperes által az új jogi képviselő meghatalmazásával benyújtott újabb felül vizsgálati kérelem kiegészítés érdemben nem bírálható el, mert azt a felperes a Pp. 272. § (1) bekezdésében foglalt határidő eltelte után nyújtotta be.
A szolgálati lakás értékesítésével kapcsolatban helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes által kibocsátott számlákban az értékesítésnél az adó mértéke 0%-ban került meghatározásra, míg a felépítmény értékesítése az Áfa. tv. 30 § (1) bekezdése és 23. § (2) bekezdés a) pontja alapján adóköteles, az adó mértéke a 258 000 forint, így jogszerűen került felszámításra a telek értékével csökkentett 549 071 forint vételár után az általános forgalmi adó. A felperesnek azon hivatkozása, hogy a szerződési összegben az ellenértékkel együtt az adó is benne foglaltatik alaptalan, a felperes kibocsátott számlája ennek ellentmond.
A jogerős ítélet az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja és az Sztv. 84. § (1) és (2) bekezdése alapján a jogszabályoknak megfelelően állapította meg, hogy a számlakibocsátók által kibocsátott számlák alapján az áfa levonásának joga a felperest nem illeti meg. Az adóhatóság részletesen vizsgálta a számlakibocsátókat, széleskörű eljárást folytatott le, célellenőrzést végzett, a tényállást megfelelően feltárta. A jogerős ítéletben foglaltak szerint is olyan számla nem tekinthető hitelesnek, mely a számlakibocsátó nyilvántartásában nem szerepel, azt sajátjának a számlakibocsátó nem ismeri el. Lopott személyi igazolvánnyal alapított társaság tekintetében az adóalanyság nem állapítható meg, ugyanígy akkor sem áll fenn valós adóalanyiság törvényi kötelezettségek megszegése miatt, ha a társaság ellen eljárás folyik, annak ellenőrzésére így nem kerülhet sor és a társaság bevallási kötelezettségét nem teljesíti. Mindezek alapján helytállóan került annak megállapítására a sor, hogy a számlakibocsátók egy része az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt adóalanyiság követelményének nem felel meg, illetve a gazdasági esemény nem bizonyított, az adó áthárítása sem, ezért az áfa levonására nincs törvényes lehetőség. A felperes felülvizsgálati kérelmében - a kérelem tartalma szerint - a bizonyítékok mérlegelését is támadta. A peres eljárás során a felperest terheli a bizonyítási kötelezettség a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján arra vonatkozóan, hogy a közigazgatási határozat jogszabályt sért. A felperes a peres eljárás során nem terjesztett elő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a vitatott számlakibocsátók tekintetében az adóalanyiság valós, a számlák valóságos gazdasági eseményről kerültek kiállításra és valós adóalanyok hárították át az adót a felperesre. Önmagában az áru megléte, továbbforgalmazása nem igazolja, hogy az áru beszerzése adóalanytól történt, és az adó áthárításával történt a termék beszerzése. Ennek hiányában viszont az általános forgalmi adó levonására nincs törvényes lehetőség. Az adóhatóság az eljárása során a számlák valóságtartalmát vizsgálhatja, s ezek alapján tehet megállapítást. Ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt ellenőrzési tilalom hiányában az adóhatóság a konkrét ellenőrzéskor azon számlák valóságtartalmát is vizsgálhatja, melyekre korábban visszaigénylési kérelem alapján adó-visszatérítést teljesített. A felperes által a számlakibocsátó felelősségére való hivatkozás a felperest a saját bevallása valóságtartalmáért fennálló felelőssége alól nem menti. A felperes az Áfa. tv. 44. § (4) bekezdése alapján a számlakibocsátó felelősségét más eljárásban érvényesítheti.
A Fat. 4. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezése szerint a fogyasztási adót a nem adóalanytól beszerzett termék esetén a vevő, a fel vásárló fizeti meg. A Fat. 11. § (2) bekezdése meghatározta, hogy a nem adóalanytól vett termék nem minősül adóval növelt áron beszerzett terméknek, azok után az adó nem igényelhető vissza. A felperes e rendelkezések alapján a fogyasztási adó megfizetésére köteles.
A felperes sem a keresetében, sem a fellebbezésében nem vitatta a késedelmi pótlék és a bírság felszámítása jogszabályi alapját, mindössze arra hivatkozott, hogy mivel adótartozása nem áll fenn, ezért a járulékként kiszabott késedelmi pótlék és bírság viselésére sem köteles. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban csak olyan jogszabálysértést vizsgálhat, amelyre a korábbi jogorvoslatokban már hivatkoztak. A felperes által korábban nem vitatott megállapításokat a felül vizsgálati kérelemben már érdemben támadni megalapozottan nem lehet.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt, ezért azt a Pp. 275/A.§ (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27.405/1998. sz.)