adozona.hu
AVI 2000.10.123
AVI 2000.10.123
A szociális segély nem minősül olyan pénzbeli juttatásnak, amely az adómentesség kedvezményének igénybe vételére jogosít [1991. évi XCI. tv. 7. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben lefolytatott ellenőrzése eredményeként 117 600 Ft adóhiány, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest. A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási szerv határozatát. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes alapítványi befizetése, adományozása után a magánszemélyek jövedelemadójáról ...
AVI 2000.10.123 A szociális segély nem minősül olyan pénzbeli juttatásnak, amely az adómentesség kedvezményének igénybe vételére jogosít [1991. évi XCI. tv. 7. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben lefolytatott ellenőrzése eredményeként 117 600 Ft adóhiány, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest. A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási szerv határozatát. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes alapítványi befizetése, adományozása után a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. § (1) bekezdésének i) pontja szerinti adókedvezményt jogosulatlanul vette igénybe, illetve 270000Ft egyesületi juttatást, mint adóköteles jövedelmet nem vallott be. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes arra tekintettel fizetett 20 000 Ft-ot az Ú. P. Alapítvány részére, hogy a T. és K. Egyesülettől 200 000 Ft juttatásban részesüljön, amelyet az alapítvány részére kellett befizetni - és így együttesen 220 000 Ft után adócsökkentő kedvezményt vegyen igénybe, mely alapján az előre meghatározott vagyoni előny megszerzése érdekében történő befizetés ténye és az adományozási szándék hiánya teljesen nyilvánvaló.A felperes 270 000 Ft juttatást kapott a T. és K. Egyesülettől, amelyet nem vallott be. Az adóhatóság megállapította, hogy az egyesület által adott juttatásra nem a szervezet önsegélyező feladatának ellátása keretében került sor, ebből következően az Szja. törvény 7. § (1) bekezdésének 3. és 43. pontja szerinti adómentesség nem áll fenn, az összeg a 32. § (1) bekezdése alapján adóköteles.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alapítványi befizetéshez kapcsolódó adókedvezmény igénybe vételéről rendelkező törvényi konjunktív feltételek közül egyik sem valósult meg. Az alperes a határozat meghozatalánál sem anyagi, sem eljárási szabályt nem sértett, az adóhatóság kellőképpen tisztázta azt a körülményt, hogy a felperes részéről az alapítványhoz való csatlakozása kizárólag vagyoni előny, az adókedvezmény megszerzése érdekében történt, az adókedvezménnyel tá-mogatott cél az alapítvány működését nem szolgálta. A 270000 Ft egyesületi juttatás célja az adójogszabályok megkerülése volt, amelynek eredményeképpen a munkavállalók részére adómentes jövedelmek kifizetése történt.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy az adókedvezmény igénybe vételére az Szja törvény 38/A. § (1) bekezdésének i) pontja alapján kettős feltétel együttes megléte esetén van lehetőség, azaz olyan alapítványhoz kell a befizetést teljesíteni, amely az Szja. törvényben meghatározott célok elérése érdekében működik, másrészt a vagyoni előny megszerzése a befizetéshez kapcsolódóan kizárható legyen. E feltételek hiányában az Ú. P. Alapítvány által kiállított igazolás a felperest adókedvezmény igénybevételére nem jogosíthatta fel. A megyei bíróság helytállónak ítélte meg az egyesületi kifizetéshez kapcsolódó elsőfokú bírósági álláspontot is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, az ítélet megváltoztatásával a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértően alkalmazták az Szja. törvény 38/A. § (1) bekezdésének i) pontját. Az 1995-ben hatályos törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az adókedvezmény igénybe vételének feltétele a támogatás forrásának megjelölése. Jogszabálysértően állapították meg a bíróságok azt is, hogy az egyesületi támogatásnak nem az egyesületi célok elérése volt az indító oka.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát - az elsőfokú közigazgatási szerv határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság az 1/1998. KJE számú jogegységi határozatában mutatott rá arra, hogy "a társadalmi igazságosság érvényesítése, az arányos közteherviselés biztosítása érdekében az adófizetési kötelezettség mértékének megállapítása során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a törvényben biztosított jövedelmet csökkentő tételek levonása során, illetve az adókedvezmény igénybe vételénél a magánszemély jogát visszaélésszerűen ne gyakorolhassa, a törvényi előfeltételeket maradéktalanul teljesítve tegyen eleget adófizetési kötelezettségének. A rendeltetésszerű joggyakorlás az adó-jogviszonyban is olyan általános jogelv, melyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése, a hatóságnak pedig eljárása során érvényesíteni kell." A személyi jövedelemadó rendeltetése, hogy a magánszemélyek jövedelmükkel arányosan járuljanak hozzá a közterhekhez. Az Szja. törvény meghatározza azokat a preferált eseteket is, amikor a magánszemély adója - a jövedelmet csökkentő tételek folytán, vagy más okból - csökkenthető. A rendeltetésszerű joggyakorlás elve azonban, sérelmet szenved, ha az adózó jogával visszaélve - illetéktelen előnyök szerzése végett vesz igénybe adókedvezményt.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor rámutat arra is, hogy a törvényben biztosított adókedvezmények igénybe vétele - még ha vagyoni érdekből is történik - nem ellentétes a törvény céljával, nem jogellenes.
Az Szja. törvény 38/A. § (1) bekezdésének i) pontja alapján a megállapított adóból levonható a belföldi székhelyű alapítvány (közalapítvány) céljára az adóévben befizetett összeg 30%-a, az alapítvány (közalapítvány) igazolása alapján, amennyiben az alapítvány betegségmegelőző és gyógyító, szociális, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, sport, vallási és hitéleti célt, gyermek- és ifjúságvédelmi célt, az állampolgári jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregek és a hátrányos helyzetűek, illetőleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határontúli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése, vagy nyújtása érdekében adják.
E kedvezmény alkalmazásának feltételei tehát az alábbiak:
- az összeget az adóévben belföldi alapítvány céljára fizetik be,
- a jogszabályban felsorolt célokat szolgálja az alapítvány,
- kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése, vagy nyújtása érdekében adják.
Az első feltétel szerint az adózónak alapítvány javára kell befizetnie az összeget. A befizetés helyes értelme az, hogy ez a magánszemély vagyonából történik, a magánszemély vagyonának csökkenését eredményezi. A befizetés sem közvetlenül, sem közvetve nem lehet látszólagos. A felülvizsgált ügyben a felperes saját vagyonából csak 20 000 Ft-ot fizetett be az alapítvány javára. A bíróságok által megállapított tényállás szerint a felperesnek nyújtott egyesületi támogatás juttatásának feltétele volt, hogy az alapítvány javára kerüljön átutalásra. A felperes az egyesületi juttatást fel sem vette, azt nevében az egyesület átutalta az alapítvány javára. A felperes ténylegesen rendelkezési jogot nem szerzett az összegen, az egyesületi juttatás nem növelte a vagyonát, s az összeg kifizetése ezáltal vagyoncsökkenéssel sem járt.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az egyesület által a felperes nevében történt átutalás nem tekinthető adójogi szempontból befizetésnek, annak csak a 20 000 Ft átadása minősíthető. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezért az adókedvezmény az Szja. törvény 38/A. § (1) bekezdésének i) pontja alapján 20 000 Ft tekintetében igénybe vehető, a további 97 600 Ft tekintetében az adóhatóság jogszerűen zárta ki a kedvezmény igénybe vételét.
Az eljárt bíróságok tévedtek abban, hogy a felperes által igénybe vett adókedvezmény teljes összegét jogosulatlannak minősítették.
Az egyesületi juttatás tekintetében a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy adómentességet élvez-e az egyesület által a felperes részére teljesített pénzbeli juttatás. Azt kellett tehát eldönteni, hogy a per tárgyát képező kifizetés a Szja. törvény 7. § (1) bekezdésének 43. pontja alapján adómentesnek minősül-e vagy sem. E rendelkezés szerint adómentes az önsegélyező egyesület által adott olyan pénzbeli vagy természetbeni juttatás, amely nem tartozik az 3. pont hatálya alá, feltéve, hogy az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el. Ebből következően az olyan pénzbeli juttatás adómentes, amely a 7. § (1) bekezdésének 3. pontján kívül esik, azaz nem szociális segély. További feltételként a jogszabály a juttatás nyújtójaként önsegélyező egyesületet jelöl meg, melyből következően a kedvezmény nem minden társadalmi szervezetre vonatkozóan került meghatározásra, hanem csak az önsegélyező egyesületre. A jogalkotó tehát az ilyen jellegű juttatások adómentessé minősítésénél megkívánta az önsegélyezést, mint tevékenységet. Következésképpen az egyesületnek az ilyen, adómentesnek minősített kifizetéseknél, juttatásoknál, önsegélyező feladata körében kellett volna eljárnia. A periratokból egyértelműen megállapítható, hogy az egyesület a juttatás nyújtásánál semmiféle feltételt nem vizsgált, így a felperesnek nem önsegélyezési céllal nyújtott pénzbeli támogatást. Az eljárt bíróságok és az alperes ezért helyesen állapították meg, hogy az egyesület általi juttatások nem minősülnek az Szja. törvény 7. § (1) bekezdésének 43. pontja szerinti adómentes juttatásnak.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az adóhatóságok határozatait hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóságnak a felperest megillető adókedvezmény mértékét a saját vagyonából történt befizetés összegének figyelembevételével, az ítélet indokolásában kifejtettek szerint kell megállapítania.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28. 869/1997. sz.)